Minden hetedik fiatal mentális problémával él – az UNICEF szerint itt kellene kezdeni a változást
A gyerekek mentális egészségéről sok szó esik, de jóval kevesebb arról, hogy mit tehetnek a családok és az iskolák már most, különösebb pluszforrások nélkül. Az UNICEF Magyarország friss szakmai ajánláscsomagja szerint a megelőzés és a korai segítségnyújtás kulcsszerepet játszik, és a változás sokszor egészen hétköznapi lépésekkel kezdődik: több figyelemmel, kevesebb felesleges nyomással és olyan biztonságos kapcsolatokkal, ahol a gyerek mer segítséget kérni.
Riasztó számok indokolják a sürgős lépéseket
Az UNICEF Magyarország a Gyermekjogi Civil Koalíció szakpolitikai javaslatainak részeként készítette el ajánlásait a gyermekek és fiatalok mentális egészségének fejlesztésére.
A szervezet által idézett nemzetközi adatok szerint a 10–19 évesek közül minden hetedik fiatal él valamilyen diagnosztizálható mentális zavarral, Európában pedig az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok ebben a korosztályban. Ezek a számok jól mutatják, hogy a lelki egészség támogatása nem csupán egészségügyi kérdés, hanem társadalmi ügy is.
Az UNICEF szerint ezért olyan rendszerszintű változásokra van szükség, amelyek egyszerre javítják a megelőzést, a korai felismerést és a segítséghez való hozzáférést.
Hat területen sürget változást az UNICEF
Az ajánláscsomag hat kiemelt területet nevez meg.
A szervezet szerint szükség van egy rendszeres országos adatgyűjtési rendszerre, amely pontos képet ad a gyermekek mentális állapotáról és az ellátások elérhetőségéről. Emellett egy hosszú távú, gyermekközpontú mentális egészségügyi stratégia kidolgozását is sürgetik, amely összehangolja az egészségügy, az oktatás, a gyermekvédelem és a szociális ellátórendszer munkáját.
Az UNICEF fontosnak tartja a gyermekpszichiátriai és mentálhigiénés kapacitások bővítését, az önsértés és az öngyilkossági veszélyeztetettség kezelésére szolgáló egységes országos krízisprotokollok kialakítását, valamint az iskolai mentális támogatás megerősítését is. Ennek része lenne több iskolapszichológus alkalmazása, bullying elleni programok indítása (külföldön a bullying már az első helyen áll az iskolaváltás okai között), a lelki egészséggel foglalkozó foglalkozások beépítése az iskolai életbe, valamint a pedagógusok mentális támogatása is.
A szervezet emellett országos szemléletformáló kampányokat és a sérülékeny helyzetben élő gyermekek számára könnyebben elérhető, célzott szolgáltatásokat is szorgalmaz.
A változás nem mindig nagy reformokkal kezdődik
A szakmai ajánlás azonban nemcsak arról szól, hogy milyen feladatai vannak az államnak. Az UNICEF arra is felhívja a figyelmet, hogy sok olyan lépés létezik, amelyet az iskolák és a családok akár már holnap megtehetnek.
A szervezet szerint az első és legfontosabb, hogy a gyerek ne maradjon egyedül azzal, ami vele történik. Olyan környezetre van szüksége, ahol kevesebb a felesleges stressz, több a kapcsolódás, és természetes, hogy beszélni lehet a nehéz érzésekről vagy problémákról.
Mit tehet egy iskola már holnap?
Az UNICEF szerint már kisebb változtatások is sokat számíthatnak.
Ilyen lehet például, ha rendszeressé válnak a reggeli beszélgetőkörök, ahol a gyerekek nem teljesítményhelyzetben vannak, hanem egyszerűen elmondhatják, hogyan érzik magukat. Érdemes azt is átgondolni, hogy az iskola mindennapjaiban hol jelenik meg túl sok versengés, túlzott elvárás vagy állandó időnyomás.
A szervezet szerint fontos szerepe van azoknak a tevékenységeknek is, amelyek segítenek levezetni a feszültséget és erősítik a közösségi élményt: az éneknek, a rajznak, a mozgásnak, a játéknak vagy a közös alkotásnak. Ezek nem "plusz programok", hanem a gyerekek lelki jóllétét támogató elemek.
Kapcsolódó cikkeink:
- A kamaszok úgy érzik, hogy az életük nehezebb, mint a szüleiké
- Gyermekeink egy erőszakot normalizáló világban
- A nyugalom és az önszabályozás tanulható készség – egyre több országban már tanítják
- A gyerekek fele akkor is online marad, amikor már nem élvezi - és ez csak a jéghegy csúcsa
- A mentálisan erős gyerekeket így nevelik
A családnak sem kell tökéletesnek lennie
A szakemberek szerint a biztonságos családi kapcsolatok jelentik az egyik legerősebb védőfaktort.
Ez nem feltétlenül nagy gesztusokat jelent, sokkal inkább olyan hétköznapi pillanatokat, amikor valódi figyelem jut egymásra: egy közös vacsorát telefonok nélkül, esti beszélgetéseket, közös sétát, főzést, társasjátékozást vagy akár egy film utáni közös beszélgetést.
A cél nem az, hogy minden család tökéletes legyen, hanem hogy a gyerek újra és újra azt élhesse meg: van kihez fordulnia, fontos, hogy ő hogyan van, és nem kell egyedül megküzdenie a nehézségekkel.
A szeretetteljes légkör fontos, de nem helyettesíti a szakembert
Az UNICEF hangsúlyozza, hogy a támogató családi és iskolai közeg önmagában nem old meg minden problémát. Ha egy gyermek tartósan szorong, visszahúzódóvá válik, jelentősen megváltozik a viselkedése, vagy más, mentális problémára utaló jeleket mutat, fontos, hogy mielőbb megfelelő szakmai segítséget kapjon.
Éppen ezért tartják kiemelten fontosnak, hogy a pedagógusok és a szülők könnyen hozzáférhető, gyakorlati útmutatást kapjanak arról, hogyan ismerhetik fel időben a figyelmeztető jeleket, és mikor szükséges szakember bevonása.
Ingyenes segítség pedagógusoknak és szülőknek
Az UNICEF Magyarország ennek támogatására ingyenesen elérhető e-learning tananyagokat is készített pedagógusok és szülők számára. Az online képzések gyakorlati segítséget nyújtanak a gyermekek mentális állapotának felismeréséhez, a támogató kommunikációhoz és a megfelelő segítségnyújtás első lépéseihez.
A szervezet szerint a gyermekek mentális egészségére fordított figyelem nemcsak az egyes családok életminőségét javítja, hanem hosszú távon az egész társadalom számára is megtérülő befektetés.
Mire figyeljünk szülőként?
Ha gyermekénél tartósan az alábbi jelek közül többet is tapasztalja, érdemes beszélgetni vele, és szükség esetén szakember segítségét kérni:
- tartósan visszahúzódóvá válik;
- elveszíti érdeklődését a korábban kedvelt tevékenységek iránt;
- gyakran szorong vagy ingerlékeny;
- jelentősen megváltoznak az alvási vagy étkezési szokásai;
- gyakran panaszkodik fej- vagy hasfájásra szervi ok nélkül;
- egyre nehezebben megy számára az iskola vagy kerüli a közösséget.
A tünetek önmagukban nem jelentenek diagnózist, de fontos jelzések lehetnek arra, hogy a gyermeknek fokozott figyelemre vagy szakmai segítségre van szüksége.
