Szülő- és gyereknevelés

TERMÉSZETES, HA EGY KISGYEREK ÖNZŐ – ÍGY SEGÍTSD, HOGY EGYÜTTÉRZŐ LEGYEN

A gyerekek első hat évükben jellemzően egocentrikusak, önzők. Ez azonban természetes. Szülőként mégis tehetünk valamit a gyorsabb fejlődés érdekében: tükrözni az érzelmeiket, és sokat mesélni.

Társas lények vagyunk. Az egymás iránti figyelem, előzékenység, megértés és segítőkészség fontos ahhoz, hogy kiérdemeljük a társadalom elismerését és befogadását. Mi több, valójában ezek az értékek a lelkünket is gazdagítják. De mit lehet tenni egy kisgyerekkel, aki még csak magával törődik? Aki nem osztozkodik, nem várja ki a sorát, nem gondol bele mások helyzetébe, és nem is mutat különösebb érdeklődést ezek iránt? 

Szülőként nagy rajtunk a felelősség és a nyomás, hogy minél hamarabb társas lényt faragjunk a gyerekünkből. Amikor önző, máris érezzük magunkon az elítélő tekinteteket, és felmerül bennünk a kétely, hogy jól neveltük-e. Talán nem fektettünk elég hangsúlyt az empátiára? Nem voltunk elég nyilvánvalóak, szigorúak? Pedig mi igazán jó példát mutatunk. A gyerekek valódi kis egoisták kezdetben, és időre van szükségük elsajátítani a társas készségeket. Talán több időre, mint gondolnánk. A szülői hozzáállásunk azonban itt is számít.

A babák úgy jönnek a világra, hogy az ösztöneik vezérlik őket. Kezdetben nem különböztetik meg magukat a külvilágtól. Születésük előtt egyek az édesanyjukkal, utána pedig – más főemlősökkel ellentétben – még egy jó darabig teljesen a felnőttekre vannak utalva. Fokozatosan fedezik fel, hogy az előttük kalimpáló végtagok valójában hozzájuk tartoznak, és van hatalmuk fölöttük. Napról napra válik számukra világossá, hogy egy kis gyakorlással nemcsak a saját mozgásukra, de egész környezetükre befolyással lehetnek. Az idő múlásával a velünk való függő viszonyuk folyamatosan lazulni kezd, az önállóságuk, önerejük és önértékelésük pedig erősödik. Kialakul az énképük, és ez kerül reflektorfénybe. Hatalmat szereznek önmaguk felett, ami örömet okoz nekik, és motiválja őket a további fejlődésre és tanulásra. Nem is csoda, hogy nem képesek nézőpontot váltani, hiszen éppen elég megterhelő önmaguk megismerése. A jó hír viszont, hogy mások megértése ugyanúgy önmagunk megértésével kezdődik.

A gyerekeket kezdetben (az első 4-6 évben) az érzelmeik irányítják, ez azonban nem jelenti azt, hogy érzelmileg érettek lennének. Bár nálunk jóval érzékenyebbek az őket körülvevő érzelmi hullámokra (ezért is lehetetlen előttük színlelni), azok értelmezésére és irányítására még nem képesek kellőképpen. Ehhez ugyanis a racionális agyuk fejlődésére van szükség. Nem véletlen, hogy annyi a hiszti, a dühkitörés és a pillanatnyi lelki összeomlás kisgyerekkorban. Ezekben a helyzetekben sokszor a gyerekeink sem tudják, hogy mi zajlik le bennük: nem tudják még felismerni, megnevezni és kezelni az erős érzelmeiket. Kitöréseik néha önmaguk számára is ijesztőek és irányíthatatlanok. Hogyan is érthetnék akkor, hogy mit éreznek mások?

A cikk teljes terjedelmében a divany.hu oldalán olvasható. 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó