Iskola

10 dolog, amivel év végén meglephetjük a pedagógusokat

Közeleg a vakáció. A tanulók hangosabbak, rohangálósabbak így az év végi hajrá idején. A pedagógusok viszont kicsit lassabban mozdulnak, s egy-egy felmerülő probléma esetén olykor előbb elfogy a mosoly az arcukról, mint néhány hónappal ezelőtt...

Teljesen érthető és számomra is elfogadható, hogy mióta a tavasz amúgy igazán megjelent, a gyerekek csökkenő türelemmel, lanyhuló figyelemmel vesznek részt a tanórákon. Diákként többnyire nekem sem járt ilyentájt máson az eszem, minthogy mikor mehetek már végre ki...

A néhány hét múlva beköszöntő vakáció gondolata, csak tovább fokozza ezt a hangulatot.

Ilyenkor a tanári szobában, udvaron, netán egy kávé melletti beszélgetés során felmerülő szokásos témák mellett megjelennek a tanév zárásához köthető gondolatok is. Ezek egyike a pedagógusnap, másik a bizonyítványosztás. Ezek kapcsán aztán szó esik megbecsülésről, ajándékról, örömről és csalódottságról is. Felelevenednek a korábbi évek élményei.

Nem kell egy kollégám arcát sem látnom ahhoz, hogy tudjam: most csillogóbb a tekintet, ellágyulnak a vonások. Gondolom, így festhetek én is. Most talán még az sem olyan nagy baj, ha a kelleténél hangosabbak a gyerekek. Megelevenednek a tornyosuló, alig átölelhető virágcsokor-hegyek, évtizedeken át kedves maradó dísztárgyak, emlékül leírt gondolatok, közös fotók, gyermeki ajándékok. Elmerengtem.

 

Mint mindenki másnak, a pedagógusnak is „kell” valami plusz. Igen: plusz a gyermek mosolya, a tőle kapott rajz, a csillogó szeme, amikor megkínál a csokijából, bizalommal mesél valamit – és természetesen a piros pontok, csillagok, ötösök, dicséretek özöne.

Ám a közoktatás világa háromoldalú: szülő–diák–pedagógus. Főképp kisdiák esetében a szülő véleménye, értékelése is megmutatkozik június közepére.

De mit adjunk, ami nem ciki, aminek van értelme, amiből valóban érzi a pedagógus a köszönetet, aminek örül?

Úgy gondolom, érdemes különválasztani az egyéni és a közös, osztály ajándékot, sőt negyedik és nyolcadik év lezárása is más, mint egy év után.

Szerintem egyénileg virág, igényes édesség, apró kerámia mindig jó választás, vagy férfi kolléga esetében egy üveg bort sem tartok rossz ötletnek. Számomra ezek közül mindegyik örömteli meglepetés volt. A virágok is mindig bejöttek. Szuper érzés volt a saját színes virághalmomat hazacipelni anélkül, hogy irigykedve néztem volna a kolléganők csokrait.

Véleményem szerint, egy aktív, figyelmes szülőcsapatnak nem a, hanem az igazán egyénre szabott ajándék megtalálása a kihívás. Ami stílusában is illik ahhoz, akinek szánják.

Ha írnék egy: Mit adjunk a tanárunknak? című kisokost, akkor az első 10 közös ajándék (nem fontossági sorrendben) ez lenne:

  1. album, DVD az elmúlt év(ek)ről a gyerekek fotóival, esetleg személyes üzeneteikkel, rajzaikkal, közös programjaink videó felvételeivel

  2. virág, virág, virág – ahogy Gombóc Artúr a csokival – mindig, mindenhol

  3. könyv, ha ismert az érdeklődése

  4. utalvány (könyv, IKEA, ruházati)

  5. ha ismert az illető hobbija, ahhoz valami

  6. dísztárgy, (egyedi, kézműves)

  7. bérlet (színház, sport – érdeklődési körtől függően)

  8. hintaszék (egyedi, pl.: aláírásokkal)

  9. étkészlet

  10. óra, ékszer (gyűrű, karlánc)

    Ez a jelen állapot. Változunk, így a Top 10 is módosulhat :)

Büszke vagyok arra, hogy nem ismerek olyan tanítót, tanárt, aki előre „kondicionálja” a tanítványokat, s rajtuk keresztül a szülőket, hogy illendő lenne ajándékot adni, és netán még azt is, hogy mit szeretne.

Abban is biztos vagyok, hogy nincs egyetlen pedagógus társam, aki számára ne jelentene őszinte örömöt egy ajándék.

Emberek vagyunk, különbözünk, de nem jobbak, nem rosszabbak másoknál. Az év végi ajándék számunkra hasonló, mint a borravaló, vagy hálapénz, az adott szakmákban. Jelzi az elégedettséget, megbecsülést, munkánk minőségének elismerését és talán mert ez a szokás, így illik.

Könnyű elképzelni, milyen nehéz szívvel zárja le, az olykor nagyon hosszúnak tűnő tanévet egy pedagógus, ha az anyukák, apukák, nagyszülők, netán figyelmesebb tanítványok számára, nem ért még egy szál virágot sem a munkája. A gyerekeik – akik mindannyiuknak a legfontosabbak – az iskolában töltött hónapok alatt a tanórán, szünetben, kiránduláson, egyéni foglalkozáson, fellépésen és még sok alkalommal töltötték együtt az időt tanítóikkal, tanáraikkal.

Ha bizalommal voltak irántuk, rájuk bízták őket, tapasztalják a gyerekek fejlődését, érzik a pedagógus gondoskodását, odafigyelését, törődését, akkor adjanak bátran, mert adni jó.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó