Így szerettesd meg a könyveket könnyedén az óvodással! – 5+1 tipp, ha lazábban akarod csinálni
Egyszer be mertem kommentelni valamelyik Facebook poszt alá, hogy én már pár hónapos kora óta olvasok mesét a kisfiamnak. Ha jól emlékszem azt írtam, hogy 10-11 hónapos kora óta már az ölembe ültetve meséltem neki a Bogyó és Babócát, mondván, hogy az elég színes és odaszegezi a tekintetét. A válaszok közül nem egy igencsak meglepett: nem csak azért, mert némelyik minősíthetetlen stílusban könyvelte el rólam így ismeretlenül, hogy tutira kattant vagyok, hanem azért is, mert egyik-másik teljes meggyőződéssel állította, hogy ez korai, mi több, feleslegesen tömi infóval a gyerek agyát.
Ugye mondanom sem kell, hogy ez utóbbit nem egyszer, nem kétszer cáfolták már meg szakemberek és hogy nagyjából az a mai tudományos álláspont, hogy már a korai közös meseolvasás is rendkívül jótékonyan hat a kisgyermekek fejlődésére. Persze az sem mindegy, hogy milyen korban mit olvasunk, mesélünk nekik, de ez majd egy másik cikk témája lesz terveim szerint. Most abban szeretnék segíteni nektek, hogy szülőként ne feszüljetek rá a „nem szereti a mesekönyveket” témára. Egyre több ismerős szülőtől hallom ugyanis, hogy hiába próbálkoznak meséléssel, a kicsiket nem köti le a könyvek lapozgatása. Nyilván nem vagyok ott a gyerekszobájukban, ezért nehéz lenne megítélni a módszert, amivel és ahogyan próbálkoznak, de nem is ez most a cél. A cél az, hogy ötleteket adjak arra, miként csempészhetitek be a könyvből való mesélést az ovisotok mindennapjaiba, hogyan érhetitek el, hogy idővel majd megszeresse a könyveket és talán az olvasást is.
1)) Vidd el a könyvtárba: próbáld ki a gyerekfoglalkozásokat!
A legtöbb könyvtárban nem csak kiemelt gyerekrészleget, hanem a kicsiknek szóló foglalkozásokat is találsz. Érdemes egyszer-kétszer elvinni egy csoportos mesedélutánra, de már az is klassz, ha együtt sétáltok végig a hosszú sorok között, és megmutatod neki a kölcsönzés világát. Ha hagyod, hogy saját olvasójeggyel, önállóan válogathasson a kiadványok között, talán egy kis plusz érdekességet csempészel a dologba, amit a következő alkalommal is várni fog.
2)) Menjetek bábszínházba: ahol a szereplők a lapokról életre kelnek!
Válassz olyan előadást, ami a korosztályának megfelelő, és esetleg egy olyan meséről, mesehősről szól, ami kicsit is kedves a gyerkőc számára. (Ha nincs ilyen, akkor válassz olyat, amit te szerettél gyerekkorodban.) Vigyétek magatokkal a kapcsolódó könyvet is, hogy meg tudd neki közben mutatni, ugyanazok a szereplők vannak a mesekönyvben, mint a bábjátékban. Néhány mesehőst a játékboltokban is meg lehet vásárolni kézbáb formájában, esetleg egy-egy figura beszerzésével színesítheted az otthoni mesélést is.
3)) Vidd el egy jó gyerekkönyvesboltba, ahol tematikus programok is vannak!
Számos gyerekkönyvesbolt (nem csak a nagyok) szerveznek különféle programokat: úgymint mese felolvasás, zenés mesélés, mondókás foglalkozás stb. Próbálkozz meg egy ilyennel, és ha a gyermeked otthonosan mozog a bolt falai között, a műsor után akár böngészhettek is kicsit a mesekönyv kínálat között. Tipp: nézd meg a könyvborítók hátoldalát, a legtöbb kiadó ugyanis feltünteti rajta a korosztályt, amelynek az írás szól. De az eladók is biztos készségesen segítenek a gyerek korának megfelelő könyv kiválasztásában.
4)) Diafilm: amit sosem lehet megunni
Elő a régi, vagy új diavetítőkkel és kezdődhet a délutáni, esti mese-program! Válassz olyan mesét, ami dián és könyvben is elérhető, így a vetítést követően átlapozhatjátok a mesekönyvet, például különbségeket keresve. Ez jó kis móka a gyerekeknek, hiszen még az is sikerélmény lehet, ha ő fedezi fel a dia és a könyv közötti apró eltéréseket. Az is működhet, ha egy mese-sorozatból néhányat könyvben, néhányat pedig diafilmen szereztek be, így a kettő kiegészítheti egymást.
5)) Kezdd a „böngészőkkel”: kezdetnek az is megteszi!
A könyvesboltban kérd az eladók segítségét, hogy ajánljanak olyan általában nagy méretű böngészős könyveket, amelyek színes illusztrációiban alaposan el tud veszni egy kisgyerek nézelődés, keresgélés közben. Lehetnek ezek tematikus kiadványok is, mint pl. évszakos könyv, járműves könyv, víz alatti világról szóló könyv, vagy akár valamelyik klasszikus Tesz-vesz város is, a lényeg, hogy a képekről te is és a gyerek is bőven tudjatok mesélni.
+1)) Legyél kicsit „szinkronszínész”!
Az ugyanazon a hangon, monoton hangszínen felolvasott mese nem mindent gyereket képes lekötni. Vegyél kicsit erőt magadon, még ha azt is gondolod, ez nem te vagy: és játssz egy picit a hangoddal! Szólaljon meg rikító hangon a papagáj, vékony hangon a katica kislány és mély, dörmögő hangon a jegesmedve. A gyerekek imádják, ha a szülő a hangját változtatja, így bohóckodik, vagy időről-időre belebújuk egy-egy mesehős bőrébe. Csak aztán vigyázz, nehogy annyira megszeresd ezt a kis „játékot”, hogy a végén jelentkezel a szinkronszínész képzőbe! Jó közös szórakozást!
