Az „iskolaérett gyerek” és az „okos gyerek” nem ugyanaz, mint ahogyan azt sok szülő hiszi
Menni, vagy nem menni? Ez itt a kérdés!
Iskolaérettnek lenni jóval összetettebb annál, minthogy „okos” vagy „nem okos” kategóriába soroljuk a nagycsoportos óvodás gyermeket. Az óvoda utolsó évében a szakemberek már azt nézik, hogy egy iskola küszöbén álló gyermek mennyire érett érzelmileg, szociálisan, szellemileg, illetve mennyire fejlett nyelvileg és finommotorikusan. Ezeket fejti ki írásában Varga Mónika a hozdkiazellenorzot.hu szakembere, a Beírás felnőtteknek című könyv szerzője.
Mint iskola témában bármi, az iskolaérettség kérdése is heves indulatokat vált ki az érintett szülők többségében. Talán ez az első komoly szülő-pedagógus csörte az intézményi nevelés sokéves útvesztőjében, amikor elindul „az én gyerekem, én tudom jobban” kezdetű, adok-kapok.
Tapasztalatom szerint a probléma abban gyökerezik, hogy a szülők egyenlőségjelet tesznek az iskolaérett és az okos között, mintha mondjuk a magasságot hasonlítanánk össze a hajszínnel. Az iskolaérett gyermek nem kell, hogy okos legyen mindössze meg kell feleljen néhány olyan feltételnek, amely lehetővé teszi az ő oktatását iskolai keretek között. Ezek jobbára fejlettségi és készségbeli jellemzők, amelyek segítik a gyermeket, hogy sikeresen beilleszkedjen az iskolai környezetbe, önállóan tudjon működni az ottani elvárások szerint és tudjon tanulni.
Az iskolaérettség szempontjából kívánatos célként általában a 6. életévet határozzuk meg, mert nagyjából ennyi idős korra éri el a gyermek az alábbiakban részletezett fejlettségi szintet. Ez még csak véletlenül sem jelenti azt, hogy tud írni, olvasni, és matek példákat megoldani, valamint azzal sincs semmi gond, ha 7 éves korára érik meg az iskolába lépésre.
Milyen az iskolaérett gyermek?
1. Érzelmileg érett
• vagyis önállóan képes elvégezni olyan alapvető cselekvéseket, mint az öltözködés, étkezés, tisztálkodás, vécére járás stb.,
• képes kontrollálni a viselkedését, érzelmeit és frusztrációit, valamint önállóan megoldani egyszerűbb problémákat,
• együtt tud működni tanáraival.
Sok szülőnek nehezére esik elfogadni, hogy bár gyermeke gyönyörűen olvas, nyomtatott betűkkel akár ír is, az érzelmi érettség hiányában a szakember mégsem javasolja az iskolakezdést.
Klasszikus példa, amikor az óvoda relatív szabad rendjéhez szokott gyermek megtagadja az együttműködést a számára alig ismert fejlesztőpedagógussal, nem csinálja meg, amit kérnek tőle, vagy akár el is hagyja a termet. Leggyakrabban azt a tevékenységet tagadja meg, ami nem az erőssége.
Ha ez a helyzet az óvodaév végén változatlanul fennáll, a gyermeknek jobb lesz, ha még az óvodában marad. Miért? Mert így időt kap a hiányzó készségek nyugodt tempójú kialakítására, és egy év múlva magabiztosan mehet majd iskolába.
Ha érzelmileg éretlen gyermek kerül iskolába, a tanárokkal való állandó konfliktus szinte borítékolható. Főleg, ha valóban tud már olvasni, számolni, akkor még az új ismeretanyag vagy a tudásvágy sem tudja lekötni. Ő lesz a „rossz gyerek”, aki zavarja az órát, feláll és haza akar menni. Így történhet meg, hogy a mi okos kisgyermekünkből az osztály „rossz gyereke” lesz. A korábbi sikerélményei folyamatos kudarcélménnyé változnak, a szülők pedig döbbenten nézik, mi lett az ő „okos” csemetéjükből.
Ezért kell hangsúlyozni, hogy az okosság az érettség csupán egy összetevője, és nem a legfontosabb.
2. Szociálisan érett
• képes együttműködni a társakkal, megérteni és betartani a társas szabályokat,
• képes várni a sorára, és másokat is meghallgatni, nem csak saját magára figyelni,
• képes az önálló munkavégzésre, ugyanakkor képes csapatban dolgozni
Ezeket az elvárásokat a szülők gyakran nem is ismerik, vagy nem értik a jelentőségét, illetve nem vesznek róla tudomást. Sajnos mivel a gyermek több időt tölt az óvodában, mint a szüleivel, illetve a szülőkkel nem jár közösségbe, néha fény sem derül a szociális érettséggel kapcsolatos hiányosságokra. A mai egyénközpontú társadalmakban nem ritka, hogy a szülőt nem érdekli, képes-e gyermeke csapatban működni, meghallgat-e másokat, kivárja-e a sorát. És jól megsértődik, ha ezek miatt nem javasolják neki az iskolakezdést.
Ha szociálisan éretlen gyermek kerül iskolába, a társaival való állandó konfliktus lesz borítékolható.
Ő lesz, aki mindenkit félrelökve előre akar furakodni a sorban, nem érti, miért kellene várnia, belekiabál a társai mondanivalójába, csal a játékban és kizárólagos figyelmet követel magának. Gyakran találkozik majd elutasítással, vagy összefognak ellene és megverik, vagy ő lesz agresszív, de semmiképpen sem fog tudni beilleszkedni egy társas szabályok szerint működő közösségbe. A túlzottan önállótlan gyermek pedig állandóan a tanár figyelmét és támogatását igényelné, elveszettnek érzi magát, frusztrált lesz és szorongani fog, esetleg piszkálni fogják félénksége miatt. A szociálisan éretlen gyermeknek nagy nehézséget okoz a társas kapcsolatok kiépítése.
Nem érdemes tehát megsértődni, ha azt a kritikát kapjuk, hogy a gyermek szociálisan még éretlen az iskolára. Egy további év óvoda, és természetesen egy kis otthoni ráerősítés jót fog tenni neki.
3. Szellemileg érett
• a szellemileg érett gyermeknél kifejlődött a memória, az észlelés, az érvelés és a problémamegoldó készségek,
• képes a koncentrálásra, a figyelem fenntartására és a feladatok végrehajtására, képes egészen alapvető számolási feladatokra és van némi előképzettsége olvasás és írás terén. (Ez a pont tartalmazza azt, amit „okosság”-nak hívunk magunkban és tévesen szinte csak erre a részletre akarunk koncentrálni.)
Az iskolai tanulás során a figyelem fenntartása kulcsfontosságú. Azok a gyerekek, akik nem képesek hosszabb ideig figyelni, könnyen elkalandoznak, nem lesznek képesek megfelelően követni az órákat. A problémamegoldó- vagy logikai gondolkodás hiánya is nagyban megnehezíti a tanulást.
4. Nyelvileg megfelelően fejlett
• képes világosan és érthetően kifejezni magát és értelmezni a hallott információkat,
• szókincse, mondatszerkesztése, anyanyelvi készségei megfelelőek.
EZ IS ÉRDEKELHET: "A gyerek már mindenhol járt, lovagolni, úszni, akupunktúrán, de a logopédusnál még nem" - Mikor forduljunk logopédus szakemberhez?
5. A finommotorikus készségek kialakultak
• képes az írásra, a rajzolásra, az olló használatára, és egyéb apró mozgások elvégzésére
Ez utóbbi két pont általában nem szül annyi konfliktust, hiszen a nyelvi- vagy finommotorikus hiányosságok elég nyilvánvalóan észlelhetők. Az előbbi az írás-olvasás elsajátítását nehezíti, az utóbbi, például a gyenge kézizomzat és a rossz kéz- és szem koordináció szintén lassíthatja a tanulást.
Látjuk tehát, hogy iskolaérettnek lenni sokkal összetettebb annál, hogy „okos” vagy „nem okos” a gyerek, ami általában úgyis egy szubjektív megítélést jelent.
Milyen az iskolaéretlen gyermek?
Az iskolaéretlen gyermek:
• semmivel nem rosszabb a társainál
• nem beteg, nem rendellenes,
• nem hülye,
• nem lesz tőle semmi baja, ha még egy évet az óvodában marad
• nem kell szégyellni
• csupán tudnunk kell, melyik tényezők szorulnak fejlesztésre!
És ha a szakember úgy ítéli, de akár józan szülői megítélésből is segíthetünk egy kis fejlesztéssel, attól sem lesz semmi bajunk. Még egy évet hagyjuk az óvodában és kicsit odafigyelünk a hiányzó készségek javítgatására. Azután egy olyan gyermeket küldünk majd iskolába, aki képes lesz önállóan megbirkózni a rá váró kihívásokkal, illetve pszichés problémák nélkül beilleszkedni az iskola közösségébe.
Következő írásomban azzal foglalkozom, hogyan segíthetünk otthon, a szükséges készségek elsajátításában.
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket a témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.
Fotó: 123RF
