Íme a titok, ami megkülönböztet bennünket a neandervölgyiektől!

A neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) a mai napig lenyűgözik a kutatókat. A neandervölgyiekkel körülbelül 600 000 évvel ezelőtt közös ősünk volt, akik Európában éltek, amíg mi Afrikából származva szóródtunk szét először Eurázsiában, majd népesítettük be a Földet, míg a neandervölgyiek körülbelül 40 000 évvel ezelőtt kihaltak. A tudományt régóta izgatja a kérdés, hogy a neandervölgyiek kihalása vajon a nyelvi és gondolkodásbeli különbségek következménye-e?

A bizonyítékok egyre inkább arra utalnak, hogy a mi és a neandervölgyiek agyi szerkezetében alapvető különbségek vannak, amelyek lehetővé tették a modern ember (H. sapiens) számára, hogy metaforák segítségével elvontan és összetetten gondolkodhasson – írja a Science Alert tudományos weboldal.

Közös jellemzők a neandervölgyiekkel

Megoszlanak a tudósok véleményei e tekintetében, hiszen megfoghatatlan dolgokra próbálunk meg következtetni csontokból és más tárgyi leletekből, a bizonyítékok pedig nem egyértelműek, összetett rejtvényt adva nekünk arról, hogyan, mikor és miért alakult ki a nyelv.
Szerencsére a régészet és más tudományágak legújabb felfedezései számos új darabot adtak hozzá ehhez a nyelvi kirakóshoz, lehetővé téve, hogy a neandervölgyi ember központi idegrendszeréről reálisabb képet alkossunk.

Az új anatómiai bizonyítékok azt mutatják, hogy a neandervölgyiek hangszálakkal és hallójáratokkal rendelkeztek, amelyek nem különböztek jelentősen a miénktől, és ez azt jelzi, hogy anatómiai szempontból ugyanúgy képesek voltak a beszéddel való kommunikációra, mint mi.
A neandervölgyi gének felfedezése a saját fajunkban többszörös kereszteződésre utal, ami hatékony fajközi kommunikációt és társadalmi kapcsolatokat feltételez.
A neandervölgyiek fából készült lándzsáinak felfedezése és a gyanta használata a különálló alkatrészekből készült szerszámok készítéséhez szintén javította a technikai képességeikről alkotott képünket.

Sőt, a neandervölgyiek művészettel is foglalatoskodtak, vörös pigmenttel festettek barlangfalakra Spanyolországban. A barlangművészetre vonatkozó felfedezések közül azonban több is problematikus marad. Ugyanis az egyre halmozódó bizonyítékok megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy a neandervölgyiek készítették volna ezeket a geometriai mintákat, vagy legalábbis azt, hogy a szimbólumokat használó modern emberek hatása előtt tették volna, mivel a neandervölgyiek létezésének teljes időtartama alatt hiányoznak a technológiai fejlődés bizonyítékai.

Nyelvi és kognitív különbségek

Tehát a régészeti bizonyítékok továbbra is vitatottak, de az idegtudományok és a genetika meggyőző érveket szolgáltat a H. neanderthalensis és a H. sapiens között kialakuló mind nyelvi, mind kognitív különbségekről.

A neandervölgyieknek viszonylag nagy nyakszirti lebenyük volt, ami megkönnyítette számukra a vizuális ingerek feldolgozását, ellenben más feladatokra, például a nyelvre, kevesebb idegrendszeri lehetőségük nyílt. Emellett viszonylag kicsi és eltérő alakú kisaggyal rendelkeztek. Ez a neuronokkal teli agykérgi struktúra számos feladathoz járul hozzá, többek között a nyelvi feldolgozáshoz, a beszédhez és a beszédkészséghez.

A neandervölgyi ember állati bőrt visel, kezében lándzsát tart, körülnéz, és állati zsákmányra vadászva körülnéz az őskori erdőben. (Fotó: Getty Images)

Ikonikus szavak

Három fejlemény különösen jelentős.

Az első az agyi szkennelés útján 2016-ban felfedezett tény, hogy a szavakat, vagy inkább a szavakhoz társított fogalmakat mindkét agyféltekén keresztül, valamint az agyban hasonló fogalmakból álló klaszterekben, azaz szemantikai csoportokban tároljuk.
Ez azért jelentős, mert a H. sapiens és a neandervölgyiek között valószínűleg eltérő volt az, ahogyan ezek a gondolatcsoportok összekapcsolódnak, vagy nem kapcsolódnak.

A második az a felismerés, hogy az ikonikus hangok azok, amelyek evolúciós hidat képeztek közös ősünk 6 millió évvel ezelőtti majomszerű hívásai és a Homo által beszélt első szavak között. Az ikonikus szavak ma is mindenütt jelen vannak a nyelvekben, megragadva annak a fogalomnak a hangzását, méretét, mozgását és textúráját, amelyet a szó képvisel.

Harmadszor, a generációk közötti nyelvi átvitel számítógépes szimulációs modelljei kimutatták, hogy a szintaxis (a szavak mondatokká alakulásának szabályai) spontán módon is kialakulhat.

Ez a hangsúlyeltolódás a szintaxis genetikai kódolásáról a spontán kialakulásra utal arra, hogy mind a H. sapiens, mind a neandervölgyi nyelv tartalmazta ezeket a szabályokat.

A modern ember metaforák segítségével képes gondolkodni, míg a neandervölgyi nem

Steven Mithen professzor szerint bár a kirakós darabjait többféleképpen is össze lehet illeszteni, a több tudományágat érintő bizonyítékokkal való hosszas birkózása során csak egyetlen megoldást talált. Mégpedig, az ikonikus szavakat az ősi emberi faj, a Homo erectus mondta ki körülbelül 1,6 millió évvel ezelőtt.

Ezek azonban eltértek egymástól, ahogy mindkét faj továbbfejlődött. A H. sapiens agya kialakította gömb alakú formáját, és neuronhálózatokkal kötötte össze az addig elszigetelt szemantikai szóklasztereket. Ezek a neandervölgyi agyban elszigeteltek maradtak. Tehát, míg a H. sapiens és a neandervölgyiek azonos kapacitással rendelkeztek az ikonikus szavak és a szintaxis terén, úgy tűnik, hogy a gondolatok szemantikai klaszterekben való tárolása tekintetében különböztek az agyban.

Ez volt vitathatatlanul a legfontosabb kognitív eszközünk, amely lehetővé tette számunkra, hogy összetett és absztrakt fogalmakkal álljunk elő. Míg a H. sapiens és a neandervölgyiek között közösek voltak az ikonikus szavak és a szintaxis, a metafora átalakította fajunk nyelvét, gondolkodását és kultúráját, mély szakadékot hozva létre a neandervölgyiekkel.

Forrás: Science Alert
Nyitókép: Freepik