Szülő- és gyereknevelés

TOXIKUS GYERMEKBARÁTSÁGOK – MIKOR KONGASSUK MEG A VÉSZHARANGOT?

Mit tehetünk annak érdekében, hogy védjük, óvjuk gyermekünket a mérgező társas kapcsolatoktól? Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológus elmondja, hogy a tiltással inkább ártunk, mintsem használunk, sőt, akár a tekintélyünket is alááshatjuk vele. Véleménye szerint a jó kommunikáció és a pozitív szülői példa lehet a mély és szeretetteljes gyermekbarátságok kulcsa.


Polányi Viktória hangsúlyozza, hogy nem mi szülők, hanem a gyermekeink döntenek arról, hogy kivel szeretnének barátságot kötni, mégis van az a szituáció, amikor már közbe kell avatkoznunk.

– Szülőként könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a gyermek barátságait, kapcsolatait saját szimpátiánk, elveink, szempontjaink alapján bíráljuk – kezdi a szakember. – Fontos azonban tudatosítanunk, hogy a gyermek a kapcsolatait maga választja, személyisége és szempontrendszere a miénktől különbözik, és ami talán még fontosabb: alakulóban van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy próbálkozások, sikerek és kudarcok révén alakulnak ki a preferenciái, elvei, választási normái. A fentiekkel összhangban tehát akkor érdemes szülőként megkongatnunk a vészharangot, és jobban figyelnünk, segítenünk a társas kapcsolata alakulását, ha úgy érzékeljük, hogy az már magának a gyermeknek okoz rendszeres problémát: aggodalmat, feszültséget, önértékelés-csökkenést, hangulatváltozást vagy frusztrációt.

FŐ A KOMMUNIKÁCIÓ!

– Fontos kiemelni, hogy a problémás társas kapcsolatokat sem megtiltanunk vagy ellehetetlenítenünk kell; sokszor teljes mértékben elegendő egy-egy kiadós beszélgetés a gyermekünkkel – vagy akár a barátság többi résztvevőjével is – a szándékokról, az érzelemkifejezésről és a szeretetnyelvekről. A legtöbb kapcsolati nehézség ugyanis puszta kommunikációs hiba, így, ha már gyermekkorban tudatosítjuk, hogy mi mindenre vagyunk képesek egy jól átgondolt szóval, gesztussal, az a későbbiekben is nagy érték lehet. Segítsük gyermekünket abban, hogy pontosan meg tudja fogalmazni az igényeit, szükségleteit, énhatárait, szabályait egy barátságban, és tegyük számára a lehető legtöbbször nyilvánvalóvá, hogy neki joga van ezen határok tiszteletben tartatásához. Ebben persze nekünk magunknak, a saját életünkben is érdemes példát mutatnunk.

UTAZZUNK VISSZA AZ IDŐBEN

"Legyünk jelen a gyermekünk életében, kapcsolataiban. Vegyük a fáradságot, hogy megismerjük az érzéseit és a barátait is."

– A legfontosabb: legyünk jelen a gyermekünk életében, kapcsolataiban. Vegyük a fáradságot, hogy megismerjük az érzéseit és a barátait is, ennek pedig nem az a módja, hogy hivatalos raportra hívjuk őt, amikor kényelmetlen kérdéseket teszünk fel – folytatja a szakember. – Szülőként sokkal jobb stratégia az, ha felelevenítjük saját élményeinket hasonló életkorunkból, és megpróbálunk ebben a gyermeki énállapotunkban bekapcsolódni csemeténk egy-egy programjába. Elvisszük például a lányunkat kávézni vagy vásárolni a barátnőjével közösen, és velük együtt nevetünk a próbafülkés fiaskókon, vagy botladozunk a gördeszkapályán a fiunk barátaival, hagyva, hogy ők mutassák meg nekünk a legjobb trükköket. Érdemes akár csak egy rövid időre is, de levetkőzni a merev,berögződött felnőtt mintáinkat, és merni spontánnak és felszabadultak lenni. Ez lehet ugyanis a kulcsa annak, hogy közelebb kerülhessünk gyermekünk társas kapcsolatainak megértéséhez.

TILTÁS VAGY MEGENGEDÉS?

– Megtehetjük ugyan, hogy eltiltjuk a kicsiket egymástól, csak nem érdemes. Szülőként akkor tudunk hitelesek maradni, ha olyan szabályokat hozunk, amiket be is tudunk tartatni. Amennyiben eltiltjuk a lányunkat, fiunkat valakitől, akivel ő maga szeretne kapcsolatot tartani, a mai digitális eszközök révén ezernyi módon meg tudja ezt tenni, mindezt pedig azzal kiegészítve, hogy most átver, kijátszik minket. Ez pedig alapjaiban véve teszi tönkre a szülői hitelességünket, tekintélyünket, nem beszélve arról, hogy a bizalom elvesztésének esélye is fennáll. Eltiltás helyett sokkal célravezetőbb a nyitott és empatikus kommunikáció a számunkra ijesztő vagy ellenszenves barátságokkal kapcsolatban is: ha a gyermek látja a mi aggályainkat, és mi is megpróbáljuk megérteni, hogy miért fontos számára az adott kapcsolat, azzal jó alapot teremthetünk egy közös, kompromisszumos megoldás kidolgozásához. Kérhetjük tőle például, hogy ossza meg velünk a pozícióját, amíg az adott társasággal lófrál, esetleg hozhatunk közös szabályokat, hogy meddig megy el, mennyit enged meg az adott társaságban. Ez mindkettőnk számára egy biztonságos határ lehet.

A cikk teljes egészében a csalad.hu oldalán olvasható.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás