Iskola

Kedves most érettségiző Fiatalok!

2020 tavaszán lecsapott a koronavírus a világra és hirtelen beszűkült a világ. Bekényszerültünk otthonainkba, dolgozni és tanulni is innen a szobáinkból a digitális térben próbálkozunk.

A járvány egyik nagy vesztesei ti vagytok, akik, amikor ősszel a szalagavatójukon táncoltak és mulattak, még nem tudtátok, hogy két hónap múlva már csak a virtuális térben találkoztok társaitokkal és tanáraitokkal. Még nem tudtátok, hogy úgy fejezitek be életetek egy fontos fejezetét, hogy nem lesz ballagás, nem lesz mód sírós-nevetős-ölelkezős búcsúzásra. Hirtelen rátok szakadt a tanulás egyéni felelőssége és meg kellett keresnetek a legélhetőbb és leghatékonyabb élet és tanulási létformákat. Az iskolába a cuccokért is már csak lopva mehettetek be. A politikusok pedig a már egyébként is nyomasztó helyzetben tovább nyomasztottak titeket azzal, hogy az érettségi módját és idejét hétről-hétre lebegtették.

Most legalább felszállt a fehér füst és már tudjuk, csak írásbeli érettségi lesz, méghozzá május első hetében. De az még ma sem világos, hogy a helyszín az emelt szintű érettséginél hol lesz. Vajon rákényszerültök-e arra, hogy az agresszív járvány idején tömeg közlekedjetek otthonotoktól távolra? És ti lesztek azok, akik maszkban, nehezen levegőt kapva lesztek kénytelenek megírni a többórás dolgozatokat, stresszelve attól, hogy esetleg elkapjátok a betegséget és megfertőzitek szüleiteket, nagyszüleiteket, tanáraitokat. Ráadásul egy ilyen stresszes írásbeli után a korábbi évfolyamokhoz képest már nem lesz lehetőségetek szóban javítani.

De nem azért írunk itt nektek, mert részvétet akarnánk nyilvánítani. Mert valóban kiszúrt veletek a sors, de egyúttal kivételes lehetőséget is kaptatok arra, hogy jobban megértsétek a világot, mint az előző nemzedékek. És ezt az érettséget – talán mondani se kell - nem a tantárgyi érettségiken keresztül fogjátok megszerezni.

Ti most megtapasztalhattátok, hogy a virtuális világnál mennyivel fontosabb a valódi világ. Az is kiderült, hogy a digitális eszközök bár segítenek a tanulásban, de ha jól akarjátok csinálni, ez is nagyon sok munkával jár és önmagukban– valós idejű és terű társas kapcsolatok nélkül - kevés örömöt adnak. Ti a veszélyben megtapasztaltátok, hogy a legfontosabbak az emberi kapcsolatok, a szerető barátok és rokonok, míg az idősebb generációknak ez jóval később esett le, ha egyáltalán. Mert mások is hirtelen fontosak lettek, nemcsak ti. Gyorsan megértettétek: a maszkviselés és otthonülés az idősek, nagyszüleitek biztonsága, egészsége miatt fontos, míg mások még csak magukkal voltak elfoglalva. Talán a leggyorsabban most ti mondtatok le mások miatt saját örömeitekről, és buliztatok először virtuálisan. Ilyen hirtelen ennyi baj ritkán ér 18 éves embereket és nem csak a járványra gondolunk, hanem a gazdasági válságra. Sok szülő, vagy barát veszíti el most a fizetése egy részét vagy az állását és közben otthon ül, mert nem tehet mást.

Ti jobban látjátok majd, hogy a világ összeér: egyszerre vagyunk egy család, közösség, nemzet és egy világ része. Hogy tétje van annak, hogy vigyázzunk egymásra. Szüleitek felocsúdva a szocializmusból azt gondolták, hogy a piac és a verseny mindent megold majd (nem old meg mindent). Azt gondolták, hogy a gazdasági növekedés majd lecsorog a szegényekhez (nem, nem csorog le) és a sok önző akarat majd magától egy közös jóvá áll össze (nem, ehhez több kell, például egy jól szabályozó, „okos” állam). Ahogy most megérthettétek azt is, hogy a szupererős hatalom sem biztos, hogy bölcsen dönt, amikor titeket így érettségiztet vagy amikor a kórházi ágyakról dönt. A ti generációtok a fogyasztás, a kommunikáció, az utazás soha nem látott szabadságát kapta meg, de közben egy beszűkült világot, ahol nehezebb az előrejutás, ahol a felemelkedés sokaknak csak illúzió és nem lehetőség. Most néhány hét alatt világos lett, mennyivel bizonytalanabb világba léptek ki és ez fontos tapasztalat.

Számotokra már bizonyosság, hogy csak összefogva lehet továbblépni, hogy nem lehet várni fentről, hogy a problémákat majd megoldják helyettetek (nem, nem oldják meg, sőt). Mert sokfélék vagyunk, és mert mindenkit megillet a tisztelet és a gondoskodás. És azt is, hogy az országot, a nemzetet, a világot, a család, a barátok és a közösség jelenti, és talán már nem vezetnek meg olyan könnyen titeket azok, akik csak jelszavakat csinálnak önző hatalmi vágyból ezekből a fontos fogalmakból. Sokan megértettétek: ha ti nem tesztek érte, akkor a jövőtöknek annyi. Higgyétek el, jobb ezzel tisztában lenni 18 évesen, mint rádöbbenni egy rosszul leélt élet után. Ti már tisztán láthatjátok, hogy a gyűlölet rossz tanácsadó és ez talán ad is elég bátorságot és önbizalmat nektek, hogy ellenálljatok annak, hogy a járvány ürügyén a világ befelé forduló zombi-országokká zuttyanjon össze.

Nagy feladatok várnak rátok. Nem lesz könnyű. Ti már azt is látjátok, hogy a problémák nagyok és globálisak. De talán azt is látjátok, hogy rajtatok áll, milyen lesz a világ. Amire szükségetek van, az a hit önmagatokban és másokban. Bízzatok magatokban, megoldjátok ezt az érettségit is. S ha ezt megcsináltátok, akkor a határ a csillagos ég. Kalandra fel! Csináljátok jobban, vagyis empatikusabban mint mi, akik ha az eszünkre hallgattunk, gyakran kikapcsoltuk a szívünket, és ha a szívünkre, akkor az agyunkat. Szívből szurkolunk nektek.

 

 Az idősebb generáció nevében a Kölöknet csapata

 

Fotó: MTI/Kollányi Péter

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó