Szülő- és gyereknevelés

A fiúk is tudnak sírni

Biztos hallottad már azt a mondatot, hogy ’A fiúk nem sírnak!’. Ez nem így van. A sírás nem tesz, és nem is fog soha kevésbé férfivá tenni valakit. 


A minap, miközben a tennivalókkal voltam elfoglalva, szemtanúja voltam, hogy egy hét-nyolc éves fiú teljesen kisírta a szemét. Fogalmam sem volt, miért, de ott állt a folyosó közepén, kezeivel eltakarva az arcát. 

Körülbelül egy perc múlva egy férfi, akiről gyanítom, hogy a fiú apja volt, a síró gyerek elé guggolt. Valamiféle vigasztalásra vártam, de ehelyett amit hallottam, kissé megdöbbentő volt: “Nincs több sírás. A fiúk nem sírnak. Legyél férfi.” – mondta az apa.

A kisfiú megtörölte az orrát az ingujjával, és megpróbálta elnyomni a szipogását. Az apa a fiú hátára tette a kezét, mintha ki akarná vezetni a folyosóról, és már el is tűntek. Néhány másodpercig kissé meghökkenve álltam ott.

Mióta nem sírnak a fiúk?!

Őszintén szólva, mindig meghatódom, amikor látom, hogy egy férfi kimutatja az érzelmeit. Ez az egyik a sok dolog közül, amit a férjemben szeretek. Az esküvőnk napján, amikor a férjem megpillantott a gyönyörű, fehér ruhámban sírni kezdett. Amikor az esküvői szertartás elkezdődött, és én elindultam az oltár felé, a férjem szemébe néztem, és ő megint könnyezett.

Mindkettő nagyon szép pillanat volt, mindkettőnk számára, és nagyon tetszett, hogy nemcsak előttem mutatta ki az érzelmeit, hanem úgy érezte, hogy nyugodtan megmutathatja érzelmeit mások előtt is.

Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom érteni azt a felfogást, hogy sírni csak a nők szoktak. Nem is beszélek arról, hogy a nőket hogyan ítélik meg, amikor érzelmeket mutatnak ki, különösen a munkahelyen. A nők nagyon ritkán kerülnek hatalmi pozícióba, egyszerűen azért, mert túlságosan érzelmesnek tartják őket. Bármikor, amikor egy döntést hoznak, megkérdőjelezik, hogy túl sok érzelem van-e benne vagy sem.

Szülőként azonban arra szeretném bátorítani a gyermekeimet, hogy fejezzék ki minden érzésüket. Egyetlen gyermeknek sem szabadna úgy éreznie, hogy korlátozva van abban, hogy pontosan megmutassa, mit érez. A sírás nem tesz, és nem is fog soha kevésbé férfivá tenni valakit.

Mivel nekem is van egy fiam, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtanítsam neki, hogy egyáltalán nem baj, ha kimutatjuk az érzelmeinket.

Ha sírni akarsz, sírj. Ha valami annyira feldühít, hogy sírva fakadsz, akkor legyen úgy.

Néha csak egy jó sírásra van szükségünk. Fiúk, lányok, nők, férfiak, nem számít. Ez egy erős és erőteljes érzelem.

Soha nem szeretném, hogy

  • a fiam úgy érezze, hogy nem tudja kifejezni magát előttem vagy mások előtt.
  • a fiam kevesebbnek érezze magát, ha sír.
  • a fiam azt gondolja, hogy a sírásnak negatív jelentése van.
  • a fiam azt higgye, “lányos” dolog sírni.
  • a fiam elzárja az érzéseit vagy az érzelmeit.

Azt akarom, hogy a fiam nyugodtan fejezze ki az érzelmeit, még akkor is, ha ez magában foglalja a sírást.

A sírás nem nőies; a sírás nem gyenge; a sírás emberi.

Senkit, sem gyermeket, sem felnőttet nem szabadna arra kényszeríteni, hogy kevesebbet érezzen. Gondoskodni fogok róla, hogy ezt átadjam a fiamnak és végül az ő gyermekeinek is.

Forrás: mother.ly

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XKölöknet Szolidaritás