A puskázásról – a puskatolltól a kémheadsetig
Az Éretlenek című filmben annak idején (1980) a puskázás csaknem teljes tárházát felsorakoztatták az alkotók. Aztán jött a technológiai forradalom, és minden megváltozott: a puskatoll használata állítólag ma már olyan, mintha kőbaltához nyúlna a diák.
Azon most nem merengünk el, hogy milyen etikai vonatkozásai vannak a puskázásnak, a kommentekben szívesen látjuk a véleményeket. Mindenesetre a szerkesztőségben arra felszólításra, hogy tegye fel a kezét az, aki soha nem próbálkozott ezzel, egyetlen kar sem lendült a magasba... Legalább a padjára leírt egyszer mindenki egyetlen szót, halványan, ceruzával...
Az MMM állítja, vannak olyanok, akik szerint a puskázás az életre készíti fel a nebulót, aki ezáltal megtanul szelektálni a szükséges és szükségtelen tudásanyag között a ma információáradatában, továbbá elsajátítja a segédeszközök használatának képességét, ami a való életben, a munkában elfogadott, sőt szükséges is. Eszerint életrevalóbb lesz a mindent becsülettel megtanuló társainál.
Feltételezhetően nem pedagóguskörből származik az információ, mert tapasztalataink szerint a tanárok nem igazán boldogok a tudás megszerzésének és interpretálásának ezen módszerétől. Pedig amióta iskola az iskola, puskázás van. Noha olykor magát az eszközt elkészíteni is annyi időbe és energiába kerül, mint elsajátítani a tananyagot. Ráadásul van egy jó adag csibészség és bátorságpróba is a dologban, nem is minden diák alkalmas rá, hiszen akit igazmondásra neveltek, égő füllel hezitál majd, hogy használja-e a puskát, de mire eljutna odáig, már le is bukott. Fapofa és higgadtság – ezek a puskázás alapjai.
A különböző módszerekkel foglalkozó weboldalak (pl. A Puskázási Módszerek Felsőfokon titkai email MesterKurzus) a legnagyobb elszántsággal vetik rá magukat a témára, és több száz, többnyire haszbnálhatatlan ötlettel látják el azokat, akik semmit sem bíznának a véletlenre, a tudásukra pláne, kezdve a primitívnek mondható harmonikába hajtogatott cetlitől a tanár manipulálásán át (vö. figyelemelterelés) a felkészültebb egypetéjű ikertesvér bevetéséig.
A puskatoll ma már majdnem ciki, de még mindig kapható, a mobiltelefon óriási ugrás a puskázás történetében, de azt elveszik, a tenyereket ellenőrzik, de ott van még a tolltartó, a zsebkendő, a szendvics és az ásványvíz. Vajon mennyi szöveg fér el rajtuk? Szerintünk nem annyi, amennyiért érdemes lenne a lebukást kockáztatni.
Tavaly például nagy sláger volt a kémheadset mikrofonnal (másodikos gimnazistáktól államvizsgázókig vették), amiből a kevésbé megbízható darabokat 20 ezerért is meg lehetszerezni, de egy profibb készülék ennek a sokszorosába kerülhet, igaz, akik pár ezerért kölcsönzhetők is – írja a 444!.hu.
A nevesebb thaiföldi egyetemek közé tartozó Kasetsart University Facebook oldalára került ki az a fotó, amelyen a vizsgázó hallgatók furcsa fejfedőt viselnek – számol be az Érdekes Világ. A papírból készült füleket mindenkinek kötelező volt felvennie, ezzel a tanárok a puskázást próbálták megakadályozni. A fotó ugyan meglepő gyorsasággal eltűnt az egyetem Facebook oldalról, de addigra késő volt, a kép gyorsan terjedt az internetezők között. Többen először kételkedtek a fotó hitelességében, de az egyetem is megszólalt az ügyben, elismerve, hogy valódi a fénykép. Azzal magyarázták a meglepő puskázás elleni módszert, hogy túl kicsi volt a terem amiben a hallgatók írták a teszteket, emiatt túl közel ültek egymáshoz, így kénytelenek voltak ilyen furcsa eszközt választani, ami egyébként szerintük nem megalázó.
Úgy tűnik, kortól, lakhelytől és oktatási intzéménytől függetlenül a puskázás él és virul, legalábbis elméletben, mert nemcsak a technika fejlődik, de a tanárok, oktatók is figyelemmel követik az eeszközök és módszerek frissülését...
