"A mai gyerekek elhúzzák az ujjukat az építőkockán, és várják, hogy történjen valami" – "Pszichológus Pasival" beszélgettünk

– Minél kisebb egy gyerek, annál sérülékenyebb a központi idegrendszere és a személyisége. Az a 2-3 óra digi mennyiség, ami egy kamasz esetén beleférhet, egy bölcsődés vagy óvodás korú gyereknél sokkal kártékonyabb tud lenni – hívja fel a figyelmet a szakember. – Amikor naponta több órát képernyővel magukra maradnak a 1-3 éves kisgyerekek, azt vesszük észre, hogy elkezdenek megjelenni náluk az úgynevezett virtuális autizmus tünetei. Ennek oka, hogy a sérülékeny idegrendszerük ezekhez az intenzív audio-vizuális ingerekhez kezdenek kondicionálódni, ami messze távol áll az agy természetes működésmódjától – mondja.

A digitális nevelés a születésnél kezdődik. Azontúl, hogy a kisgyerek látja, hogy a szülő mit csinál a telefonjával egész nap, más módokon is megjelenik minta, alakul ki a jó vagy rossz szokás. – Pelenkázás közben az anyukák gyakran a baba vagy a kisgyerek arcához tartják a telefont, hogy lekössék a figyelmét. Utazás, étkezés, várakozás vagy más olyan helyzetek során, amikor a szülő szeretné, hogy a gyerek csendben maradjon, előkerül a mobil, és a kicsinek mutogatják. A képernyő eszközként szolgál a figyelem elterelésére, megnyugtatásra vagy vigasztalásra. Ez rövid távon végtelenül kényelmes lehet a szülő számára, de a digitális cumi hosszú távon benyújtja a számlát – magyarázza a Pszichológus Pasi.

Fotó forrása: kepmas.hu

EZ IS ÉRDEKELHET: Gyerek a neten – Ingyenes webinár a Pszichológus Pasival

– Babák és kisebb gyerekek esetében kiemelten fontos, hogy a szülők világos kereteket szabjanak. A WHO ajánlása szerint kétéves kor alatt a digitális eszközök használata egyáltalán nem javasolt. Később, amikor már megjelenik a képernyőhasználat, akkor is elengedhetetlen, hogy a kicsik ne maradjanak magukra az okoseszközökkel. Egy 2-3 évesnek nem adjuk oda a telefont hosszú időre, hogy egyedül nézzen mesét vagy játsszon, hiszen ez az időtöltés a szülő és gyermeke közös élménye kell, hogy legyen. Csak közös beszélgetéssel tudjuk segíteni, hogy megértse és feldolgozza a látottakat. A digitális világban való egyedüli eligazodást nem bízhatjuk rá addig, amíg erre nincsen megfelelően felkészülve – figyelmeztet a szakértő.

Észrevétlenül lehet átesni a ló túloldalára

– Nagyon sokszor keresnek meg szülők azzal, hogy már beletrappoltak a digitális autizmus problémakörbe... Ez rendszerint azzal indul, hogy étkezésnél, máskor odatartják neki a telefont, hogy nyugton legyen, és nagyon hamar azt veszik észre, hogy a kisgyerek már maga kéri a telefont. Ha a gyerek már képes az eszközt megfogni, akkor elvenni is egyre nehezebb lesz tőle. Az első 5-10-30 perc digi idő nagyon könnyen fel tud csúszni 1-2-3 órára. Ami végső soron oda vezet, hogy a gyerek figyelme és működésmódja megváltozik. A mai gyerek elhúzzák az ujjukat az építőkocka tetején, és várják, hogy történjen valami... – mondja.

Autizmust okoz?

Az a rémhír, ami korábban keringett a neten, hogy "az okostelefon autizmust okoz" – ilyen formában valótlan. Bár a digitális autizmusnak semmi köze a tényleges autizmus spektrumzavarhoz, annyiban közös a kettő, hogy hasonlók a tünetei. De míg a digitális autizmus tünetei leépíthetők, addig a hagyományos autizmus tünetrepertoárja egy életen keresztül megmarad. Virtuális autizmus esetén a telefonon sokat lógó kisgyerek valóban autisztikus vonásokat kezd mutatni: nem reagál a környezetére, nem reagál a saját nevére, nem tartja a szemkontaktust, mert annyira belemerül a digitális világ intenzív audio-vizuális ingereibe. A sokat kütyüző kisgyerekek viselkedése elkezd egyre inkább eltartani a korosztályáétól: nem akar építőkockával játszani, azért mert már nincsen türelme az építőkockákat egymásra rakosgatni – magyarázza a Pszichológus Pasi.

EZ IS ÉRDEKELHET: Gyerek a neten – Ingyenes webinár a Pszichológus Pasival

3 éves kor feletti gyerekek digitális nevelése

Ha szülőként mégis úgy döntünk, hogy a kisgyerek kezébe telefont adnunk, akkor az első és legfontosabb szabály, hogy fokozatosan vezessük be a gyereket a digitális világba. Semmiképpen nem órás videókkal kell kezdeni, hanem pár percesekkel. Szülőként nagyon fontos az említett kereteket tartani, amit sem a gyerek, sem a videó nem fog megtenni helyettünk. Például a napi rutin helyett legyen az egy hétvégi program, hogy közösen megnézünk egy mesét, aztán sétálunk, játszunk, beszélgetünk róla – tanácsolja a pszichológus szakember.

– A tudatosságot érdemes megőrizni; azt, hogy ne kóborolhasson egyedül a gyerek a neten. Lehet, hogy a szülő a Bogyó és Babóca mesével hagyja őt ott a kanapén, de pár kattintás után a kisgyerek már egészen máshol jár, ami ezernyi problémát vet fel. Életkorarányosan a képernyő előtt eltöltött 5-10-20 perc digi idő mehet felfelé, de csakis fokozatosan.

Az is fontos, hogy mindig a szülő válogassa meg a tartalmat, nehogy véletlenül belefusson felnőtt tartalomba a kisgyerek. Nem utolsó sorban a szülőnek segítenie is kell feldolgozni a látottakat: ha megnéztünk közösen egy vonatos videót, akkor igenis üljünk le az asztalhoz, és rajzoljunk együtt vonatokat. Ha megnéztünk egy rövid mesét, akkor sétáljunk egyet, és beszélgessünk arról, hogy mi történt, mit csinált a főszereplő, mi tetszett, "te mit tettél volna?"... A digitális élményeket segítsünk megrágni, feldolgozni – összegzi Tóth Dániel "Pszichológus Pasi".