Iskola

Segítség, bántják a gyerekemet! Beszélgetés szakértőkkel az iskolai bullyingról

Az óvodai, iskola zaklatás - angolul bullying - nem kétszereplős történet: az egész közösség benne van valamilyen formában. Mit tegyünk, ha ilyet tapasztalunk, és mi az a viselkedés, amit inkább jobb elkerülni? Erről beszélgettünk Dóczi-Vámos Gabriellával és Perényi Nórával.


Talán már mindannyian hallottuk a bullying szót, de a pontos jelentésével nem mindenki van tisztában. Dóczi-Vámos Gabriella elmondta, hogy a bullying nem azonos a sima piszkálódással. Ez egy olyan tudatos, szándékos és hosszú ideig tartó folyamat, amely nem “csak” a verekedést vagy a csúfolódást foglalja magában, hanem a pletykák terjesztését, az online zaklatást és az ott történő  megszégyenítést is, a célja pedig az, hogy az áldozat teljesen a közösség peremére sodródjon. Ha egy közösségben megjelenik a bullying, ott senki sem maradhat semleges: így vagy úgy mindenki viszonyul hozzá. A szerepek leosztása rendszerint a következőképpen zajlik:

  • Bántalmazó: a zaklatási folyamat értelmi szerzője és vezetője
  • Csatlósok: a bántalmazó sleppje, akik aktívan követik őt
  • A bámészkodók, akik aktívan kevésbé vesznek részt a zaklatásban, de tetszik nekik, és örömmel figyelik
  • A passzívak, akik elfordítják a fejüket, úgy gondolják, semmi közük hozzá
  • Akiknek nem tetszik, ami megy, de nem tudnak segíteni
  • Akik valóban aktívan segítenek az áldozatnak
  • És középen ott az áldozat

A mai szülői generáció már annyiban tudatosabb, mint a régebbiek, hogy felismerték: ez így nem jó. Egyre kevesebben legyintenek, és intézik el annyival a kérdést, hogy “Mi is így nőttünk fel” - hiszen egyáltalán nem kötelező így felnőni. Érdemes a gyökerénél kezelni a helyzetet, és a szerepeket megszüntetni. Ebből a célból indították el Perényi Nórával a Közünk van hozzá?! című workshopot, amelynek keretében szülők és pedagógusok együtt ötleteltek a lehetséges megoldásokról.

Bántalmazzák a gyerekemet! Lehetőségeink szülőként

A csúfolódás vagy akár a módszeres zaklatás akár már az óvodában megkezdődhet. Szülőként ezt nagyon nehéz kezelni. A legtöbb anya, apa, amikor megtudja, hogy egy csoporttárs bántja a gyerekét, első lépésként az “agresszor” szüleit keresi fel, és kéri számon, de a szakember szerint ez ritkán vezet eredményre.

Dóczi-Vámos Gabriella azt tanácsolja, hogy ha gyermekedet bántják az oviban, először beszélgess el vele. Fontos, hogyan teszed fel a kérdéseidet. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: “Mit csináltál?” “Mit csináltak veled?” inkább fogalmazz így: “Mi történt?” Így a gyerek is kicsit kívülről tudja szemlélni az eseményeket. Szükség esetén első körben ne az érintett szülőtársat, hanem az óvónőt keresd meg! Ő ott volt, remélhetőleg látta az esetet, és mivel ő tölti az idejét a gyerekekkel, a helyzetet is szakszerűbben tudja majd kezelni.

Szülőként már csak azért is vagyunk nehezebb helyzetben, mert érzelmileg sokkal mélyebben érint bennünket a probléma. Perényi Nóra elmesélte, hogy a workshopjukon részt vett egy pedagógusként dolgozó édesanya, aki arról számolt be, hogy ha az osztályában zaklatják egymást a gyerekek, azt profin kezeli, de amikor az ő gyermeke lett áldozat, lefagyott, és nem tudta, mit tegyen.

Ha kívülálló felnőttként vagyunk tanúi annak, hogy gyerekek bántják egymást, például a játszótéren, különösen óvatosan kell eljárnunk. Ha ilyet tapasztalsz, először bizonyosodj meg róla, hogy van-e a gyerekekekkel szülő. Az agresszorokat úgy tedd helyre, hogy ne az ő pozíciójukat erősítsd. A “Ne bántsátok már, látjátok, hogy kicsi, gyenge, egyedül van.” és hasonló mondatok, legyenek bármilyen jószándékúak, a bántalmazók vélt fölényét erősítik. (“Én vagyok a nagy, az erős, és mi vagyunk többen.”) Inkább az áldozatot próbáld meg ilyenkor kiemelni a helyzetből.

Kiből lesz a bántalmazó?

Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy miért lesz egyik gyermekből bántalmazó, a másikból áldozat. Erre nincs szabály, bár a személyiségjegyek alapján megállapítható, hogy kinél nagyobb egyik vagy másik valószínűsége.

Kicsi korban - oviban, alsóban - még nem kiforrottak a szerepek, tehát a gyerek egyik nap csúfol valakit, másnap pedig már őt csúfolják, ezek a minták azonban az évek folyamán gyakran beragadnak. Ezért nem feltétlenül segít az iskolaváltás sem: fájdalmasan gyakran fordul elő, hogy a bántalmazott gyereket az új osztálytársai is kipécézik maguknak.

Inkább a közösséget kell kezelni. Általánosságban elmondható, hogy merev, tekintélyalapú vezetés mellett nagyobb az esélye a zaklatás megjelenésének. Ugyanígy veszélyforrás, ha a közösségben túlzott a versenyszellem: ha csak úgy lehetek jó, ha a másik rosszabb nálam. Bizalmas, nyitott légkörben kisebb eséllyel jelenik meg a bullying is. 

Fontos az is, hogy tudatosítsuk: a segítségkérés nem árulkodás. Szakadéknyi különbség választja el azt a gyereket, aki a folyamatos bántalmazás miatt szól a felnőttnek attól, aki pusztán bemártja az órán evő padtársát.

Ha szívesen beszélgetnél a többi szülővel és szakemberekkel a témáról, csatlakozz az Agresszió, erőszak, bullying az iskolában zárt Facebook-csoporthoz.

Itt tudjátok a teljes interjút megnézni: 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó