Szülő- és gyereknevelés

“Hogy mondhatod valakiről, hogy ismered, ha még soha nem találkoztatok?” - a mai kamaszok már a neten randiznak

Lehet-e párkapcsolatnak nevezni egy olyan viszonyt, amelyben a felek még soha az életben nem látták egymást személyesen? Egyre több tizenéves éli online a szerelmi életét anélkül, hogy a “párjával” valaha is találkozna.


A mai negyvenes korosztály - a kamaszok szülei - viszonylag kényelmes módon élhette a szerelmi életét: a szüleink generációja kitaposta előttünk az utat, kiharcolta a szabad szerelmi élet és a fogamzásgátlás lehetőségét. Minket már nem tartottak hét lakat alatt, és nem várták el, hogy a nászéjszakáig őrizzük a szüzességünket. A szüleink persze néha csóválták a fejüket, volt, amit túl korainak vagy túl vadnak tartottak, de alapvetően elnéző derűvel szemléltek minket, hiszen ami velünk történt, ismerős volt nekik a saját fiatalságukból.

Azt hittük, mi is így fogunk majd állni a gyerekeinkhez. De tévedtünk. Arra ugyanis nem voltunk felkészülve, hogy a mi kamaszaink új és számunkra idegen módon fogják a szerelmi életüket bonyolítani. Személyes találkozók helyett az online térben.

Az őskövület szülő, aki nem érti

“A lányomnak néhány éve volt egy fiúja. Sokat beszélt róla, rendszeresen áradozott, hogy milyen jó fej, tudta, mi a kedvenc étele, és hogy milyen autója van az anyukájának. Úgy tűnt, jól ismerik egymást. Pedig valójában soha nem találkoztak. Legalábbis élőben nem.” - kezdi a történetét egy anya, Diana a ScaryMommy oldalon. “A lányom persze úgy gondolta, hogy ismeri. Amikor rákérdeztem, hogyan ismerhet valakit, akit soha nem látott, megvetően csak annyit mondott ‘Jaj, anya, te olyan nub vagy’ (Tizenéves gyerekek szülei tudják, hogy ennél nagyobb sértést nehezen lehet a másik fejéhez vágni). Hirtelen rájöttem, hogy elszállt felettem az idő. A lányom felől akár ki is vonulhattam volna a prérire főkötőben tehenet fejni, akkor sem lettem volna ódivatúbb.

Végül aztán csak találkoztak. Egyszer. És ezzel véget is ért a kapcsolat.”

Diana lányának a története nem egyedi. Jean M. Twenge amerikai generációkutató már közel tíz éve felhívta a figyelmet arra, hogy valami nagy változás zajlik a tinédzserek életében. Míg a 60-as években az érettségiző fiatalok 85 százaléka mondhatta el magáról, hogy életében legalább egyszer már randizott, ez az arány 2015-re 56 százalékra zuhant. Ugyanebben az évben kevesebb tizenkettedikes járt el otthonról bulizni, mint ahány nyolcadikos 2009-ben. A lakásban kuksolásnak persze vannak előnyei is: ma átlagosan egy évvel később kezdik meg a fiatalok a nemi életet, mint a 90-es években. A tengerentúlon 1991-ben esett teherbe a legtöbb 18 éven aluli lány, az ő arányuk is évről-évre csökken.

És úgy tűnik, mintha a szülők, még ha furcsállják is a jelenséget, összességében nem igazán bánják.

Párkapcsolat a szobája biztonságából?

Megváltozott a gyerekek társasági élete. Egyre inkább a közösségi médián keresztül - Snapchaten, TikTokon - szereznek barátokat, és ezekről a szülők nem feltétlenül tudnak - ahogy azt sem tudta mindenki néhány évtizede, hogy a fia pontosan kikkel rúgja a téren a labdát. Ez van, akit zavar, de sokan tartják összességében jó dolognak, mivel úgy vélik, így a gyerekek nagyobb biztonságban vannak. Diana legalábbis így érez.

“A világ megváltozott a mi kamaszkorunk óta, és ez egyáltalán nem baj. Nem bánom, hogy a gyerekeim a biztonságos, kényelmes szobájukból ismerkednek. Fényképeket kérnek egymásról, és eldöntik, szeretnének-e találkozni.

Persze így is vannak szabályok. Csak akkor találkozhat a lányom személyesen a fiúval, ha előtte is is beszéltem vele online. Ezután a fiúnak vagy ide kell jönnie, vagy én viszem el őt a randira, és ott beszélek egy pár szót a sráccal. Amíg együtt vannak, én végig a közelben maradok, hogy azonnal a gyerekemért tudjak menni, ha hív. Ennek persze nem örülnek, több szabadságra vágynak, de van, amiből nem engedek. Számomra az illető mindaddig idegen marad, amíg nem beszéltem személyesen vele és a szüleivel.”

 

Forrás: Scarymommy.com 
Nyitókép: GettyImages.com

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás