Rákiabáltál a gyerekre? Ezt a 3 dolgot teheted utólag – pszichológus tanácsai
Mindannyiunkkal előfordul, hogy időnként felcsattanunk, és a gyereken vezetjük le az aznapi feszültséget. Egy ugyan hiba, de helyrehozható.
Arról korábban más esett szó, hogy mi történik a gyermek agyával, amikor rákiabálunk. Tudományos tény, hogy a félelemért, stresszért és örömért felelős agyi területek verbális és fizikai bántalmazás esetén is hasonlóan aktiválódnak. Azaz a kiabálás a gyermeknek ugyanolyan fájdalmat okoz, mintha fizikai bántalmazás érte volna.
Mással is előfordul
Mielőtt végleg átmennénk önmarcangolásba, tudnunk kell, hogy az anyák és apák 90 százaléka kiabál a gyermekével, és ezt főleg akkor teszi, ha már végképp tehetetlennek és eszköztelennek érzi magát. Ezzel nem azt akarjuk üzenni, hogy bátran kiabáljunk a gyerekkel, mert úgyis mindenki ezt teszi, hanem csak annyit jelzünk, hogy a kiabálás egy természetes emberi reakció. Bizony sokunkkal, sokszor előfordul, hogy hangosak, igazságtalanok és meggondolatlanok vagyunk, és olyan dolgokat vágunk a gyermekünk fejéhez, amiket nem szabadna. (Ennek ellenére, ha úgy érzed, hogy indulatkezelési problémád van, agresszív viselkedési jegyeket fedezed fel magadon, feltétlenül fordulj szakemberhez. Ennek a cikknek most nem ez a tárgya.)
Szeretnénk mindenkit feloldozni. Aki erre a cikkre már rákattintott, az jó eséllyel gondos, szerető szülő, aki a legjobbat akarja a gyermekének. Azt kell magunkban tudatosítanunk, hogy a szülői szerepünkben nem a tökéletesség a lényeg, hanem az, hogy elég jó szülők legyünk, és például beismerjük saját hibáinkat, és helyre tudjuk hozni azokat.
3 dolog, amit kiabálás után tegyél meg
Az amerikai pszichológus, Ariadne Brill három lépést javasol, amelyekkel a lelkiismeret-furdalásunk mellett enyhíthetjük a kiabálás okozta kárt. Ha ezeket meglépjük, akkor nem csak bocsánatot kérünk, hanem gyermekünknek azt is megtanítjuk, hogy az olyan intenzív érzelmekkel, mint a düh vagy a harag mit lehet kezdeni.
1# Visszavonni, amit mondtunk: Ismerd el, hogy valami sértő, bántó, csúnya kijelentést tettél.
2# Kijavítani a hibánkat: Ne csak azért kérj bocsánatot, amit mondtál, hanem azért is, ahogyan fogalmaztál, ahogyan mondtad.
3# Próbáld újra: Próbáld meg elmagyarázni gyermekednek, mit vársz tőle: "Arra lenne szükségem, hogy...". Ezúttal barátságosan és azzal a szándékkal tedd, hogy újra kapcsolódni tudjatok.
Nézzünk időnként önmagunkba
Emellett jó tudatosítani magunkban, hogy mikor és miért emeljük fel a hangunkat. Milyen tipikus helyzetek, milyen elhangzott szavak azok, amelyek megnyomják azt a bizonyos gombot. Fontos, hogy időnként önmagunkkal is törődjünk, tartsunk szünetet, töltődjünk kedvenc tevékenységeinkkel, hogy a mindennapi stresszt könnyebben kezeljük. A türelmünk és nyugalmunk alapja a saját jóllétünk.
Ha egy anya időt szán önmagára (pihenés, futás, olvasás, barátokkal találkozás vagy bármilyen feltöltő tevékenység formájában) azzal nem önző, hanem éppen felelős döntést hoz.
Tudjuk, értjük, hogy vannak szélsőséges élethelyzetek, most nem ezekről van szó, hanem arról, hogy a hétköznapi jólétünkhöz néha meg kell tudni állni, hogy a következő nehezebb időszak akadályait jobban meg tudjuk ugrani. A szülő sokkal könnyebben tudja megadni gyermekének azt a szeretetet, figyelmet és stabilitást, amelyre szüksége van, ha önmaga is jól van. Engedjük meg magunknak, hogy jól lehessünk!
A kutatások szerint a gyerekek fejlődését nem a hibátlan szülői magatartás segíti leginkább, hanem a kapcsolat minősége. Ha tehát kiabálás után tudatosítjuk saját felelősségünket, bocsánatot kérünk, majd újrateremtjük a kapcsolatot, azzal biztonságos kötődést és érzelmi rugalmasságot építünk gyermekünkben, hosszú távon pedig ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki.
