A pulitól a lovagi tornáig, avagy amikor a tanulás élvezetté válik
Ugye, ismerős, amikor a gyerek hazajön az iskolából, és megkérdezzük. Na, mi volt a suliban? A választ, gondolom, mindenki tudja: „SEMMI”. Ez az a valami, amin mi, szülők elgondolkozhatnánk, hogy a gyerekünk nem tud, vagy nem akar kiemelni legalább egy fontos dolgot az egész napos iskolai ottlétéből, annak ellenére, hogy az iskolák számtalan kreatív foglakozást kínálnak és biztosítanak.
Mindannyian hajlamosak vagyunk beskatulyázni a másikat, néha még a saját gyerekünket is, elfogadva a pedagógusok által is követett leegyszerűsítő logikát, amikor egyes gyerekek helyett gyerekanyagról beszélnek. Egy másik mindenki által jól ismert mondat a „Haladni kell az anyaggal.” Ezeket a mondatokat kell alaposabban megfontolni, ha igazán jót szeretnénk neki a jövőben. Hagyni kell, hogy elengedje gondolatait, hogy szabadon válasszon a neki szimpatikus és egyben építő programok közül. Persze, ehhez az is feltétel, hogy legyenek ilyenek az iskolákban.
“A kreativitás egy olyan képesség, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy megkérdőjelezzük a körülöttünk lévő dolgokat.” (CCE, Anglia)
A mai fejlődőnek és modernek nevezett országok közel egy évszázaddal ezelőtt letették a voksukat a szemmel látható és mérhető eredményeket hozó oktatási projektek mellett. Magyarországon 2013 decemberétől a pécsi Budai Városkapu tagiskoláiban elindult egy – Angliában már kipróbált Kreatív Partnerség - program, amelyben a szülők, pedagógusok, valamint művészek és művészhallgatók közösen segítik kibontani, építeni és hasznosítani a dákok rejtett kreatív képességeit a matematika, fizika vagy akár a történelem órákon.
Kreatív Partnerség Magyarország Pilot-program
A több mint 10 éves múlttal bíró nemzetközi program jelenleg több országban is zajlik: Nagy-Britanniában, Norvégiában, Pakisztánban, Németországban és Litvániában. A program során művészek (pl. előadóművészek, képzőművészek, építészek, multimédia szakemberek, festők) segítik kreatív módon a pedagógusokat és tanulókat az eredményes tanuláshoz. Az egyedülálló program fókuszában a magatartási problémák vagy a tanulási nehézségek állnak. A művészek által behozott kreatív ötletek növelik a tanulók motivációját és eredményesebbé teszik a kritikus tantárgyak oktatását is. Nem utolsósorban csökkentik a pedagógusi kiégés kockázatát és segítik a tanulók közötti kohézió erősítésében, valamint a szülők partneri bevonásában. A Kreatív Partnerség program növeli a tanulók motivációját és iskolai teljesítményét, serkenti az aktív iskolai jelenlétet, illetve támogatják a szülők iskolai életbe való bevonását.
A programban kiemelkedő eredményeket ért el a Bártfa Utcai Általános Iskola. Az Index portálra is felkerült filmen az intézményvezető, Juhászné Devecseri Valéria mondja el tapasztalatait.
A pécsi iskolák e mottó szellemében kezdtek el dolgozni. Az első sikerek már kézzelfoghatóak. A pedagógusok egyöntetű véleménye szerint a gyerekek sokkal motiváltabbak és jóval könnyebb velük együtt dolgozni. A sok színes projekt közül kiszeretnék emelni két esetet, amelyek bemutatják az emberi kreativitás határtalanságát az „iskolai kereteken belül”
Puli a suliban
Az ötlet egy festőművész (Imre Ádám) fejéből pattant ki. Az iskola pedagógusai szerint az egyik legnagyobb gond a diákok között megjelenő agresszivitás és versengés akadályozta gyakran a tanítást. Szintén sarkalatos pont volt a szülők és a pedagógusok közötti kapcsolat megteremtése és fenntartása. A megoldást egy harmadik „lény” bevonása adta, akit az osztály lélekkel felruházott. A közösen létrehozott Puli azzal a szuperhőssel mehetett aznap haza, aki az osztályban a legjobban teljesített. Természetesen, aki bemutathatta a Pulit a családnak, az nagy felelősséggel is járt, mert a puli nem unatkozhatott otthon sem… Meg kellett tanítani, olvasni, számolni – és anyának is el kellett mondani közösen, hogy aznap mi volt az iskolában. Mindezt egy „Puli-naplóban” – rögzítették a gyerkőcök.
Középkori lovagi torna
Ebben az esetben szintén egy festőművész, Bajor Zita kínálta fel a labirintusból kivezető kulcsot. A középkori történelem eseményeit élhették át a diákok a kreativitás minden bugyrát kihasználva. Volt ott lovagi torna kardokkal (melyeket természetesen speciális védőbevonattal láttak el). A pedagógusok nem kis félsszel nézték a versengést, amit végül egy addig visszahúzódónak beskatulyázott lány nyert meg és lett az iskola hőse.
A már említett labirintusból való kijutás – a matematika elengedhetetlen hasznosításával együtt – egyben az osztályterem legcsúnyább, kiátkozott oszlopának átvarázsolását is jelentette.
Ez csupán két példa, de a program sokkal többet tud. Az osztályból közösséget kovácsol, a tanulók és a pedagógusok megtanulják elengedni a képzeletüket, fontos tudásokhoz jutnak ezáltal, és az iskola mindenki – még a szülő számára is – élvezetes vidám hellyé válik, ahol végre valami és nem a SEMMI történik.
