Rossz evő, válogatós, étvágytalan a gyermeked? Evészavar is állhat a háttérben!
Nem eszik a gyerek? A válogatósság, a hullámzó étvágy többnyire csak átmeneti állapot, a tipikus gyermekkori fejlődés része, és általában idővel megoldódik. Bizonyos esetekben azonban akár táplálási zavar vagy evészavar kezdetét is jelentheti, és hatással lehet a gyermek étrendjének minőségére, tápanyagbevitelére, negatívan befolyásolhatja a fejlődését és a gyarapodását. Az MDOSZ dietetikus szakembereinek összeállítását olvashatjátok.
A táplálási nehézségek hátterében változatos okok húzódhatnak meg, ideértve az esetleges fejlődési, szervi és funkcionális eltéréseket, valamint a szülő-gyermek kötődési és kapcsolati zavarokat is. Mind a szülőknek, mind a családokat támogató egészségügyi szakembernek a megelőzésre és az időben történő felismerésre, kezelésre kell törekedniük.
Mikor válogatós egy gyerek?
A válogatósság alatt általában azt értjük, hogy a gyermek által elfogadott ételek palettája valamelyest beszűkült, vagy az elfogyasztott mennyiség feltűnően kicsi, miközben a gyermek az általa ismert vagy az ismeretlen ételeket is részben elutasítja. Kapcsolódó fogalom az étel neofóbia – ez a kifejezés azt jelenti, hogy a gyermek következetesen elutasítja az új ételeket, élelmiszereket.
Az evéssel kapcsolatos nehézség a gyermekkorban bármikor megjelenhet, de a kisgyermekkorban (1,5 éves kor körül) különösen gyakori. Ennek evolúciós oka van: ebben az életkorban a gyerekek megtanulnak eltávolodni a szüleiktől, megtanulnak önállóan enni, így nagyobb jelentősége lesz annak, mit fogadnak el ételként. Ezért az őskorban ebben az időszakban – amikor már nem álltak folyamatos felügyelet alatt –, a gyermekek számára előnyt jelentett, hogy csak azt ették meg, amit már ismertek. A növények már évezredek óta fontos táplálékforrások az ember számára, de némelyik mérgező is lehetett. A gyerekek általában a piros, narancssárga ételeket részesíti előnyben, amelyek általában édesek és biztonságosak, míg sokszor tartanak a zöldektől, amelyek a természetben sokszor keserű leveleket, vagy éretlen terméseket jelentenek.
Bár a válogatás évezredekkel ezelőtt életmentő lehetett a gyerekek számára, ma komoly fejtörést és bosszúságot okoz sok szülőnek – ameddig nem tud róla, hogy ez természetes életkori jellemző.
Mi állhat a válogatósság hátterében?
Egyes akut vagy krónikus állapotok, a vashiány, szervi eltérések, táplálékallergiák, -intoleranciák, nyelési vagy rágási nehézség vagy neurológiai és pszichiátriai okok, autizmus, fejlődési késés is állhatnak a válogatósság hátterében.
Bizonyos ételek, ételcsoportok vagy állagok elutasítása lehet egy korábbi rossz élmény következménye is, valamint a szülők hozzáállása, viselkedése is hatással van a gyermek ételválasztására és az evéssel való viszonyára. A “rossz evés” összefügghet olyan tényezőkkel is, mint az elhanyagolás vagy a bántalmazás.
A válogatósság lehet átmeneti probléma vagy tartós, de mindenképpen elkülönítendő az evészavaroktól. Evészavarnak tekintjük a tágabb értelemben vett evésmagatartás (étrend, testsúlyhoz való hozzáállás, testsúlyszabályozó viselkedés) zavarával járó tünetegyütteseket.
Szelektív evészavar
A szelektív evészavar definíciója: olyan beszűkült táplálkozás, amelyet legfeljebb tízféle étel fogyasztása jellemez, legalább hat hónapon keresztül tart, amely idő alatt a gyermek egyáltalán nem fogad el új ételt. Az állapothoz nem társul testképzavar vagy a testalkatra irányuló túlzott figyelem és nem kapcsolódik korábbi traumához vagy szomatikus betegséghez sem.
Az elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavar (ARFID)
Az elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavar (ARFID) egy olyan rendellenesség, amelyet gyakran az ételek iránti látszólagos érdeklődés hiánya vagy az ételek elkerülése jellemez – hátterében sokszor félelem, trauma, fájdalom, azaz a distressz húzódik meg. Az ARFID jelentős fogyással, vagy a várt súlygyarapodás elmaradásával; tápanyaghiánnyal jár, ellátásában sokszor van szükség orális vagy parenterális kiegészítő táplálásra.
Ha a 1,5-5 év közötti gyermek jól fejlődik és jól gyarapszik, legalább 20-30 féle ételt elfogad, az evés körül nincsenek harcok vagy feszültség, akkor a válogatósság általában csak átmeneti és nem jelez komoly problémát.
Intő jelek
Vannak azonban intő jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy nem egyszerű életkori sajátosságról van szó. Ha a gyermek nem követi a normál gyarapodás ütemét, hanem kifejezetten elmarad, vagy éppen túlsúlyos vagy elhízott, ha rágási vagy nyelési nehézség látszik vagy gyakran öklendezik/félrenyel, ha egyéb mozgásszervi, testtartási eltérés jelentkezik, ha nem eszik önállóan, vagy csak pépeset eszik, stb. akkor javasolt szakember segítségét kérni. Első körben érdemes a házi-gyermekorvoshoz fordulni: megvizsgálja a gyermeket és szükség esetén továbbirányítja a családot a megfelelő kivizsgálásra.
Terápia gyermekkori evészavarra
Evészavarok esetén a terápiás team tagjai – állapottól függően: szakorvos, gyógypedagógus, pszichológus, dietetikus, evésterapeuta. Autizmus spektrum zavar esetén autizmus specifikus fejlesztés, szenzoros túlérzékenység fennállásakor pedig szenzoros integrációs terápia szükséges. Minden esetben hasznos a gyermek táplálkozási rizikószűrése és ennek alapján a szülő táplálkozási oktatása (dietetikus szakember végzi), a válaszkész táplálásterápia. A tápláltsági állapot javítása mellett a terápia alapja a pszichoterápia. Kisebb gyermekeknél játékterápia, bábterápia, nagyobb gyermekeknél kognitív viselkedésterápia, valamint a relaxációs módszerek alkalmazása is hasznos lehet. A családterápia, valamint a szülő lelki egészségének gondozása szintén a kezelés részét képezheti. (6, 7, 8)Szülői stratégiák a válogatósság megelőzése érdekében
Dietetikusok tanácsai szülőknek
1. A szülő meséljen a gyermeknek az ételekről, tanítsa meg azok nevét, felismerését, meséljen azok eredetéről, színéről, illatáról, elkészítéséről.
2. Amikor csak lehet, vonja be a folyamatokba, tehát lássa a gyermek is a bevásárlást, a tisztítást, előkészítést és a főzést.
3. Amikor lehet, egy étkezésen belül is kínáljon a szülő egészséges választási lehetőségeket.
4. Figyeljen a gyermek éhség- és jóllakottság jeleire! Reagáljon ezekre azonnal, érzelmileg támogató és következetes módon, gyermeke fejlettségének megfelelően.
5. Tekintse az étkezéseket a tanulás és a szeretet színterének!
6. Biztosítson kellemes és zavaró tényezőktől mentes környezetet, melyben a gyermek kényelmes, biztonságos testhelyzetben ül és látja a család többi tagját.
7. A szülő egyértelműen fejezze ki az elvárásait, és kedves szavakkal bátorítsa a gyermeket az önálló evésre, kísérletezésre, kóstolásra, felfedezésre.
8. Sokféle temperamentumú gyermek létezik: van, aki szereti, ha megetetik és van, akinek kifejezetten javítja az étvágyát, ha kezdettől fogva engedjük kézzel enni!
9. Kiszámítható időpontban kínálja étellel gyermekét, a vizet pedig tegye mindig elérhetővé.
10. Mutasson példát: amikor csak lehetséges, egye ugyanazt, amit a gyermek és mutasson példát az evőeszközök használatában, hiszen ebben az életkorban az utánzás általi tanulás rendkívül meghatározó.
Válaszkész táplálás – mit jelent?
A válaszkész táplálás alapja, hogy a szülő figyel a gyermek éhségre és teltségérzetre utaló jelzéseire és ezekre azonnali és adekvát módon reagál. A válaszkész táplálási stratégia biztonságos kötődést és szülő-gyermek kapcsolatot, a gyermeknél jobb szellemi és nyelvi fejlődést eredményez, valamint segíti a környezet szabadabb felfedezését és az önregulációs mechanizmusok fejlődését.
Jó ötlet "elrejteni" a zöldségeket?
A fentiekből már kitűnik, hogy a válogatósság nem egynemű, hanem sokféle, és hátterében számos ok meghúzódhat. Emiatt nehéz volna olyan általános tanácsokat megfogalmazni, amelyek minden gyermeknél egyformán beválnak.
A tálalás szinte minden gyermeknél meghatározó, de nem a különleges konyhaművészeti alkotásokra kell törekedni, hanem az étvágygerjesztő, színben is változatos összeállításra.
Vannak gyermekek, akik inkább a megszokott, mindig kiszámítható ételekhez ragaszkodnak, másoknak pedig a változó illatok, színes tányérok hozzák meg az étvágyat. A szülő ismeri legjobban a saját gyermeke vérmérsékletét, ezért ehhez javasolt igazodni.
Nem javasolt a zöldségek “elrejtése” a különböző töltött, rakott ételekben, mártásokban a gyermek tudta nélkül – ezzel ugyanis nem növeljük az adott alapanyag elfogadottságát, viszont a gyermek bizalmát könnyen elveszíthetjük ilyen módon.
Az effajta trükközés – bár átmenetileg segíthet a tápanyagbevitel biztosításában – valójában csak elodázza a probléma hátterében rejlő okok felkutatását és valódi megoldását.
A különböző korcsoportokat megcélzó, kreatív, “gyerekbarát” receptek általában csak azoknál a gyermekeknél hoznak áttörést és sikert, ahol nem áll fenn komolyabb probléma, és a válogatósságuk csak átmeneti, életkori sajátosság.
Forrás: MDOSZ – A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége táplálkozási ajánlást dolgozott ki az egészséges 4-17 éves gyermekek számára, ez a gyermek Okostányér®. Ez az alapanyag-válogatást és adagolást segítő útmutató kiemeli, hogy a gyümölcsök és zöldséges változatos, mindennapi fogyasztása a gyermekek számára is alapvető a megfelelő tápanyag- és rostellátottság biztosítása érdekében. Javasolt a nyers, sült, főtt zöldségek, a száraz hüvelyesek, a friss gyümölcsök és saláták színben is széles körű beillesztése, és hetente legalább kétszer olajos magvak választása. A gabonafélék közül minden nap ajánlott a teljes kiőrlésű termékek adása, pl. bulgur, barna rizs, kenyér, pékáru formájában. Minden héten kerüljenek a gyermek étrendjébe változatos formában sovány húsok és tojás is, hetente egyszer pedig hal (makréla, hekk, szardínia, lazac, tonhal) is tanácsolt. Kerüljük ugyanakkor a bő zsírban sült ételek rendszeres adását (pl. rántott hús vagy rántott sajt, hasábburgonya). A tej és a belőle készült tejtermékek naponta három adagban fogyaszthatók, pl. joghurt, (zsírszegény) sajt, kefir, túró formájában. Gyermekkorban különösen fontos, hogy bár a gyermekek sokszor hajlanak az édesebb és intenzívebb ízű ételek felé, ezek kínálását tartsuk kordában, mert a túl sok só, zsír és cukor káros hatással van a hosszú távú egészségükre.
