Mi történne a Földdel, ha az emberiség átköltözne egy másik bolygóra? - Kreatív ökokaland gyerekeknek

Interjúnkból kiderül, hogy:

• természetismereti-csillagászati téma a lányokat is nagyon érdekli
   
• a kreatív ökológiai foglalkozás az iskolai teljesítményt is meglódítja
   
• interjúalanyaink el tudják-e képzelni, hogy 2050-re az ember kolonizálni fogja a Marsot

Kovács Bernadett tervező grafikus és Murányi Marcell képzőművész azt szeretné, ha a foglalkozássorozat a gyerekeket ráébresztené arra, hogy érdemes tudatosabban foglalkozni  a Föld múltjával, jelenével és jövőjével. A gyerekek miközben változatos feladatokat kapnak, egyre közelebb kerülnek nem csak a természet csodálatos világához, hanem önmagukhoz is.

Miért ketten tartjátok a műhelyfoglalkozásokat?

Marcell: Kettőnk szemlélete nagyon kedvezően egészíti ki egymást, Bernadett tervezőgrafikusi képzettségéből adódóan praktikus szemléletű, sokkal inkább rendszerben gondolkodik, én pedig képzőművészként inkább az alkotói kreativitás, a vizualitás oldalról közelítem meg most éppen az ökológiai témát. A kreatív szakma két végpontján tevékenykedünk, ami különösen jól jön a gyerekekkel való foglalkozásaink során.

Milyen gyerekeknek ajánlanátok a foglalkozásokat? Kik tudják különösen élvezni a környezet felfedezését?

Marcell: A természetismereti-biológiai-csillagászati téma azt gondolnánk elsősorban, hogy a fiúkat vonzza, de mi szándékosan úgy állítottuk össze a foglalkozások anyagát, hogy lányoknak is érdekes legyen.
A foglalkozások két korcsoport számára indulnak, lesz egy foglalkozás külön a 2-3. osztályosok számára, és egy külön a 4-6. osztályosok számára. Mivel lehet ezeket a gyerekeket lenyűgözni?

Bernadett: A gyerekek rendkívül "izginek" tartják a Föld kialakulásának körülményeit, történetét és a természet térhódítását. Már óvodás korban magával ragadja őket a dinók és különféle őslények világa, csak sajnos mire az iskolás korba érnek, már nem jut elég idő arra, hogy a témát részletesebben kibontsák.

Marcell: A gyerekek gazdag fantáziájukkal belemerülnek velünk egy olyan elképzelt jövőbe, ahol azt találgatjuk közösen, hogy hova fejlődhetne a mai ökoszisztéma. Korábbi osztálytermi munkáink során már élesben is teszteltük a játékot, ahol a gyerekek mind-mind elképesztően izgalmas eredményeket hoztak ki a feladatból.

A ökokaland tehát úgy indul, hogy a gyerekek elképzelik, ahogy az emberiség elköltözik egy másik bolygóra. És aztán mi történik?

Marcell: Gyerekkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt egy skót őslénykutató, Dougal Dixon "Az Ember után" című kötete, ami egy nagyon izgalmas kérdéssel foglalkozott, azzal, hogy mi történne a Földön emberiség nélkül. Aztán pár évvel ezelőtt újra rátaláltam a könyvre az Írók Boltjában, és megvettem. A foglalkozás ötlete tehát ehhez a gyerekkori gazdag élményanyaghoz, illetve könyvhöz nyúlik vissza. Azt, hogy az emberiség elköltözik egy másik bolygóra, ezt csak azért találtuk ki, mert kiindulásként egy olyan Földet akartunk kreálni, ahol már nincsenek jelen az emberek. Mi most nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy az univerzum egy másik égitestén hogyan találja fel magát az emberiség, hanem hogy ebben a magára hagyott ökoszisztémában mi történik. Szóba kerülnek az előzmények, például az őslények világa, a különféle földtörténeti korszakok, és ezt a mai állapotot gondolnák tovább a gyerekekkel.

Hogyan épülnek fel a műhelyfoglalkozások?

Bernadett: A foglalkozások irányítottak lesznek, minden óra egy 10-15 perces bemelegítéssel indul, és amikor már mindenki jól érzi magát, behozunk egy témát, ami a bemelegítő kör témájától teljesen független lehet. Legvégül pedig jön egy levezető, reflexiós rész, amikor a gyerekek elmondhatják a gondolataikat, mit éreznek, merre szeretnék tovább vezetni a fantázia fonalát. A foglalkozásokon hagyunk a gyerekeknek teret gondolkodni, hagyjuk, hogy kreatívak lehessenek, de mégis észrevétlenül terelgetjük őket.

Ezek szerint akár már ez a pár alkalom elegendő lehet ahhoz, hogy az iskolában is könnyebben menjen majd a természetismeret?

Bernadett: Szerintem nem csak a természetismeret fog könnyebben menni, hanem olyan skilleket szereznek, amire a gyerekeknek szükségük lehet a teljes tanulmányaik során, gondolok az együttműködésre, a csapatmunkára, mások véleményének figyelembe vételére, fontos, hogy megtanuljanak egy kicsit hátrébb állni, ha kell, egy kicsit előrébb - attól függően, hogy az adott gyereknek milyen a személyisége. Célunk az is, hogy felfedezzék önmagukat, azt, hogy mi érdekli őket valójában...

Marcell: ... akkor érünk el sikert, ha ráéreznek arra, hogy nem a kompetitív, sokkal inkább a csapatban gondolkodó hozzáállás a fontosabb. Az ökológia, illetve az ökoszisztéma értelmezhető úgy is, mint a természet által megalkotott hatalmas csapatmunka. Azáltal, hogy a gyerekek létrehozzák a saját ökoszisztémájukat, nemcsak a bolygó élővilágának összetettségét és törékenységét, de a saját személyes, emberi viszonyaikat is jobban megérthetik.

Mennyire tudjátok ti magatok elképzelni, hogy az emberek egyszer majd összepakolják a cókmókjukat, és valóban egy másik bolygóra költöznek?

Bernadett: Ennek a kérdésnek inkább az előzménye lehet izgalmasabb számomra, mégpedig az: elképzelhető-e, hogy felkészítünk egy bolygót az emberiség fogadására. Ha így szól a kérdés, akkor én azt igenis el tudom képzelni, hogy egy idegen planétán olyan életfeltételt teremtsünk meg, ami közelít a Földéhez, de azt, hogy az emberek "átköltözzenek", azt már kevésbé tartom reálisnak.

Marcell: Ez most egy igen aktuális téma, mármint, hogy az Elon Musk 2050-re kolonizálni akarja a Marsot, ami szerintem lehetetlen. Szerintem 2050-re legfeljebb leszállunk a Marson, talán... Ne feledjük, a Föld egy organikusan létrejött képződmény. Ha meg is próbálnánk a Marson valahogy kialakítani az életet, biztos sikerülne, csak kérdés az, hogy ez nekünk mennyire lenne jó.

Mi a legfőbb küldetése "A múlt, a jelen és a jövő élővilága" című kreatív ökológiai műhelyfoglalkozás-sorozatnak?

Bernadett: Az általunk tartandó gyerekfoglalkozások egész tematikája az ökológiai tudatosságból indul ki, a jövőnk függ attól, hogy mennyire leszünk azok. Rengeteg jelenkori probléma adja fel nekünk embereknek a leckét: a felmelegedés, a környezetszennyezés és bizonyos fajok kihalása. Az általunk tartandó órákon keresztül olyan dolgokra is ráláthatunk, hogy miért fontos az újrahasznosítás, a kevesebb energia használata, hogy az egyes fajok az élővilágban milyen kapcsolatban állnak egymással és a súlyosan terhelt, lerombolt környezet hogyan képes mégis regenerálódni. Fontos felhívni a gyerekeink figyelmét arra, hogy mit tudunk mi egyénileg tenni azért, hogy élhetőbb maradjon a bolygó, ahol élünk.

Hol lehet jelentkezni a gyerekfoglalkozásokra?

Kérjük, kattints a lenti plakátokra valamelyikére, attól függően, hogy milyen korosztályú a gyereked.

Kovács Bernadett tervező grafikus, 2020-ban végezett a Pécsi Tudományegyetemen. Különösen a környezet vizuális alakítása, a problémák érthető képi megformálása és vizuális viszonyrendszerek létrehozása érdekli. Fő tevékenysége jelenleg: nagyvállalati arculat- és logó tervezés, illusztrációk készítése, webes tartalomgyártás. Emellett a Kreatív Partnerség Magyarország szakembereként kreatív tanítással is foglalkozik, úgy gondolja, hogy az alapvetően nehéz helyzetben lévő oktatást design gondolkodással meg lehet támogatni, játékos osztálytermi foglalkozásain a tanulók fontos ismereteket sajátítanak el észrevétlenül.

Murányi Marcell a Pécsi Egyetem művészeti karán tanult festészetet. A diploma megszerzése után újrahasznosított kartonból készített képekkel és installációkkal foglalkozott, ahol az emberi interakciókat vizsgálta más élőlényekkel, Covid járvány idején így emlékeztette a közösséget arra, hogy nem csak a vírus van jelen a környezetünkben, hanem jótékony élet is. A fiatal művész emellett büszke rovarhotellánc tulajdonos, a Keszthelyen kihelyezett egyik rovarhotelje újrahasznosított bútordarabokból készült, ami már a második telet élte túl, és most is vadméhek lakják. Újabban vizualitásra építő interaktív történetek fejlesztésébe kezdett. Gyerekekkel a Kreatív Partnerség program kezdete óta, lassan tíz éve foglalkozik, előtte rövid ideig rajz és vizuális kultúra tanárként dolgozott, de úgy érezte kreatív szakemberként többet tud tenni egy osztályteremben, mint pedagógusként.