Mikortól kezdenek a gyerekek barátkozni? Hogyan segítsünk óvodás gyerekünknek barátkozni?

Az, hogy a gyerekek hogyan barátkoznak, nagyban függ az életkoruktól. Míg az egészen kicsik egyszerűen csak élvezik a kis pajtásaik társaságát, addig a nagyobbak inkább "szövetségeseket" keresnek. A kisgyermekek szeretik az együttlétet, de bölcsődében inkább még csak egymás mellett játszanak. A klaszikus értelemben vett barátságok úgy 3 éves kortól kezdenek kialakulni, ugyanis ekkortól a gyerekek már képesek szorosabb kapcsolatokat kialakítani. 

A kisgyerekeknek még mindegy, hogy az új barátaik a fiúk vagy lányok közül kerülnek ki. Náluk sokkal fontosabb az, hogy aki éppen ott van körülöttük, az csatlakozzon a játékukhoz, mert ásni, csúszdázni vagy sarazni mégis csak nagyobb móka kettesben, mintsem egyedül.

3-6 éves korban már megjellenek a "legjobb barátok", akik akár naponta cserélődhetnek. Az óvodás gyerekeknél a barátság a szimpátia és a közös érdeklődés alapon működik, és jellemző, hogy egy-egy veszekedés néhány órára vagy egy teljes napra szétválasztja őket. De amilyen gyorsan felparázslik a vita, olyan gyorsan le is tud csillapodni, és gyorsan elfelejtődik. 

Az általános iskolás kor már más  a barátkozás szempontjából is, ekkortól kezdve a gyerekek igyekeznek megtalálni a helyüket a társaik között, ez a korszak már a beilleszkedésről szól. Amikor kisiskolásokat arról kérdezünk, hogy vannak-e barátaik, akkor a kérdést sokszor úgy értelmezik, hogy "van-e olyan közösségük, amihez tartoznak". Kisiskolás életkorban különösen a lányok tulajdonítanak nagy jelentőséget a kettős felállásoknak, akiknél már nem annyira a közös játék öröme, hanem a másik fél kedvessége számít.

A kisgyerekek döntsenek maguk a barátaikról

Az iskolás kor kezdetén a gyerekeknek még nincs túlzott beleszólásuk abba, hogy kivel barátkoznak, mert anya és apa döntik el, hogy kivel tölthetik el a szabadidejüket. Minél idősebbek lesznek a gyerekek, annál fontosabb, hogy a szülők hagyják, hogy ebben már maguk dönthessenek, még akkor is, ha egy-egy alkalommal előfordul, hogy egy választott kisbarát nem igazán szimpatikus. Mindennek és mindenkinek van jó oldala, lehet, hogy a barát valóban túlzottan harsány és eleven, de talán senki mással nem lehet olyan jót focizni, mint pont vele. Fontos, hogy a gyermekünk jól érezze magát az általa választott baráttal, és hogy a pajtása, haverja gazdagítsa a kis életét, hogy legyen kivel jókat nevetni és kikapcsolódni.

Hogyan segítsünk óvodás gyermekünknek barátkozni?

1. Hagyjunk elegendő időt a gyereknek

Vannak gyerekek, akik egészen könnyen barátkoznak, míg mások nehezebben kötődnek a kortársaikhoz, de önmagában ez még nem lehet ok az aggodalomra. Hagyjunk a gyerekünknek elegendő időt, ne erőltessünk rá semmit. Azzal, hogy jó szándékkal noszogatjuk, hogy "menj oda nyugodtan, és barátkozzatok", általában ellenkező hatást váltja ki a gyerekekből, ilyenkor szégyenlősen visszahúzódnak, és eszük ágában sincs elmozdulni a szüleik mellől. A kisgyerekeknek ugyanis pontosan megvan a saját elképzelésük arról, hogy mikor, kihez és milyen módon szeretnének közeledni. 

2. Zárkózotabb gyerekek másképpen barátkoznak

Ha gyermekünk érzékenyebb, zárkózottabb gyerek, akkor a nagyobb társaságok megriaszthatják. A félénkebb gyerekeket nem érdemes egyből nagy gyerektársaságba belemártóztatni, ellenkezőleg, nekik ajánlatosabb kezdetben csak egy-egy gyerekkel találkozni vagy játszani. Számukra azok a társak lesznek ideálisak, akik iránt a saját gyermekünk korábban már érdeklődést mutatott. 

Ez is érdekelhet: Az autizmus 8 legfeltűnőbb jele, amit minden szülőnek ismernie kellene

Az egészen visszahúzódó gyerekeknek kedvezhet, ha először ők fogadnak kisbarátokat a saját otthonukban, mert ez egyfajta "házi előnyhöz" juttatja őket. Ilyenkor egészen ki tudnak nyílni a kicsik, megmutatják az új barátnak vagy barátnőnek a szobájukat, a kis játékaikat. A szülőként mi ismerjük legjobban a gyermekeiket, és ha úgy ítéljük meg, hogy a gyerekünk nem kifejezetten szereti megosztani mással a játékait, amiből csak felesleges vita alakulna ki, akkor bizony jobb, ha először a másik családnál találkoznak először a gyerekek, ott, ahol ezzel kevésbé van gond. Ebből kár elvet, vagy presztízst csinálni.

3. A gyakorlat teszi a mestert

Sokszor segíthet az óvodás kisgyereknek az, ha mi szülők demonstrációs jelleggel egy-egy rövidebb minta játékot mutatunk, vagy eljátszunk velük egy játékot. Azzal, hogy játékötleteket adunk át a kicsiknek, például beöltöztetjük a babákat, megterítjük a játékasztalt, pénztárosat játszunk, tehát demonstráljuk, hogy milyen remekül  lehet együtt játszani, átadjuk gyerekeinek a mintát arra, hogy onnantól kezdve ők mutassák meg a kis barátoknak, hogy a közös játék jó móka lehet.

4. Érettebb gyerekekkel barátkozni

Ha gyermekünk sokat játszik egyedül, vagy egyszerűen nem mutat túlzott érdeklődést a kortársak iránt, akkor próbáljunk kapcsolatot teremteni idősebb gyerekekkel. Vannak gyerekek, akik szeretnek idősebb, érettebb, fejlettebb gyerekek társaságában lenni. Az is előfordulhat, hogy a kisgermek úgy érzi, nem olyan, mint a többiek,  ilyenkor abban támogassuk őt, hogy olyan barátokat találjon, akik hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek, mint ő, vagy akik kellően barátságosak.

5. Legyünk példaképek a barátkozásban is

A társaságkedvelő, barátkozós szülőknek általában társaságkedvelő, barátkozós gyerekeik lesznek. Ha mi magunk - természetünkből fakadóan és semmiképpen sem erőltetve - azt a mintát mutatjuk, hogy a barátságok jók és gazdagítják az életünket, akkor ezt a hozzáállást a gyermekünk átemeli tőlünk. A gyerekeink utánoznak minket, ha azt szeretnénk, hogy egészséges, tartalmas barátaik legyenek, akkor ebben is példát kell mutatnunk nekik. Azt se felejtsük el megmutatni, hogy ugyanilyen fontos, hogy ezeket a barátságokat ápolni is kell, hívjuk át a barátainkat vacsorára, szervezzünk közös baráti kirándulásokat, mutassuk meg a gyerekünknek, hogy a legtöbb dolog együtt még szórakoztatóbb lehet. 

Ez is érdekelhet: Ha erre a 10 kérdésre igennel válaszolsz, akkor szuper a viszonyod a gyerekeddel

6. Közösségi elfoglaltságok 

A gyerekek különösen élvezik a közös elfoglaltságokat másokkal. Járjunk el velük minél többet csoportos foglalkozásokra, közös szakkörökre, zenés-táncos alkalmakra, ahol a gyerek és szülő közösen tölti az időt másokkal. A közösségi együttlétek nagyon sokat adnak az óvodás gyerekek számára.

7. Az érvelést is meg kell tanulni

Végül, de nem utolsósorban meg kell tanítanunk a gyerekeinknek, hogy hogyan kezeljék a konfliktushelyzeteket és ugyanígy a kritikákat, hiszen minden jó barátságnak lehetnek konfliktussal teli pillanatai. Elmagyarázhatjuk nekik, hogy a világ nem tökéletes, ahogyan az emberek sem. Fontos, hogy mégis nyíltan beszéljenek arról, amit éreznek vagy amit nem akarnak, és azt is, hogy mindent helyre lehet hozni, ha őszintén bocsánatot kérünk.

Fotók: Getty Images