Cserben hagyjuk a fiatalokat, ha nem tanítjuk meg őket rendesen beszélni!
A brit iskolák legnagyobb hibája, hogy ugyan megtanítják a gyerekeket írni, olvasni, számolni, de nem tanítják meg őket kommunikálni. Megtanítják nekik, hogy a technológia egyre többet tud tenni értünk, de azt nem, hogy mit nem tud. A mai munkaadók zöme arra panaszkodik, hogy a Z-generációs álláskeresők munkamorálja és szociális készségei hiányosak – írja cikkében a The Guardian. Ez a jelenség nem csak a briteknél, hanem nálunk is egyre jellemzőbb.
A cikk részletesen kitér arra, hogy a brit diákokat az iskolában nem igazán tanítják meg arra, hogyan kell bemutatkozni, beszélgetni, érvelni vagy egyáltalán mások előtt szóban megnyilvánulni. A felnőttkorba lépés legelemibb követelményeit az iskola figyelmen kívül hagyja. Az egyetlen, amire az oktatás szinte kizárólagos figyelmet szentel, azok a vizsgák, amire a munkavégzés során nem lesz szükség.
A beszédkészség, vagyis a beszéd használatának tanítása körülbelül tíz évvel ezelőtt indult el progresszív oktatási szakemberek kezdeményezésére, azzal a céllal, hogy az iskolai oktatás a 21. század kihívásaihoz relevánsabbá váljon. (Itthon ezzel legmagasabb szinten a Kreatív Oktatás és Tanulás Alapítvány foglalkozik, tudományos cikkeket közöl, tanfolyamokat szervez pedagógusoknak, oktatási intézményeknek). Brit civil szervezetek kezdeményezték, hogy a kommunikáció fejlesztését vegyék be a tananyagba, azaz a beszédkészség, a csoportmunka és az osztálybeli viták kapjanak legalább akkora hangsúlyt, mint az írás, olvasás, számolás – annak ellenére, hogy az angol nemzeti alaptantervben szerepel a beszélt nyelv tanítása.
A Munkáspárti Keir Starmer még megválasztása előtt megígérte, hogy a beszédkészség tanítása a Munkáspárt kormányának prioritása lesz. Korábban erről így nyilatkozott: „A beszédkészség nem csak a tanuláshoz szükséges, hanem az életben való boldoguláshoz is. Ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy kik is vagyunk, hogy legyőzzük a félénkségünket, elégedetlenségünket, a szorongásunkat, kétségeinket, vagy hogy megnyíljunk barátaink és családtagjaink előtt, elengedhetetlen”.
"A nyelv gerince a beszédünk"
Amikor aztán a munkáspártiak elsöprő fölénnyel megnyerték a parlamenti választásokat, és közzétették a kormány ideiglenes tantervi és értékelési felülvizsgálatát, az „oracy” (világos, meggyőző és hatékony kommunikáció - a szerk.) mégsem szerepelt a prioritások között. Ehelyett inkább a hagyományos tananyagra helyezték a hangsúlyt, a beszédkészségről nem esett többé szó.
Nemrég Starmer-nek számot kellett adnia korábbi ígéretéről. Nyílt levelet kapott a beszédkészség-kampány résztvevőitől (volt oktatási miniszter, oktatási szakértők, írók), akik így fogalmaztak: „A mesterséges intelligencia gyors fejlődése, a társadalmi szakadékok mélyülése és a tartós egyenlőtlenség által formált világban a beszéd, az értő figyelem és a kommunikáció készségek soha nem voltak ennyire sürgetőek.” Michael Rosen, neves gyermekirodalmi professzor hozzátette:
„A nyelv gerince a beszédünk. Ez az a mindennapi mód, ahogyan kapcsolatainkat kezeljük, megosztjuk életünk eseményeit, értőn végighallgatunk másokat.”
Tanárokat és szülőket egyaránt elkeseríti az az általános tapasztalat, amit a diákok körében nap mint nap tapasztalnak: a gyerekek egyfolytában a telefonjaikat bújják, és egyáltalán nem beszélgetnek egymással. Tehát a modern oktatás része kellene, hogy legyen: a tanár az órán ne csak előadjon, hanem a vitákat indítson és irányításon. Ezt a jobb iskolák már felismerték, és tudják, hogy az iskolából kikerülő gyerekeknek, a munka világába csöppenő fiataloknak tudniuk kell előadni és érvelni. A beszédkészség fejlesztésének a lényege tehát, hogy a diákok mások felé ki tudják fejezni gondolataikat, meghallgassanak másokat, és empatikusan válaszoljanak. Erre egyik legjobb mód például a napindító beszélgetőkör – teszi hozzá a cikk.
A brit iskolarendszer szinte fanatikus ellenállást tanúsít a változásokkal szemben. Lényegében azt mondja: "Ha az írás, olvasás számolás Viktória királynőnek megfelelt, akkor a mai gyerekeknek is meg kell felelnie".
Az oktatási rendszer továbbra is a matematikát részesíti előnyben, mert az könnyen mérhető és a kormányok dicsekedhetnek vele, pedig a munkavállalók 95%-ának nem is lesz rá szüksége.
Mit gondolsz a beszéd jelentőségéről, a mai közbeszéd és a fiatalok kommunikációjának kapcsolatáról? Mit tapasztalsz a hazai gyerekek, fiatalok körében e téren? Minden véleményt szívesen várunk a Facebook poszt alá.
Forrás: Külföld / The Guardian cikke nyomán
