CsaládCsaládi szerepekSzülő

Hiányzik a gyerekem!

A nyár lehetőség arra, hogy kiléphessünk a megszokott életritmusból, új ismeretségeket köthessünk, kipróbálhassunk új helyzeteket, tevékenységeket. Hogy próbára tegyük önállóságunkat, és nem utolsó sorban új élményekkel gazdagodjunk.

Amikor a gyerek a kortársaival megy táborozni, a szülők is lehetőséget kapnak, hogy egy kis időre egymás felé fordulhassanak, több időt tölthessenek egymással, vagy egyéni kedvteléseiknek hódolhassanak; szabadabban, lazábban élvezhessék a napjaikat. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a házaspárnak azzal az érzéssel, hogy a gyerek(ek) nélkül nincs egymásnak mondanivalójuk, nem tudnak mit kezdeni a felszabadult idejükkel a kiüresedett házban. Ez akár krízishelyzetet is okozhat.

Az a mód, ahogyan a szülők megélik ezt a helyzetet, kihat a gyerek nyaralási esélyeire, arra, hogy jól fogja-e érezni magát távol az otthontól.

Nemrég találkoztam egy anyával, akinek a kisfia saját kérésére, örömmel készült osztálytársaival egy iskolai táborba. Édesanyja, aki szülői feladatán kívül nehezen talált más szerepet az életében, saját szavaival élve „megőszült” a fia távollétében. Minden nap felhívta, elkeseregte a gyerekének, mennyire hiányzik neki, részletesen faggatta a napi történésekről. Pár nap után a kisfiút erős honvágy fogta el, nem tudta jól érezni magát, aggódott egyedül maradt édesanyjáért. Nem tudott feloldódni, szótlan lett, majd megbetegedett, haza kellett vinni.

Jóból is megárt a sok

Természetesen megtörténhet a fordítottja is, amikor a szülők szeretnék minél korábban önállóságra szoktatni a gyerekeiket, akiknél ellenállásba ütköznek ezek a szándékok, és tiltakoznak a nyaruk, szabadidejük nagy részének betáblázása miatt. Úgy érzik, nem engedhetik el „csak úgy” magukat, nem találkozhatnak azokkal a barátaikkal, akikkel ők szeretnének a megszokott környezetben, és maguk által választott programokra sincs idejük.

Ha nem figyelünk az optimális arányok kialakítására, ez elronthatja a legkáprázatosabb nyaralási lehetőségeket is. Csodálkozunk, hálátlannak, anyámasszony katonájának tituláljuk a gyereket, ha honvágya támad, miközben ő csak egy kis nyugalomra vágyik.

A gyerek háta mögött

A honvágy megjelenhet abban a helyzetben is, amikor azért küldjük el nyaralni a gyereket, mert távollétében akarjuk a házasságunk válsághelyzetét tisztázni, megoldani. Úgy gondoljuk, hogy ezzel megkíméljük a gyereket a konfliktushelyzetektől, veszekedésektől. Természetesen, bármennyire próbáljuk titkolni a gyerek elől, mire is készülünk, mégis megérzi, és haza akar jönni,„őrizni a szüleit”, nehogy baj legyen…

Arról a szélsőséges megoldásról nem is beszélve, amikor egy házaspár arról számolt be, hogy azért küldték el nyaralni egyetlen fiukat, hogy távollétében bonyolítsák le a szétköltözést, válást. „Meglepetésként”már nem abba az otthonba érkezett meg a kamasz a nyaralás után, nem abba a családi környezetbe, ahonnan elindult. Ez épp hogy nem kíméletes megoldás…

Ráadásul hiába biztatgatták magukat a szülők a táborozás alatt azzal, hogy a gyerek legalább addig jól érzi magát. Hát nem érezte. A pedagógusok szerint nem ismertek rá, úgy megváltozott a viselkedése… Kezelhetetlenek volt, semmiben nem akart részt venni, haza akart menni.

Persze vannak a honvágy kialakulásának ennél egyszerűbb okai is:

  • Túl kicsi még ahhoz, hogy hosszabb ideig távol legyen a szüleitől
  • Nincs egy ismerős cimbora sem a csoportban
  • Nem megfelelő a hely, a program, rossz a szervezés, nincs kellő figyelem, empátia a nyaraltató felnőttek részéről, vagyis rossz a tábor

Megelőzésképpen jól készítsük elő a nyaralást! Gondosan válasszuk ki a helyet, a programot. Legjobb egy ismerős átélt tapasztalatai alapján, ajánlásra választani olyan tábort, ami a gyerek érdeklődének is megfelel, és jó, ha van 1-2 barát is. A honvágy megjelenésekor, a gyerek jelzésekor gondoljuk végig a körülményeket, az érzések hátterét, és ha nem múlik el rövid időn belül, utazzunk le, hallgassuk meg őt, mérlegeljünk a helyszínem, és közösen beszéljük meg, hogyan tovább. Az esetek többségében az első napokban okoz gondot a honvágy, aztán később önmagától megoldódik a helyzet - alig lehet telefonon is elérni szemünk fényét!… Egyébként egy kis honvágy természetes, emberi dolog, a környezetváltozás velejárója. Egy kis elszakadás általában jót tesz az emberi kapcsolatoknak. Jobban értékeljük a viszontlátás pillanatát.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó