Szülő- és gyereknevelés

Ha nincsenek a gyerekednek barátai, ne a többieket hibáztasd – okok és lehetséges megoldások

Kevés szomorúbb felismerés van egy szülő életében, mint az, hogy gyermeke magányos, mert nem találja a helyét a kortársak között. Mit lehet ilyenkor tenni, hogyan segíthetsz a gyermekednek abban, hogy barátokra leljen?

A helyzet, hogy egy gyereknek nincsenek barátai, gyakoribb, mint gondolnánk. Ritkább az az eset, hogy egy kicsi soha, semmilyen közösségben ne találja a helyét, és soha senki ne akarjon vele hosszabb ideig játszani, viszont az élete valamelyik szakaszában – óvodában, alsó tagozaton vagy kamaszkorban – nagyon sokan találják magukat ideiglenesen támogató társak nélkül.

Most nem a bántalmazásról, csúfolódásról beszélünk, ami aktív szülői beavatkozást kíván, hanem ezeknél sokkal enyhébb problémáról. Arról, hogy a gyerekünk mellé senki nem ül le szívesen az ebédlőben, senki nem hívja fel hétvégén, a szünetben magányosan rója a köröket az udvaron, és soha egyetlen születésnapi buliba sem hívják meg. Ezek majdnem ugyanolyan fájdalmas élmények, mint a csúfolás, de sokkal nagyobb körültekintéssel és érzékenységgel kell kezelni őket.

Miért nem talál barátokat a gyermekem?

Ahhoz, hogy a helyzetre megoldást találjunk érdemes először az okokat kivizsgálni.

A legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldás az, hogy a többi gyereket hibáztatjuk. Ritkán, de előfordul, hogy valóban a közösség összetételében van a hiba: egy olyan vegyes óvodai csoportban, ahol a legtöbb gyerek idősebb vagy fiatalabb a mienknél, vagy egy szerencsétlenül összeállított iskolai osztályban, ahol két-három kislánynak kellene húsz fiú között megtalálnia a helyét, valóban elképzelhető, hogy nehéz barátkozni. Ilyen egyértelmű helyzetben az óvoda- vagy iskolaváltás a legjobb megoldás.

Egyéb esetekben mindig érdemes megvizsgálni, hogy a mi gyerekünk miért lóg ki a többiek közül. Legkézenfekvőbb a pedagógust megkérdezni, ő mit lát, hogyan viselkedik a gyerek a közösségben. Érdekes dolgokat tudhatunk meg: hogy visszahúzódó, nem csatlakozik a társaihoz akkor sem, ha hívják hogy gyakran erőszakos, nem hagyja érvényesülni a többieket, esetleg minden apróságon látványosan megsértődik.

A magány okai gyakran ennél nehezebben megfoghatóak. Sokszor fordul elő, hogy egy kisgyerek egyszerűen „furcsa”: máshogy reagál, nem érti a testbeszédet, nem azokon a vicceken nevet, amelyeken a többiek. Szintén kiválthatja a társak ellenérzését, ha a gyereknek van egy speciális érdeklődési köre, és mindig csak arról beszél.

A közhiedelemmel ellentétben a kiközösítésnek önmagában nem szokott oka lenni az, hogy a gyerek nem néz bizonyos sorozatokat, nem jár drága ruhákban, vagy más jellegű családban él, mint a többség. A testi adottságok közül az egyetlen, ami valóban problémát okoz a gyerekközösségekben, a jelentős túlsúly, minden más – szemüveg, hajszín, bőrszín – fölött nagyon hamar napirendre térnek a társak.

Így segíthetsz a gyerekednek a barátkozásban

Hogy hogyan segíthetsz a gyerekednek barátokat találni, leginkább az életkorától és a személyiségétől függ.

Először is tudnod kell, hogy nem minden gyerekben ugyanakkor jelenik meg az igény a társak közösségére. Vannak, akik már kétévesen komplett baráti kört építenek ki maguknak a játszótéri gyerekekből úgy, hogy közösségbe se járnak, mások négyéves korukig nem igazán igénylik a közös játékot. Ha azt veszed észre, hogy kiscsoportos gyereked soha nem beszél a többiekről, és az udvaron is mindig egyedül van, nem kell megijedned: lehet, hogy neki így jó, és a helyzet hamarosan magától is változni fog.

Ha tudsz róla, hogy a gyereked elkezdett nyitni egy társa felé, megtámogathatod a kapcsolat kiépülését azzal, hogy áthívod a kis barátot egyik hétvégén. Óvodás korban legjobb, ha valamelyik szülője is eljön vele – nem csak amiatt, hogy neked ne kelljen kettőre figyelned, hanem sokkal inkább azért, mert ha ti, szülők is összebarátkoztok, és szívesen szerveztek közös játszóterezéseket, a gyerekek barátsága is jobban elmélyül.

Még iskola elején is érdemes jóban lenni a szülőtársakkal, többek között azért is, mert agy a beilleszkedési nehézségeket is könnyebb megbeszélni és kezelni. Nagyjából harmadik osztálytól igénylik a gyerekek sokkal kevésbé a szüleik ilyen jellegű támogatását.

Te is segítheted a gyerekedben a szociális készségek kifejlődését. Beszélgessetek sokat, hallgasd meg, és vezesd rá, hogy ő is meghallgasson téged. Tanítsd meg rá, hogy nagyon jó, ha van egy speciális érdeklődési köre, de vannak, akiket más érdekel, és ezt tiszteletben kell tartani.

Gyakori, hogy egy gyerek nem tud veszíteni, és az ilyenkor garantálható dührohamai miatt kerülik a többiek. Játszatok sok társasjátékot, csökkentsétek minimálisra a képernyőidőt, és tanítsd dühkezelő technikákra – például, hogy ha ideges vegyen mély levegőt, és számoljon tízig.

Fontos az is, hogy a kicsi hamar rájöjjön, nem kell mindenkinek megfelelnie. A cél nem az, hogy ő legyen az iskola legnépszerűbb gyereke, vagy hogy márkás ruhákkal és drága telefonokkal menőzhessen. Nem baj, ha nem szereti mindenki, sokkal jobban jár, ha talál két-három őszinte barátot, akik mellett valóban önmaga lehet.

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó