Iskola

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”

„Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek kötelező szeretni a káposztás tésztát” – mondja a népszerű történelemtanár.

Január 31-én késő este tették közzé az új Nemzeti Alaptantervet. Az új szabályozást rögtön erős tiltakozási hullám kísérte szakmai szervezetek részéről, csak kevesen dicsérték.

A tiltakozók között volt a médiaszerepléseiről és újságcikkeiről ismert történelemtanár, Balatoni József, a Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldal üzemeltetője, több sikeres könyv szerzője. Első indulatainak kiírása után kérdeztük.

- Szerinted mi lehet az oka, hogy egy ilyen fontos tervezetet pénteken, az éjszaka közepének jelentetnek meg?

- Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy mi ez az időzítés. Teljesen megdöbbentő, nem is emlékszem rá, hogy valaha is történt volna olyan, hogy egy ekkora horderejű dolgot este 10-re időzítenek, ez számomra teljesen nonszensz. Esetleg az lehetett az ok, hogy így kevesebben figyelnek rá oda, de én nem tudok a jogalkotók fejével gondolkodni, hálistennek. Csak feltételezni tudok: ha én nem akarnék valami nagydobra verni, akkor tuti, hogy én is péntek este vagy szombat hajnalban tenném ki. De ha ez volt a szándék, úgy tűnik, nem jött be.

- Nehéz kérdés: a te véleményed szerint mi a három legnagyobb hibája ennek a vitatott NAT-nak?

- Én azt gondolom, hogy egy óriási hibája, hogy mindenféle szakmaiságot mellőz, nem történt egyeztetés a szakma képviselőivel.

A 2018-as verziónak, amit véleményezni kellett, én nagyon örültem. Abban rengeteg újszerű és újító elem volt: tananyagcsökkentés, óraszámcsökkentés. És ott épp figyelembe vették a pedagógusok kérését, véleményét. Aztán derült égből a villámcsapásként előkerült ez az új NAT. Tehát az egyik hiba mindenképp a szakmaiatlanság.

A másik, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a diákokat.

Egyáltalán nem törődik azzal, hogy róluk kéne szólnia, hogy ők legyenek a középpontban. Hisz több tantárgyból csökkentették az óraszámot, és ezzel párhuzamosan növelték a tananyag mennyiségét. Egy kicsit sem gyerek- és diákközpontú.

A harmadik nagy hibája talán az, hogy iszonyú rövid idő van arra, hogy az ember ezt egyáltalán felfogja, elfogadja, az iskolák adaptálják a pedagógiai programjukba.

Arra meg aztán végképp túl rövid az idő, hogy ehhez elkészüljenek a tankönyvek. Mert szeptemberben három évfolyamon, elsőben, ötödikben és kilencedikben ezzel a tantervvel kell indulni, és nincsenek még készen hozzá a könyvek. Nekünk iskolaként úgy kéne adaptálnunk a pedagógiai programunkba vagy a helyi tantervünkbe, hogy nem tudjuk, milyen könyvre alapozzunk. Ezt valamiért eldöntötték, hogy be kell vezetni, csak azért is. Ez volna tehát a három legnagyobb hibája, de van még számos, amit fel tudnék sorolni.

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”A Nemzeti alaptanterv sajtótájékoztatója. A képen balról jobbra: Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

- Teljesen laikus, külső szemmel például a magyar- és történelemoktatásra vonatkozó rész nagyon szépnek tűnik: olyan célok szerepelnek, mint a hazafias gondolkodás, hazaszeretetre nevelés, a honvédelem fontosságának megismertetése… Pontosan mi mégis a baj?

- Laikus szemmel nincs is ezzel baj, szerintem pedagógiailag van. Nekem például az az egyik nagy bajom vele, hogy mindenféle multikulturalizmust háttérbe szorít. Úgy neveljek nemzeti érzelmet diákokba, hogy adott esetben a teremben ott ül két távol-keleti vagy egy közel-keleti gyerek. Túlzottan nemzeti, és sokan megfogalmazzák ezt a kritikát. Hozzám is érkezett persze komment, hogy mi ezzel a baj, szélsőséges esetben hazaárulónak is titulálnak. De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a hazaszeretettel van a baj.

Azt gondolom, hogy ez a tanterv nem ad lehetőséget arra, hogy én játékosan, élményeken keresztül, újfajta módszerekkel érjem el azt a diákoknál, hogy szeressék a hazájukat.

Hanem az történik, hogy ezt kiadják utasításba. Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek ugyanolyan mértékben kötelező szeretni a káposztás tésztát, ráadásul mindenkinek ugyanúgy, sóval, borsosan. Nem lehet elvárni, pláne nem kisgyerekektől, hogy így, kötelezően, parancsszóra szeressék a hazájukat. És igen, nagyon fontos persze odafigyelni, hogy magyarok vagyunk, de emellett európaiak is vagyunk és emberek is vagyunk.

Ennek a hármasnak kéne egységesen szerepelnie, és szerintem attól, hogy az új történelem tananyagban eltitkolunk mondjuk egy tatárjárást, attól nem fogja valaki jobban szeretni Magyarországot, amikor például azt látja, hogy mennyi ismerőse, rokona dolgozik külföldön. Ez nagyon nehéz kérdés, és nem tudom, hogy mi a mögöttes szándék. Vannak tippjeim, de azok túl elvetemültek lennének. Bízom benne, hogy nem az, amire én gondolok, mert akkor az abszolút 20-as évek lenne, csak nem 2020-as…

Volt már ilyen Magyarországon, hogy valamilyen eszme és ideológia kötelező volt, szerintem akkor sem szerették jobban a hazájukat a diákok. És azzal, hogy halálra terhelem őket mondjuk magyarból, és beteszek még 8-10 plusz írót, nem az fog átmenni egy diáknak, hogy de jó magyarnak lenni.

Hisz egy-egy író munkásságában nincs is idő elmélyedni, nem is tud átjönni, hogy például a hazaszeretet ezekben a művekben hogyan jelenik meg,

hanem a diákban annyi marad meg, hogy el kellett olvasnom ettől a szerzőtől tíz novellát, aztán dolgozat. Brutálisan rapid tempót kell produkálni a pedagógusoknak. Mert pont magyarból csökkentették az óraszámot, és emelték a tananyagot, pont ellentétesen, mint ahogy a pedagógusok kérték.

- Egy NAT-nak mennyire kell megkötnie a pedagógus kezét? Vagy, hogy provokatív legyek: van-e egyáltalán szükség NAT-ra?

-  Azt gondolom, hogy a NAT-ra abszolút szükség van.

Legyen egy egységes álláspont arról, hogy mik azok az alapdolgok, amiket mi átadunk, amit mindannyian megtanítunk. Hiszen ha mindenki maga döntené el, akkor nem lehetne egységesen osztályozni, sem érettségiztetni. A Nemzeti Alaptantervnek kéne tartalmaznia azokat az alapelveket, amik mentén az oktatás szerveződik. A 2018-as verzió iszonyú jó dolgoknak adott teret: témaheteknek, projekteknek, élménypedagógiának, játékpedagógiának – igazából képességfejlesztővé vált volna az oktatás. Ma pedig a 2020-as NAT-ból kikerült a kritikai gondolkodás, mint olyan, ami nagyon régóta alapkoncepció volt. És helyette bekerült a mérlegelő gondolkodás – ez egy nagyon érdekes üzenet. NAT tehát kell, hogy bizonyos keretek között ugyanaz történjen az ország két különböző pontján lévő iskolában.

De ezen belül szerintem a pedagógus szabadsága az, ami most teljesen elvész.

Mert én hiába akarok mondjuk élménypedagógiával tanítani, ha közben ott az elvárás, hogy tizenöt témát tanítsak meg két hét alatt.

A pedagógus szabadságáról: sokan panaszkodnak arra, hogy ez a NAT nagyon megköti a tanárok kezét. Egy tanárbarátom a klasszikus viccet hozta példaként, amikor az első hegedűst megkérdezik, hogy mit fog vezényelni este a karmester, mire azt feleli: „Mit tudjuk mi! Mi mindenesetre a Fideliót fogjuk játszani.” Mennyi esélye van a pedagógusnak, hogy eltérjen a központi iránytól?

Ezt eddig is csinálhattuk, módszertanban eddig is eltérhettünk. Csak most az új NAT ezt nehezebbé teszi. Mert ezeknek a képességfejlesztő módszereknek néha az a sajátossága, hogy elmélyednek, hogy alaposabb legyen a tudás.

Ez a NAT pont ezt a hosszabb időt fogja elvenni, tehát még nehezebb lesz alternatív módszerekkel dolgozni.

Nyilván lehet majd, de sokkal jobban meg fog szenvedni ezzel a pedagógus. Nagyon meg kell küzdenie azzal, hogy végig akar majd érni az anyagon vagy képességet akar fejleszteni. Középiskolában meg ez nem is kérdés, hiszen a végén ott az érettségi. A tanterv nem írja le, hogy frontálisan kell oktatni, sőt a bevezetőjében nagyszerű módszertani dolgokat lehet olvasni, de közben, pont ellentétes módon, a tananyag és a tanterv szinte ellehetetleníti ezeket a dolgokat.

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”Balatoni József, Jocó bácsi. Fotó: Jocó bácsi világa Facebook-oldal

- Ha téged megkértek volna, hogy mondj pár dolgot, amitől jobb lehetne ez a NAT, te miket mondtál volna?

- Hát, bárcsak… Én a projektmódszert, a projektpedagógiát mindenképp beemeltem volna, ahogy az élménypedagógiát és a kalandpedagógiát is. A témahetek egy ideje benn vannak, de abban is nagyobb szabadságot adnék az iskoláknak. És az információs és kommunikációs technológiák, az okoseszközök használatát is belevenném.

Jelenleg a világtendenciával megyünk szembe, amikor 2020-ban Magyarországon megszűnik a médiaismeret és az informatika oktatása.

Én a tananyagon is változtatnék, akár teljesen elrugaszkodva az eddigiektől. Például az irodalmat is megfordítanám, nem kronologikusan haladnék, hiszen ha meg akarjuk szerettetni az olvasást, miért nem kezdünk kortárssal, és haladunk az egyre nehezebb, egyre mélyebb dolgok felé? Történelemből is ki tudnék venni bizonyos anyagrészeket (nem feltétlenül a magyar történelemből), és a többit is más logika mentén húznám fel. Rengeteg pedagógusnak van számos jó ötlete, és nagyon sokszor meg is kérdezik a véleményünket, el is mondjuk, majd nem történik semmi. Itt mi már kevesek vagyunk. Ha nem áll mellénk senki, például a szülők vagy ismert emberek, akkor nem sokra megyünk. Két hete azért többen kifejtették a véleményüket egy médiabomba hatására…

Az oktatási stratégia nem pillanatokra szólna. És ha ez bevezetésre kerül, még ha pár éven belül meg is változtatják, akkor is lesz néhány évfolyam, akár egy generációnyi gyerek, akinek a nevelését ez meghatározza, akik e szerint fognak tanulni. Ez nem csak a pedagógusokat és a most iskolában ülőket érinti, hanem a ma harminc éveseket nyugdíjasként is érinteni fogja, hiszen az ilyen képzést kapó gyerekek nem biztos, hogy olyan képességekkel fognak rendelkezni, amivel az akkori munkaerőpiacon boldogulni tudnak. Ez egy nagyon összetett kérdés volna, ami baromi sok embert érint.

- Szerinted egyáltalán lehetséges, hogy a következő bő félévben sikeresen bevezessék ezt az alaptantervet, az iskolák be tudják illeszteni a saját programjukba és mondjuk a tankönyvek is időben elkészüljenek? Idén szeptemberben ez el fog tudni indulni?

- Nos, én nagyon bízom benne, hogy nem. A Közlönyben az szerepel, hogy ezt az iskoláknak adaptálniuk kell április 30-ig: a pedagógiai programokba és a helyi tantervekbe is bele kell építeni.

Ez azért is kétséges és egyben vérlázító, mert ez pontosan az érettségire való felkészülési időszak. Jelenleg az iskoláknak és sok tanárnak ahelyett, hogy a diákokkal ezerrel készülnének az érettségire, ezekkel a dokumentumokkal kell foglalkozniuk, teljesen felesleges módon.

Ha ez bevezetésre kerül (márpedig elég makacsok a döntéshozók), az mindenképp esélytelen, hogy normális, jól használható, innovatív tankönyvek készüljenek néhány hónap alatt. Tankönyvek lesznek, de én abszolút kritikán aluli minőségűekre számítok.

- Beszéltél az ellenállás lehetőségéről. Amit jelen pillanatban tapasztalunk, az néhány fénykép, feltartott felirat, #nonat hashtag. Lehet ennek valamilyen nagyobb, más formájú tiltakozása?

- Én azt gondolom, hogy kellene, hogy legyen. Az is tök jó, hogy a pedagógusok legalább így kifejtik a véleményüket. Az a baj, hogy ma ezt összemossák azzal, hogy akkor közülük biztosan mindenki ellenzéki, és ez az ellenzéki oldal felfújt lufija.

Sajnos ezzel a „Nem tanítok fasiszta írót!” szlogennel ezt erősítik. Azt érik el, hogy a kormányzat azt tudja kommunikálni, hogy a sorosista tanárok fasisztáznak.

Szerintem ez a kampánynak egy elhibázott része, és nem azért mert nem értek vele egyet. Az, hogy kiteszünk képeket, hogy No NAT!, az tök oké. Ezt sokkal átgondoltabban kéne tenni. Ugyanis a legfontosabb, hogy a gyerekek sérülnek a jelenlegi helyzetben.

Az oktatásügynek pártpolitikán felül kell állnia. Ami most a megoldás lenne (és ehhez is kell tökösség azért), hogy minden iskolának, szülői munkaközösséggel, iskolai alapítvánnyal, mindennel együtt, ki kell adnia egy nyilatkozatot arról, hogy: NEM.

És nem azért nem, mert ezt xy párt vezette be, hanem azért, mert ez a NAT szakmailag egyszerűen nem megalapozott. Szakmai alapú tiltakozás kell, és ehhez minden iskolának csatlakoznia kell. És minden szülői munkaközösségnek is össze kell hívnia egy gyűlést, és kiadni egy nyilatkozatot arról, hogy márpedig ezt mi nem támogatjuk. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen helyzetbe kényszerítik a gyerekeket és a pedagógusokat. Ennek lehet, hogy lenne ereje.

Azt gondolom, hogy ha az ország több ezer iskolája és szülői munkaközössége egyszerre mondana nemet, az már egy olyan horderejű dolog volna, amivel mindenképpen kezdeni kéne valamit. Ha ennek ellenére sem vonják vissza, akkor megoldásként ott van a sztrájk.

Csak sajnos ma Magyarországon a sztrájktörvény egy pedagógusnak úgy teszi lehetővé a sztrájkot, hogy közben a gyerekekre felügyel. Ekkor csak az lenne a megoldás, hogy ez esetben pár napra az összes iskola bezár. Mint például Horvátországban, ahol így sikerült eredményeket is elérniük, mert ezzel megbénul minden. De ez már egy nagyon erős erődemonstráció, ami talán nem is szükséges, ha mindenki higgadtan, pártszimpátiától függetlenül szakmai alapokon tiltakozik.

A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó