Úgy gondolom Lackifi Jánost és Molnár Jacqueline-t senkinek nem kell bemutatni. Első közös alkotásuk, a Kövér Lajos színre lép óta nem múlik el olyan év, hogy ne jelenne meg egy-két könyve az alkotópárosnak. Ijjas Tamás neve is ismerősen csenghet a Bőröndapu miatt, a kézikönyv („ami nem a lábikönyv ellentéte!”) 2012-ben jelent meg.

De térjünk vissza a A világ legrövidebb meséire. Ebben a könyvben nemcsak a képek, hanem a betűk is színesek , és a színek jelentést is hordoznak: a zöld betűs szó a szövegben mindig a mese címe, a kék betűs részeket Lackfi János írta, míg a piros betűs részeket Ijjas Tamás. A világ legrövidebb meséinek szinte minden meséjét azzal a felkiáltással indítják a szerzők, hogy Nem is… Kivéve természetesen a legelsőt és a legutolsót:

„A világ legrövidebb meséje egy aranyos kismackóról szól, akinek puha bundája volt, mintha plüssállat lenne…”

„Illetve dehogyis, a világ legrövidebb meséje arról szól, hogy…”

Minden mese egy mondatba van sűrítve-szerkesztve. A mondatok néhol egy-két tagmondatból állnak, máshol pedig öt-tíz-sokból.  Azzal, hogy a szerzők mindig egyetlen mondatban mondják el a meséjüket, meseötletüket, az olvasónak olyan érzése lehet, mintha két óvodás, vagy kisiskolás versengene egymással.  Szabályosan heccelik egymást, próbálnak rálicitálni a másikra.

„Nem is, a világ legrövidebb meséje arról szól, hogy egy válogatós királyfi elindult feleséget keresni, kiállta az összes próbát, mégsem talált csak csupa bányarémet, ezért inkább megöregedett.”

„Nem is, a világ legrövidebb meséje egy rántott húsról szól, amiről leették a bundát, és azóta is meztelenül didereg.”

Záporoznak a frappáns meseötletek az olvasóra, aki egy idő után maga is inspirációt érezhet, hogy kibővítse, kiegészítse ezeket. Emlékszem gyerekkoromban nagyon szerettem, ha apukám mesélt este, mert ő mindig kitalált valami történetet, és nem könyvből olvasott fel mesét. Biztos vagyok benne, hogy neki nagy segítség lett volna ez a könyv. (Még nincs unokája, de készüljön csak fel!)

Már korábban is szerettem Molnár Jacqueline stílusát. Azonban (én) ennél  a könyvnél éreztem először, hogy tökéleteset alkotott, átüt a képeken a  szabadság, a fesztelenség, a játékosság. Teljesen azonos hullámhosszon van a szerzőkkel, sőt időnkét be-beszáll a heccelésbe. Például az utolsó két meséhez portrét készített róluk.

Olyan ez a könyv, mintha asszociációs játék lenne. Élvezet olvasgatni, nézegetni és hallgatgatni is. Végeérhetetlen játékra csábítja a szülőket és gyerekeket. A könyvet óvodásoknak, kisiskolásoknak és szüleiknek ajánlanám. A polcon valamiért Zdeněk Svěrák Apukám, ez jól sikerült című könyv mellé tenném, talán azért, hogy további ötleteket adjon a főszereplő Sima apukának.

A világ legrövidebb meséi. Írta Lackfi János és Ijjas Tamás. Illusztrátor: Molnár Jacqueline. Móra Könyvkiadó, 2014.

 Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

Az írás eredeti változata a Két Egér honlapján jelent meg.