Külföldi szakemberek már kongatják a vészharangot: a gyerekek olyan „baráttal” beszélgetnek, aki nem is ember
Nem új barátról van szó, és nem is influenszerről. Egy amerikai fiú tragikus halála után külföldi gyermekorvosok és fejlődéskutatók rendkívüli figyelmeztetést tettek közzé: szerintük egy olyan jelenség terjed a fiatalok körében, amelyet a szülők többsége még mindig félreért – vagy egyszerűen észre sem vesz.
A közösségi média káros hatásait csak akkor kezdtük komolyan venni, amikor már gyerekek millióinak életét befolyásolta. Külföldi gyermekorvosok és kutatók szerint most egy új technológia előtt állunk, és ha ismét túl későn reagálunk, a következményeket ezúttal is a gyerekek fizethetik meg. Egy friss kutatás szerint már minden ötödik fiatal mesterséges intelligenciától kér lelki segítséget.
Egyre több fiatal keres máshol kapaszkodót, mint a felnőttek gondolnák
Ha egy tinédzser szomorú, szorong vagy úgy érzi, senki nem érti meg, vajon kihez fordul először? A szüleihez, a barátaihoz, egy tanárhoz vagy egy pszichológushoz?
Egyre többször egyikhez sem.
Egy friss, országosan reprezentatív amerikai felmérés szerint a 12–21 éves fiatalok közel ötöde használt már mesterséges intelligencián alapuló chatbotot azért, hogy segítséget vagy tanácsot kérjen, amikor szomorúnak, dühösnek vagy idegesnek érezte magát. Az AI-t ilyen célra használók 43 százaléka legalább havonta fordult chatbothoz, 92 százalékuk pedig valamennyire vagy nagyon hasznosnak találta a kapott választ.
A leginkább elgondolkodtató adat azonban talán nem is ez. Sokkal inkább az, hogy a chatbothoz forduló fiatalok több mint fele senkinek sem mondta el, hogy mesterséges intelligenciától kér lelki segítséget.
Mindig ráér, nem ítélkezik, és azonnal válaszol
Nem nehéz megérteni, miért lehet vonzó egy chatbot annak a kamasznak, aki nehezen beszél az érzéseiről. Nem kell időpontot kérni hozzá, nem kerül pénzbe, nem néz rá furcsán, és éjjel kettőkor is válaszol.
Ráadásul a mai rendszerek már nem úgy kommunikálnak, mint egy hagyományos keresőprogram. Közvetlen hangon szólítják meg a felhasználót, emlékezhetnek a korábbi beszélgetésekre, együttérzőnek tűnő válaszokat adnak, és gyakran megerősítik azt, amit a beszélgetőpartnerük mond.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a válaszuk pontos, biztonságos vagy valóban a gyerek érdekeit szolgálja.
A JAMA Pediatrics szakemberei ezért külön fogalmat használnak az ilyen rendszerekre: társas vagy kapcsolati mesterséges intelligenciának, angolul social AI-nak nevezik azokat az eszközöket, amelyek nem pusztán információt közölnek, hanem emberi kommunikációt és kapcsolatot utánoznak.
Ide nemcsak a kifejezetten virtuális barátként vagy társként működő alkalmazások tartozhatnak. Egy általános chatbot is átvehet hasonló szerepet, ha a gyerek rendszeresen érzelmi támogatást, megerősítést és társaságot keres benne.
Nem eszközként, hanem kapcsolatként használja
A legtöbb családban az AI-ról szóló beszélgetés még mindig a házi feladat körül forog. Megírathatja-e vele a gyerek a fogalmazását? Valóban megérti-e a tananyagot, vagy csak bemásolja a választ? Felismeri-e a tanár, hogy nem ő írta a beadandót?
A kutatók szerint azonban már nem ez az egyetlen fontos kérdés.
Egy 2026-ban megjelent fejlődéspszichológiai keretrendszer szerzői arra hívták fel a figyelmet, hogy egyes kamaszok már nem egyszerű segédeszközként, hanem kapcsolati partnerként fordulnak a mesterséges intelligenciához. Érzelmi támogatást, elfogadást, megerősítést vagy társaságot keresnek benne.
A tanulmány szerzői ezt úgy fogalmazzák meg: olyan társadalmi változásnak lehetünk tanúi, amelyben a korábban emberi kapcsolatokban zajló fejlődési feladatok egy részét a fiatalok technológiai rendszerekre bízzák.
A tinédzserek rettenetesen sérülékenyek
A kamaszkorban ugyanis nem pusztán arról tanulunk, hogyan kell beszélgetni valakivel. Ebben az időszakban tapasztaljuk meg többek között azt is,
- hogyan viseljük el, ha valaki nem ért velünk egyet;
- hogyan oldunk meg egy konfliktust;
- hogyan kérünk bocsánatot;
- hogyan vesszük észre a másik ember határait;
- és hogyan alakítunk ki kölcsönös, nem kizárólag a saját igényeink köré szerveződő kapcsolatokat.
Egy mesterséges intelligencia viszont nem fárad el, nincs rossz napja, nem sértődik meg, és nincs szüksége arra, hogy őt is meghallgassák. A kapcsolat ezért megnyugtatóbbnak és egyszerűbbnek tűnhet, mint egy valódi emberrel – éppen azok a nehézségek hiányoznak belőle, amelyeken keresztül a társas készségeink fejlődnek.
Mi történik, ha a gyerek túlságosan megbízik benne?
A JAMA Pediatrics 2026 májusában közölt új keretrendszere öt fő területet emel ki, amelyeken a társas AI különösen nagy kockázatot jelenthet a gyerekek és a kamaszok számára:
- a személyes adatok gyűjtése és felhasználása;
- a chatbotba vetett túlzott bizalom;
- a szexuális tartalmú vagy manipulatív interakciók;
- az érzelmi kötődés és befolyásolás;
- valamint a kényszeressé váló, függőségszerű használat.
A szerzők szerint a gyerekek életkorukból adódóan könnyebben ruházhatják fel emberi tulajdonságokkal a technológiát. Egy idézett vizsgálatban a 6–10 évesek 65 százaléka gondolta úgy, hogy egy mesterségesintelligencia-asszisztens akár barát is lehet, 41 százalékuk pedig azt, hogy titkot is rá lehet bízni.
A probléma nem pusztán az, hogy a chatbot időnként tévedhet. Minél közelebbinek, megértőbbnek és megbízhatóbbnak érzi a gyerek, annál nagyobb eséllyel fogadja el a tanácsait is.
Ez különösen akkor jelenthet veszélyt, ha a fiatal szorong, depressziós, magányos, zaklatják, vagy úgy érzi, a környezetében nincs olyan ember, akinek őszintén beszélhetne.
A gyerekek lelki nehézségei sokszor a felnőttek számára is láthatatlanok maradnak. Egy korábbi felmérés szerint a zaklatás vált az iskolaváltás leggyakoribb okává, megelőzve a stresszt, a szorongást és a tanulmányi problémákat is. Más kutatásokból pedig az látszik, hogy a mai kamaszokat egyszerre nyomasztja a továbbtanulás, a munkavállalás, a saját otthon kérdése és a mesterséges intelligencia térnyerése, miközben sokan úgy érzik, a felnőttek nem értik meg őket.
Ebben a helyzetben egy mindig elérhető, türelmesnek és együttérzőnek látszó beszélgetőpartner különösen vonzó lehet.
A chatbot nem pszichológus
Az amerikai felmérésben részt vevő fiatalokat nem arról kérdezték, hogy diagnosztizált mentális problémával fordultak-e a mesterséges intelligenciához. A kérdés szándékosan hétköznapi helyzetekre vonatkozott: használtak-e chatbotot segítségért vagy tanácsért, amikor szomorúnak, dühösnek vagy idegesnek érezték magukat.
Fontos az is, hogy a vizsgálat nem ellenőrizte a chatbotok által adott tanácsok minőségét, és nem kérdezett rá arra sem, melyik alkalmazást használták a válaszadók. A kutatás tehát azt mutatja meg, hogy milyen elterjedt a jelenség – azt nem, hogy a fiatalok valóban megfelelő segítséget kaptak-e.
Az AI képes lehet megnyugtató mondatokat megfogalmazni, segíthet rendszerezni a gondolatokat, vagy javasolhat egyszerű stresszkezelő módszereket. Nem tudja azonban megbízhatóan felmérni a gyermek állapotát, nem ismeri a teljes élethelyzetét, és nem vállal valódi felelősséget a tanácsaiért.
Mint korábbi cikkünkben dr. Jármi Éva szakpszichológus fogalmazott, a kamaszok rettenetesen sérülékenyek. És még egy jól hangzó válasz is veszélyessé válhat, ha a gyerek emiatt nem kér segítséget egy felnőttől, miközben súlyos szorongással, depresszióval, önsértő gondolatokkal, bántalmazással vagy iskolai zaklatással küzd.
A kamaszkori depresszió és az olyan krízishelyzetek, amikor egy kamasz elindul otthonról, nem oldhatók meg automatikusan generált, személytelen válaszokkal.
Egy tragikus ügy mutatta meg, meddig fajulhat a kötődés
A szakmai figyelmeztetés nem pusztán elméleti lehetőségekre épül.
Az Egyesült Államokban nagy visszhangot váltott ki a 14 éves Sewell Setzer esete. A fiú édesanyja pert indított a Character.AI fejlesztője és a Google ellen, mert állítása szerint gyermeke rendkívül erős érzelmi kötődést alakított ki az egyik, fiktív karaktert megszemélyesítő chatbottal. A család szerint a rendszer nem védte meg a sérülékeny kamaszt a káros és manipulatív beszélgetésektől.
A fiú 2024-ben öngyilkosságot követett el. A perben szereplő állítások szerint közvetlenül a halála előtt is a chatbottal beszélgetett. A vállalatok 2026 januárjában megállapodtak a kereset rendezéséről; a megegyezés feltételeit nem hozták nyilvánosságra. A megállapodás önmagában nem jelenti a jogi felelősség elismerését, az ügy azonban az elsők között irányította rá a figyelmet arra, hogy milyen pszichés hatása lehet az emberi kapcsolatot utánzó chatbotoknak a sérülékeny kiskorúakra.
A JAMA Pediatrics szerkesztőségi állásfoglalása szerint az ilyen esetek olyan korai figyelmeztetések lehetnek, amelyeket nem szabad félresöpörni. A lap szerkesztője arra emlékeztetett: túl sokáig tartott, mire a tudomány és a társadalom felismerte, milyen hatással lehet a közösségi média a gyerekek mentális egészségére. Az AI esetében nem lenne szabad még egyszer ugyanezt a hibát elkövetni.
Nem az a megoldás, hogy megtiltjuk a gyereknek az AI használatát
A mesterséges intelligencia önmagában nem ellenség. Segíthet a tanulásban, a kreatív ötletelésben, az információkeresésben, sőt bizonyos helyzetekben abban is, hogy a gyerek megfogalmazza, mi bántja.
A tiltás azért sem feltétlenül működik, mert a chatbotok böngészőből, alkalmazásokból, közösségi platformokon, sőt akár iskolai eszközökről is könnyen elérhetők. A kutatók szerint ezért az életkornak megfelelő biztonsági megoldásokra, átlátható adatkezelésre, szigorúbb tesztelésre és hatékonyabb szabályozásra is szükség van.
Szülőként pedig elsősorban nem azt érdemes kérdezni, hogy használ-e AI-t a gyerek, hanem azt, hogy mire használja.
Egészen más helyzet, ha egy történelmi eseményről kér magyarázatot, mintha minden este a chatbotnak mesélné el, hogy magányos, bántják az iskolában, vagy nem szereti önmagát.
Ahogyan a gyerek kedvenc influenszereit sem kell feltétlenül megszeretnünk, de érdemes megismernünk, kik és hogyan hatnak rá az online térben, úgy most már azt is tudnunk kellene, milyen mesterséges intelligenciával beszélget, és milyen szerepet tölt be az életében.
Miről érdemes beszélgetni a gyerekkel?
A számonkérés helyett néhány egyszerű, kíváncsi kérdés többet elárulhat:
Szoktál olyan dolgokról is beszélni vele, amiket másnak nem mondanál el?
Volt már olyan válasza, amitől rosszabbul érezted magad, vagy amit furcsának találtál?
Szerinted honnan tudja, amit mond, és honnan lehet ellenőrizni?
Mit tennél, ha valami komoly dologban adna tanácsot?
A cél nem a beszélgetések titkos ellenőrzése, hanem annak egyértelművé tétele, hogy a gyerek bármivel fordulhat hozzánk, és nem kerül bajba azért, mert már beszélt róla egy chatbottal.
A kamasz önbizalmát és önképét eddig is erősen alakította az online környezet. A közösségi média torzíthatja azt, ahogyan önmagát és másokat látja; a kapcsolati AI azonban ennél is személyesebb módon léphet be az életébe. Nemcsak tartalmakat mutat neki, hanem közvetlenül hozzá beszél, válaszol az érzéseire, és azt az élményt keltheti, hogy valóban ismeri őt.
Az AI lehet kedves – de nem szeret
Talán ez a legfontosabb különbség, amelyet egy gyereknek is érdemes megértenie.
A chatbot nem azért türelmes, mert fontos neki, amit a gyerek érez. Nem azért válaszol éjjel, mert aggódik érte. Nem azért ért vele egyet, mert átgondolta a helyzetét. Olyan mondatokat állít elő, amelyek a rendszer számításai alapján megfelelő folytatásnak tűnnek.
Az együttérzés benyomása valós lehet. Maga az együttérzés azonban nem az.
Egy mentálisan erős gyerek neveléséhez nem az szükséges, hogy minden nehézségtől megóvjuk, hanem hogy legyen körülötte olyan emberi kapcsolat, amelyben biztonságosan beszélhet a félelmeiről, hibázhat, vitatkozhat, kérhet segítséget és megtapasztalhatja, hogy a másik akkor sem fordul el tőle, amikor a beszélgetés kényelmetlenné válik.
A mesterséges intelligencia válaszolhat a gyereknek. Nekünk azonban továbbra is az a feladatunk, hogy észrevegyük, amikor valójában megszólítani próbál bennünket.
Hivatkozott kutatások: JAMA Network, JAMA Pediatrics, JAMA Pediatrics felhívás a szakemberek részére, Reuters,
Fotó: 123rf
