Tökéletlen szülők, boldog gyerekek
„Legyünk maximalisták, ne hibázzunk, legyünk a legjobbak!” – sugallja gyakran a környezetünk. Természetes, hogy a legtöbb szülő a tökéletes szülő ideáljának igyekszik megfelelni. De vajon tényleg tökéletes nevelésre van szükségük a gyerekeknek? Vagy hatékonyabb, ha egyszerűen csak együtt töltjük az időt velük, elengedve az önmagunkkal szemben támasztott szigorú elvárásokat? Cziglán Karolina Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyvében többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. – A mindset könyvajánlója.
Idén jelent meg Tökéletlen szülők, boldog gyerekek címmel Cziglán Karolina pár- és családterapeuta könyve, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy szülőként nem mindig a tökéletességre törekvés bizonyul a legjobb útnak.
A tökéletesség nem minden
Nem csupán a tartalmasan eltöltött idő számít! A rohanó világban sokszor időpocsékolásnak tűnhet, mikor babázik a kislányunk vagy autókázik a kisfiunk. Ugyanakkor mikor is tehetné meg mindezt, ha nem gyerekként? A tartalmas beszélgetések, esetleg fejlesztő játékok mellett hasonlóan fontos az is, hogy gyerekünknek legyen lehetősége gyereknek lenni. Nem is kérdés, hogy a vidáman játszó kisgyerek a szülei társaságában szeretné élvezni tevékenységét. A gyerekekkel való kapcsolatunkban
OLYAN IDŐRE IS SZÜKSÉG VAN, AMIKOR NINCS CÉLUNK ÉS FELADATUNK.
„Elég jól csinálom?” – merül fel sokszor bennünk, szülőkben a kérdés. Nem érezhetjük magunkat rosszul, ha gyerekünk bizonyos tevékenységeiben nem találunk magunkra, vagy bizonyos életkorban felmerülő helyzetekre nem reagálunk otthonosan. Mint ahogy minden szülő más és más, mindenkihez más helyzetek állnak közel.
Sokat hallunk a következetesség fontosságáról, elfeledkezhetünk azonban a jelentéséről. Nem várható el egyetlen szülőtől sem, hogy minden helyzetre ugyanúgy reagáljon. A hangsúly inkább azon van, hogy ne az aktuális hangulatunk fényében hozzunk döntést, hanem az adott helyzetet mérlegelve és gyerekünk állapotát figyelembe véve – magyarázza a szerző.
A szülői következettség nem a tökéletes egyformaságra utal, inkább a kellő tudatosságra.
Elvárások tengerében élünk. Ennek fényében pedig nem is meglepő, hogy gyerekeink felé is elvárásokat támasztunk. Nem mindegy azonban, hogy mi áll az elvárásaink hátterében. Előfordulhat, hogy ezzel mi is a környezetünk elvárásainak igyekszünk megfelelni. Érdemes viszont mérlegelnünk, van-e a háttérben olyan személyes ok, ami túlmutat a racionális szempontokon.
A teljes cikk a mindseten olvasható.
