Szülő- és gyereknevelés

Heti egy este közösen, képernyő nélkül: egy mormon szokás, amit mi is megtanulhatnánk

A mormonok családi estéje egy olyan szokás, amely kis változtatással bármelyik otthonban megvalósítható lehet.


Mit tudsz az Utolsó Napok Szentjei Jézus Krisztus Egyházáról, vagyis rövidebb, ismertebb nevükön a mormonokról? Valószínűleg nem sokat. Magyarországon kevesen vannak, a vallás inkább Amerikában, azon belül is Utah államban népszerű, ahonnan a 19. század közepén elindult. Aki tud róluk valamit, annak általában a többnejűség szokott derengeni, de ez ma már nem jellemző: a fősodorbeli áramlat már nagyon régen tiltja, inkább néhány kisebb, elszigetelt szektájában gyakorlat a mai napig. Egyébként egy keresztény jellegű irányzatról van szó, szent irata a Biblia mellett még a Mormon könyve is, amelyet követői szerint a vallásalapító Joseph Smith talált meg és fordított le angolra 1823-ban.

Egy nap, amikor összegyűlik a család

A mormonok hitének talán vannak sokak számára idegen elemei, egy gyakorlatuk azonban mindenképp megéri a figyelmet: ez pedig a minden hétfőn, minden mormon otthonban megrendezett családi este. Ezen a napon a családok összegyűlnek, imádkoznak, énekelnek, erkölcsi kérdéseket beszélnek meg, zenélnek és játszanak. Gyakorlatilag bármit csinálhatnak a tévézésen és a számítógépes játékokon kívül, a lényeg, hogy ezt együtt tegyék. Legalábbis az eredeti ötlet szerint. A gyakorlat persze néha messze esik az ideális elképzeléstől, de a szándék már fél siker.

Az egyház vezetői 1915-ben vezették be a családi estéket, erősen javasolva, hogy havi, később heti egy alkalommal gyűljön össze a háznép, a családfő olvasson fel a szent iratokból, imádkozzanak, énekeljenek együtt, a gyerekeknek pedig tartsanak erkölcsi tanításokat. Az azóta eltelt bő száz évben a családi élet drámai változáson ment keresztül: a szerepek fellazultak, a fiatalok egyre több időt töltöttek az otthonukon kívül, egyre inkább megkérdőjelezték a szülői tekintélyt, a közös családi élet először a tévé köré szűkült le, később pedig szinte teljesen meg is szűnt: ne legyenek senkinek illúziói, a mormon kamaszok is a szobájukban gubbasztva nyomkodják a telefonjukat egész nap éppúgy, mint bármelyik tizenéves.

A családi estéknek ezért a formájuk és a céljuk is megváltozott. Hasonlóan a zsidó sabbathoz, a vallási tartalom, ha ki még nem is veszett, háttérbe szorult, és inkább a közösségépítés került a középpontba. A családok igyekeznek a hétfő estéket az egymásra figyelés, a közös beszélgetések, társasozások alkalmává tenni - egy olyan eseménnyé, amely erősíti a szülők és gyerekek közötti kapcsolatot.

Már persze, ha összejön.

Túlzsúfolt esték és közönyös kamaszok

Ha olvasás közben te is úgy érzed, az egész túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, nem vagy egyedül. A családi élet változásai a többé vagy kevésbé vallásos mormonokat sem hagyják érintetlenül. Sok az edzés, a különóra, a gyerekek sem túl lelkesek. A The Atlantic című újságban megjelent beszámoló alapján ezek az esték is gyakran inkább a vitatkozás melegágyai, mint béke és az öröm órái. Egy elkeseredett szülő szerint több értelme lenne inkább családi harcnak nevezni, egy olyan hosszú veszekedésnek, aminek az elején és a végén azért imádkozni is szoktak.

A mormonok viszont nem adják fel. Ha az egyik este esetleg nem is úgy sikerült, ahogy szerették volna, következő héten megint adnak neki egy esélyt. És a varázslat néha tényleg megjelenik. A tizenévesek, még ha nem is mindig lelkesek, szeretettel nyilatkoznak ezekről az alkalmakról, és úgy érzik, ilyenkor közelebb kerül egymáshoz a család. Az Atlantic egyik újságírója, David elmesélte, hogy idős édesapja 17 évig élt velük, ez alatt nagyjából 800 családi estén vett részt. A nagypapa ilyenkor zenélt, sütit sütött és vicceket mesélt az unokáinak - és még az sem zavart senkit, hogy fiától eltérően meggyőződéses ateista. Ez semmit nem vett el az együttlét öröméből.

Valami, amit mi is megtanulhatunk

Nem kell ahhoz mormonnak lenni, hogy valami hasonlót mi is meghonosítsunk a családi életünkben. Még ha nem is szigorúan a hét ugyanazon napján, és ízlésünknek megfelelően a közös ének is elmaradhat, hiszen itt nem ez a lényeg. Hanem az idő, amit egymásra szánunk. Akkor is, ha a gyerekek kamaszok, ha nehéz őket a szobájukból kirobbantani, ha legszívesebben fel sem emelnék a tekintetüket a telefonjukból. 

Nem is kell egész este. Csak egy órát. Vagy legalább felet. Kutatások szerint egy átlagos napon a szülők és a gyerekek hét percet beszélgetnek egymással. Ha ezt sikerül feltornáznunk napi tízre, már az is eredmény.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás