"Anya, nem megy!" Miért adja fel a gyerek, mielőtt elkezdené?
Szakértő a "tanult tehetetlenségről"
Mi is ez a tanult tehetetlenség, amely több gyereket érint, mint gondolnánk? És hogyan segíthetünk szülőként gyermekeinknek legyőzni a tanult tehetetlenséget? Németh Szilvia oktatáskutatót, a Kreatív Tanulás könyv társszerzőjét kérdeztük arról, hogyan támogathatjuk gyermekünket abban, hogy ne adja fel ideje korán a próbálkozást, például a tanulás kapcsán, és hogy a kudarc ne a feladásról, hanem a fejlődésről szóljon.
Képzeljünk el egy kisiskolást, aki a házi feladat fölé hajolva még a ceruzát sem veszi a kezébe, és máris azt mondja: „Úgysem fog menni.” Vagy azt a diákot, aki az első hibánál összegyűri a lapot, és félreteszi. Ezek a reakciók nem lustaságból fakadnak, hanem egy mélyebb, láthatatlan akadályból: az úgynevezett tanult tehetetlenségből.
Ez a jelenség akkor alakul ki, amikor egy gyermek – korábbi kudarcok, negatív tapasztalatok vagy nem támogató visszajelzések miatt – elhiszi, hogy az erőfeszítésnek úgysem lesz eredménye. Ilyenkor bármilyen feladatot úgy él meg, mint egy biztos vereséget. A jó hír viszont az, hogy ez a hozzáállás megváltoztatható – szülőként és pedagógusként is sokat tehetünk érte.
Mi is az a tanult tehetetlenség?
A fogalom lényege: ha egy gyermek többször tapasztalja, hogy próbálkozásai nem hoznak sikert, előbb-utóbb lemond a próbálkozásról is. Ilyenkor a „Nem tudom” vagy „Nem megy” mondatok már nem a valós képességeket tükrözik, hanem egy kialakult hiedelmet.
Ez a szemlélet sokféleképpen megjelenhet: van, aki elvicceli a helyzetet, más észrevétlenül „láthatatlanná” próbál válni, vagy egyszerűen passzív marad, amikor nehézség adódik. Fontos látni, hogy ezek a viselkedések valójában önvédelmi mechanizmusok, a gyermek így próbálja elkerülni az újabb csalódást.
Mit tehetünk szülőként?
Gyakorló pedagógus, több mint húsz éves gyakorlattal, saját tapasztalatok alapján négy kulcsfontosságú stratégiát emelnek ki, amelyek otthon és az iskolában is működnek.
1# A hibák normalizálása és a helyreállítás modellezése
Sok gyermek úgy érzi, hogy a hiba bizonyíték arra, hogy „nem jó” valamiben. Segíthet, ha mi magunk is nyíltan vállaljuk a tévedéseinket, és megmutatjuk, hogyan lehet azokat kijavítani.
Például mondhatjuk: „Hoppá, ezt rosszul számoltam! Nézzük meg együtt, hol hibáztam!” Ez nemcsak oldja a feszültséget, hanem azt az üzenetet közvetíti, hogy a hibák a tanulás természetes részei.
2# A nagy feladatok feldarabolása
Egy nagyszabású projekt – legyen az iskolai beadandó vagy otthoni feladat, ijesztő lehet. Ha lépésekre bontjuk, a gyermek könnyebben kezd bele, és minden részfeladat teljesítése sikerélményt ad.
Például: először csak ötleteket gyűjtünk, majd kiválasztjuk a legjobbat, utána megírjuk az első bekezdést, és így tovább. Ez a módszer nem a feladat „lebutítását” jelenti, hanem az önbizalom fokozatos építését.
3# A visszajelzés nyelvezetének átalakítása
A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha nem pusztán az eredményt, hanem a folyamatot emeljük ki. Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Ez tökéletes lett!”, próbáljuk így: „Tetszik, hogy többféle megoldást is kipróbáltál.”
Singh idézi Rita Pierson híres TED-előadását, amelyben a tanárnő a –18-as dolgozateredményt nem pirossal, hanem +2-vel jelölte, kiemelve, hogy a diák két választ helyesen adott meg. Ez apróságnak tűnik, de óriási hatása van az önbizalomra.
4# Érzelmi eszköztár építése
A tanulás nem csak szellemi, hanem érzelmi kihívás is. Ha egy gyermek szorong, ideges vagy frusztrált, az agya „túlélő üzemmódba” kapcsol, és nehezebben tanul.
Egyszerű, otthon is bevethető támogató módszerek például:
• Hála-kör: mindenki mond egy dolgot, amiért aznap hálás.
• Négy–hét–nyolc légzés: 4 másodperc belégzés, 7 másodperc benntartás, 8 másodperc kilégzés.
• Pozitív zenei ráhangolódás: egy vidám dal meghallgatása (például Singh osztályában az I’m So Excited refrénje).
Ezek a szokások nemcsak nyugtatják a gyermeket, hanem megtanítják, hogyan lehet nehéz helyzetben is visszaszerezni a kontrollt.
A lényeg: az önbizalom építhető
Szülőként a legfontosabb, hogy ne csak a teljesítményre figyeljünk, hanem az erőfeszítésre is. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy a próbálkozás értékes, akkor a hibáktól való félelem helyét fokozatosan átveszi a kitartás és a kíváncsiság.
Ahogy Michelle Singh fogalmaz:
Az önbizalom akkor növekszik, ha mi is vállaljuk a hibáinkat, feldaraboljuk a feladatokat, és biztonságos érzelmi környezetet teremtünk. Önök is képesek erre, és a gyermekeik is.”
Tippek szülőknek: hogyan támogassuk gyermekünket, ha feladná a próbálkozást?
1. Hibák = tanulási lehetőségek
• Mesélj saját tévedéseidről, és mutasd meg, hogyan javítod ki őket.
• Mondd: „Ebből most tanultunk valami újat.”
2. Nagy feladat → kis lépések
• Segíts a gyermeknek részfeladatokra bontani a nagy kihívást.
• Ünnepeljétek meg az apró előrelépéseket is.
3. Dicsérd az erőfeszítést, ne csak az eredményt
• Helyette: „Kitartottál, és többféle megoldást is kipróbáltál.”
• Kerüld a pusztán „tökéletes” jelzőt, fókuszálj a folyamatra.
4. Érzelmi eszköztár kialakítása
• Gyakoroljatok egyszerű légzőtechnikákat (4–7–8 módszer).
• Kezdjetek hálakörrel vagy pozitív zenével.
5. Példamutatás minden nap
• Te magad is vállald a hibákat, mutasd a kitartást.
• Tudasd gyermekeddel: „A próbálkozás mindig számít.”
Emlékezz: A tanult tehetetlenség nem végleges állapot. Támogatással, apró sikerekkel és biztonságos légkörrel a gyermek újra hinni fog saját képességeiben.
Kreatív tanulás könyv – szakértőnk könyvét ajánljuk
Olvasnál még hasonló önbizalom növelő, tanulást segítő és kreativitást fejlesztő ötleteket? Az alábbi kötet inspirációként szolgálhat mindazok számára, akik hisznek a kreatív oktatásban. RENDELD MEG MOST KEDVEZMÉNYESEN erre a linkre vagy a lenti képre kattintva!
Forrás: Michelle Singh írása alapján, forrás: Edutopia, 2025. augusztus 5.
Singh, M. (2025. augusztus 5.). Guiding Students to Overcome Learned Helplessness. Edutopia.
