Mit jelent a neurodiverzitás, neurotipikusság és neurodivergencia?
Gyakran hallott fogalmakat hoztunk: neurodiverzitás, neurodivergens, neurotipikus, amelyeket röviden elmagyarázunk.
Neurodiverzitás jelentése
A neurodivergencia kifejezés különböző agyi és neurológiai sajátosságokat ír le, amelyek eltérnek a társadalmi normától (neurotipikus). Ez azt jelenti, hogy a neurodivergencia az agy működésének, ingerfeldolgozási képességének különbségeire utal, és többek között az észlelésben, az információfeldolgozásban, a gondolkodásban, vagy a társadalmi interakcióban nyilvánul meg.
A neurodiverzitás nem fogyatékosság, hanem az idegrendszeri fejlődés természetes sokszínűségét jelenti, vagyis azt, hogy nem egyformán fejlődik az idegrendszerünk. A neurodivergens személyek idegrendszere eltér az átlagostól, ebbe a kategóriába tartoznak az autizmussal, ADHD-val élők, a "diszesek", és sokan mások.
Őket gyakran éri az a vád, hogy "nem illenek be a képbe", gyakran nem veszik őket komolyan, és ők azok, akik gyakran magyarázkodni kényszerülnek eltérő viselkedésük, sajátosságaik miatt. Nekik az előítéletek és a stigmák helyett hátránykiegyenlítésre és sok türelemre lenne szükségük.
A neurodiverzitás tehát nem orvosi diagnózis, hanem az emberi agyi működés különbözőségét (diverzitását), lehetséges fejlődési irányait jelenti, vagyis nem létezik olyan, hogy egyetlen "normális" idegrendszeri fejlődés vagy agyműködés.
Neurodivergens jelentése
Azok az emberek, akiknek idegrendszere eltér a tipikustól, például autisták, ADHD-sok, diszlexiásak, diszgráfiások, stb.
A neurodiverzitásra nem szabad negatív előjellel tekinteni, nem jelenti azt, hogy a neurodivergens személy rosszabbul teljesít, hanem máshogy.
Neurotipikus jelentése
Olyan személy, akinek az agyműködése, idegrendszeri fejlődése és információfeldolgozása a társadalomban „átlagosnak” vagy „szokványosnak” tartott mintákat követi. A neurodivergens személlyel ellentétben könnyebben értelmezheti a társas helyzetek finom jelzéseit, a szociális szabályokat, és a tanulási folyamatai is a „szokásos” keretek közt zajlanak.
Hétköznapi példák
Egy beszélgetés során a neurotipkus személy észreveszi a finom nonverbális jeleket (mosoly, homlokráncolás), és ezekhez igazítja a további mondandóját.
Egy autizmussal élő személy nem tudja könnyen kódolni a nonverbális jeleket, nem veszi észre, hogy például a monologizálásával untatja a beszédpartnerét, és nem vált témát.
Vagy a neurotipikus személy érti a humort vagy az iróniát, a neurodivergens nem érti a célozgatásokat, tréfát, rossz szándékot.
Iskolai feladathelyzetben a neurotipikus megérti a tanár magyarázatát, és annak alapján követi a lépéseket. AZ ADHD-s gyerek figyelme elterelődik, nem a kért irányban kezdi el a feladatot (kérés nélkül "kreatívkodik"), vagy az autizmussal élő gyerek nem biztos, hogy magára vonatkoztatja a feladatot – ezért is érdemes az ő nevüket külön megemlíteni: "Ádám, akkor te is nyisd ki a füzetedet, és az ötös feladattal kezdünk!".
Hirtelen programváltozás során a neurotipikus személy alkalmazkodik a sokszor kellemetlen változáshoz, egy autizmussal élő személyt akár napokra is frusztrálhat, és lelki egyensúlyából kibillenthet az, ha valami nem az eltervezett szerint valósul meg. Például az autista óvodás gyereket, ha nem a szokásos játszótérre viszik, lehet hogy kiborul, ezért bármilyen változáskor ELŐRE, akár többször el kell neki mondani, hogy fel tudjon rá készülni.
