Mit jelent a "maszkolás" az autizmussal élő kamaszoknál? Szakember válasza!
A maszkolás az autizmussal élő emberek körében azt a részben tudatos, részben ösztönös viselkedést jelenti, amikor valaki igyekszik elrejteni az autizmusra jellemző vonásait, hogy jobban megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, és könnyebben beilleszkedjen a környezetébe.
De mit is jelent ez a gyakorlatban? Az autista fiatalok gyakran megfigyelik és lemásolják mások testbeszédét, arckifejezését, hanglejtését vagy gesztusait. Sokszor visszafogják azokat a mások számára bizarrnak tűnő mozdulatokat (kézrepkedés, hintázás), amelyek számukra megnyugtatóak, de a külvilág szemében mégis furcsának tűnhetnek.
A társalgás során előfordul, hogy megtanult, sablonos beszédfordulatokat használnak, hogy gördülékenyebben illeszkedjenek a beszélgetésbe. Sokan „rejtőzködnek” is: nem beszélnek az érzékenységükről, nehézségeikről vagy akár a diagnózisukról sem, hogy elkerüljék a megítélést vagy a kirekesztést.
A maszkolás rövid távon ugyan segíthet nekik a konfliktusok elkerülésében, de hosszú távon nagyon kimerítő tud lenni számukra. Benedek Sarolta autizmus spektrum pedagógiája szakirányos gyógypedagógus, az Értem magamat Facebook oldal mentálhigiénés szakembere hosszú évek óta foglalkozik a középiskolás korosztály szorongásaival, negatív énképük pozitív irányba történő átalakításával, önmaguk elfogadásával. A gyógypedagógus szakember a következőképpen gondolkodik maszkolásról.
"Nem mindegy, hogy egy autista tanuló nyíltan megélheti-e a saját működésmódját"
"A középiskolai évek különösen fontosak az identitás formálódásában. Ez az az időszak, amikor az autizmussal élő fiataloknak lehetőségük van pozitív autista identitást kialakítani: megtanulni értékként tekinteni az autizmusra, és saját működésmódjukat önazonosságuk részévé tenni.
Ha ebben az iskola támogató közeg, akkor a diákok nagyobb eséllyel lépnek ki onnan úgy, hogy felnőttkorukat önazonosabban és kiegyensúlyozottabban élhetik meg.
Nem mindegy tehát, hogy egy autista tanuló nyíltan megélheti-e a saját működésmódját, vagy folyamatosan figyelnie kell arra, hogyan illeszkedjen a többiekhez. Ha a környezet támogató és elfogadó, akkor a fiatal biztonságban érzi magát: meg meri mutatni a saját tempóját, érdeklődését, szokásait. Ez elősegíti a tanulási motivációt, a szociális kapcsolódást és a reális önismeret alakulását is.
Ha viszont a diák azt érzi, hogy csak akkor fogadják el, ha elrejti az autizmushoz kapcsolódó sajátosságait, akkor könnyen kialakulhat a jellemzők elrejtése, vagyis a maszkolás. Ez azt jelenti, hogy a fiatal leplezni kényszerül a saját működését, hogy „ne lógjon ki” a többiek közül.
A maszkolás rövid távon hasznosnak tűnhet: a fiatal kevesebb bántást, elutasítást tapasztal. Hosszú távon azonban nagyon kimerítő, és fokozott szorongáshoz, önbizalomvesztéshez, sőt kiégéshez is vezethet. A diák megtanulhatja, hogy a valódi énje nem elfogadható, ez pedig komoly lelki teherként nehezedhet rá.
Egy 2023-as vizsgálat (4–17 éves autista gyerekek és kamaszok körében) kimutatta, hogy a maszkolás előre jelezte a szorongást, depressziót és testi panaszokat, vagyis már fiatal korban komoly lelki terhet jelentett. Ez is mutatja: minél korábban teremtünk elfogadó, biztonságos közeget, annál inkább megelőzhető, hogy a fiatalok maszkolni kényszerüljenek, és ezzel együtt csökkenthető a szorongás, a lelki kimerülés és más mentális nehézségek kialakulásának kockázata.
Egy 2019-es kutatás felnőttek körében szintén megerősítette: azok, akik pozitívan elfogadták és értéknek tekintették saját autista működésmódjukat, sokkal kevesebbet maszkoltak – de csak akkor, ha elfogadó, biztonságos közegben éltek, ahol felvállalhatták identitásukat. Ha viszont ugyanez az identitás titkolva maradt, mert a környezet elutasító volt, az épp fokozott maszkoláshoz, szorongáshoz és kimerüléshez vezetett.
Ez a kettősség világosan mutatja, hogy a környezet hozzáállása kulcsfontosságú".
Az Értem magamat munkafüzetek abban segítik a fiatalokat, hogy jobban megértsék működésüket, felismerjék erősségeiket, és megtalálják a saját útjukat.
Benedek Sarolta eredeti bejegyzését a Facebookon is megtaláljátok.
