Blog Két Egér-könyvlista blog Igazságot a női mesehősöknek!

Igazságot a női mesehősöknek!

A közgondolkodásban időről időre felvetődik a kérdés, hogy a népmesék képesek-e a mai gyerekekhez szólni? A régi népélet világa nincs-e már túl távol a mi gyerekeink hétköznapi valóságától? Zalka Csenge Virág mesegyűjteménye, a Ribizli a világ végén ennek a téves előfeltevésekből következő kérdésnek a fényes cáfolata.

A népmesék hagyományosan ott vannak óvodákban és általános iskolák alsó tagozatán. Benedek Elek, Illyés Gyula és még jó néhány mesegyűjtemény, valamint a Magyar Népmesék rajzfilmsorozat amekkora nemzeti kultúrkincset jelentenek, legalább akkora sorscsapást is. Egyfelől „visszaszolgáltatják” a kultúrjavainkat, melyeket „újra és újratanulhatunk”, ugyanakkor több téves elképzelés megkövesedését eredményezik. Közülük most csak kettőt emelek ki, az egyik az, hogy ezek a tényleg a gyerekközönségre fókuszáló adaptációk erősítik azt a félreértést, hogy a népmesék elsősorban gyerekeknek szólnak; a másik részben össze is függ az előzővel, a gyűjteményszerkesztők „idegenkezűsége”, az, hogy ezekben – a sokunk számára a népmesékről meglévő tudásunk elsődleges forrását jelentő – adaptációkban bizonyos mesékből (a gyerekközönség vélt lelki békéje érdekében) sokszor a legfontosabb motívumok hiányoznak.

És tegyünk hozzá még egyet: ha megpróbáljuk felidézni a népmesék emlékezetes pozitív hőseit, szinte mindig fiúk és férfiak jutnak eszünkbe, a lányoknak jóformán csak az „okos lány”-mesetípus fojtogatóan szűkös rezervátuma marad.

A hivatásos mesemondó és -kutató, Zalka Csenge Virág legfőképpen az utóbbi elképzelés megdöntését tűzte ki célul a könyv megalkotása során (bár mellékesen a több más tévképzettel is leszámol).

A Ribizli a világ végén c. mesegyűjtemény eleven tanúságtétele annak, hogy a legtágabb értelemben felfogott – azaz a Kárpát-medence minden tájáról és legalább részben magyar ajkú és identitású nemzetiségétől származó – magyar népmesék női alakjai meglepően sokfélék. A hiedelememlék jellegű történetektől a klasszikus varázsmesékig mindenféle lánnyal, hölggyel, nővel, asszonnyal és anyókával találkozhatunk, akik nem megmentésre várnak, hanem a férfihősöket felvonultató mesék szereplőihez hasonlóan aktív, erényes, eszes, bátor, jóságos, bölcs és dörzsölt figurák, akik nagy formátumú cselekedeteket hajtanak végre.

Zalka utószavában arra is felhívja a figyelmet, gondot fordított arra is, hogy olyan meséket is válogasson, melyekben a központi női karakterek mellett a nők teljesítményét elismerő, őket partnerként kezelő férfiszereplők is megtalálhatóak legyenek. A mesék nyelvezetükben is teljesen élvezhetőek a mai gyerekek számára, továbbá a figurák és a nemi szerepek klasszul kiegyensúlyozottak, ezért mindenki tud velük azonosulni. Számos mese pedig kifejezetten kikezdi a hagyományos nemi szerepek sztereotípiáit (pl.: Béla kisasszony; Vitéz Rózsa; Fodor Erzsi, a táltos lány stb.), azonban gyűjtemény színessége, az anyag tágassága jóvoltából nem érezzük didaktikusnak, tendenciózusnak ezeknek a beválogatását, hanem éppen azt látjuk, mennyire illeszkednek a kontextusba, hogy megvan a helyük. Rendkívül felszabadító és bölcs meseválogatás tehát, melyet minden magyar kislány, kisfiú, legény, leány, asszony, férj, apa és anya megérdemelne a mai Magyarországon.

A kötetnek van egy további felszabadító vonása is, mégpedig az – igazi mesemondókra autentikusan (!) jellemző – egyéni vonások, szabad alakítások tulajdonsága: Zalka az egyes meséket több azonos mesetípusból gyúrta össze, kiválogatva az adott típus variánsainak legszebb, legfantáziadúsabb részeit. Ez a mesemondás leglényegéhez tartozik, ilyenformán ez a fajta alkotói szabadság nagyon is a hagyománytiszteletről tanúskodik. Aki esetleg az átlagosnál jobban érdeklődik a népmesék iránt és ritkábban fellelhető vagy kiadatlan meséket is olvas, különösen méltányolni fogja Zalka elegáns variáns- és motívumválogatását. A könyv külön erénye, hogy részletesen felsorolja és pontosan hivatkozza a meserészletek forrásait.
Herbszt László geometrikus aprómintákból építkező illusztrációs világa eléggé egyedi a magyar könyvkultúrában, számos mesegyűjteményben is megtalálhatók a munkái; bár nem okoz nagy meglepetést, de a Ribizli a világ végén-ben is hozza a szokásos magas minőséget. Ehhez hozzáadódik a könyv szép tipográfiai terve, mely a kellem mellett az olvashatóságnak is kedvez. Igazán szakszerű és elegáns munka.

A kötet méltán érdemelte ki 2020-ban az Év Gyerekkönyve-díjat, és örvendetes, hogy több újranyomást is megért már – minden népmeseolvasó háztartásában és minden nevelési intézményben ott volna a helye!


Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén – régi magyar népmesék mai gyerekeknek. Herbszt László illusztrációival. Móra, 2019. 240 oldal, kemény borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!

A kritika írásához használt könyvet a kiadótól kaptuk.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás