A könnyű táska titkai

A mi gyermekkorunkban egy alsó tagozatos kisdiáknak a legváltozatosabb napon is legfeljebb egy nem túl vastag, kisalakú számolás-mérés könyv, egy vékonyka nyelvtan könyv, egy nem túl vaskos olvasókönyv, s egy füzet kategóriájú környezetismeret könyvecske került a táskájába. Mindegyikhez tartozott egy-egy vékony füzet. Ezenkívül egy egyszerű tolltartó, tornafelszerelés, tízórai, tisztasági csomag, amelyek bőven elfértek a kevéske tanulást segítő eszköz mellett.

Nem kell hazavinni!

Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy a megváltozott tanulási módszerek, eljárások, a „kor szava” nem hagyható figyelmen kívül. A legjobb és legkörültekintőbb tervezéssel sem kerülhető el, hogy a ma kisiskolásainak lényegesen több eszközzel kelljen rendelkezniük napi feladataik teljesítéséhez. Én jelenleg másodikosokat tanítok, s a kompetencia-alapú programmal haladunk. Csak magyarból van három olvasókönyvünk és egy munkatankönyvünk. A többi tantárgy esetében sem sokkal „jobb” a helyzet. Ezért mi minden könyvünket, munkafüzetünket, fajtánként csoportosítva, szabadpolcon tartjuk az osztályban. A gyerekek zöme napközis, délután is ugyanabban a tanteremben készülnek a másnapi órákra, azonban néhányan nem napközisek, ezért nem oldható meg, hogy egyáltalán ne kelljen táskát cipelniük.

:

A szabadpolcos tankönyv- és taneszköz elhelyezéssel sikerült megoldanunk, hogy az iskolatáska ne legyen nehezebb a megengedhetőnél. Egyetlen általánosan elfogadott és bevált szabályt követünk. Mindenki maga dönti el, szüksége van-e egyáltalán iskolatáskára, és ha igen, mi az, amit abban szállít. Hazavihet a szabadpolcról bármit, bármelyik könyvét, munkafüzetét, de ha szükség van rá, mindig kéznél kell lennie! A szülők sem esnek el a gyermek munkájával kapcsolatos tájékozódástól: reggel, amikor felkísérik gyermeküket az osztályterembe, levehetik a polcról a munkafüzeteket, átlapozgathatják őket. De a gyerekek általában szívesen viszik haza azt a füzetet, könyvet, amelyikben az aznapi dicséret, piros pont, piros csillag található. Ezek különösen könnyűvé teszik a legsúlyosabb táskát is! (A mi osztályunkban nincs fekete pont, sem semmiféle negatív jelentést hordozó figura a napi munka értékelésében.)

Gyakorlás otthon?

Nálunk ez a rendszer remekül bevált. Mégis el tudom képzelni, akad még olyan szülő, aki felveti: ha nem viszi haza a gyermek a füzeteit, könyveit, hogyan gyakoroljon akkor vele otthon? Erre válaszolva két dologra szeretném felhívni feltétlenül a figyelmet.

A hosszú iskolai nap után igazán sokat azzal segít a kisiskolásnak, ha megteremti számára a pihentető kikapcsolódást egy kellemes családi együttmunkálkodással, beszélgetéssel, mozgással, játékkal, melynek során felidézheti aznapi élményeit, rendszerezheti magában az iskolai történéseket.

Ha mindenképpen szükséges az otthoni gyakorlás (például egy hosszabb iskolai hiányzás miatt), akkor ez ne az iskolai munka szakasztott mása legyen, hanem kapcsolódjon az otthoni élethez, legyen spontán jellegű a gyermek számára, ne érezze azt újabb kötelességnek. (Egy vicc felolvasása apának, mesélés a kistestvérnek, versmondás anyával a konyhában, bevásárló lista írása együtt, méricskélés a süteménysütésnél, hány virágot ültessünk egy ládába?, mekkora terítőt varrjunk az asztalra? És így tovább...)

Valószínűleg nincs messze már az az idő, amikor gyermekeink „iskolatáskája” egy nyakba akasztható, ékszerszerű kis eszköz (pen drive) lesz. Ezen hordozzák majd feladataikat iskolai számítógépüktől otthoni számítógépükig és vissza.

Ily módon tehermentesítve őket, már csak egyetlen dologra kell figyelnünk majd: mégpedig arra, hogy lépést tudjunk velük tartani (és nemcsak iskolába menet!).