7 ok amiért ne hagyjátok ki egyetlen este se a meseolvasást

Néhány évvel ezelőtt egy drága magánóvodában dolgoztam, ahová tudatos, jómódú szülők hordták a gyerekeiket abból a célból, hogy már egészen kicsi korukban megtanuljanak folyékonyan angolul. Az egyik délelőtti – magyar nyelvű – foglalkozás alatt az volt a téma, hogy melyik családban hogy telik az este. Az eredmény megdöbbentő volt: a húsz gyerek mindegyike beszámolt tévézésről, nagyjából a fele vacsoráról, és talán három vagy négy kicsi említette, hogy lefekvés előtt olvasnak neki a szülei.

Kiment volna a divatból az esti mese? Egyetlen alkalom miatt talán korai lenne még a vészharangot kongatni. A trend azonban látszik: jó szándékú, gyerekeikre odafigyelő, nekik a legjobbat akaró szülők is hajlamosak elfelejteni, hogy az esti mese mennyire fontos is a gyereknevelés során.

Mesélni ugyanis jó. Jó a gyereknek, a szülőnek, az egész családnak, rövid- és hosszútávon egyaránt. Hogy miért? Többek között a következők miatt:

1. Megkönnyíti az esti rutint

Minél kisebb egy gyerek, annál fontosabb számára, hogy az este minden egyes nap ugyanabban a mederben folyjon, és az elemei állandóak legyenek. Ha tudja, melyik lépés után mi következik, nyugodtabban, kevesebb veszekedés árán megy majd ágyba. Az esti mese egy egyértelmű, szerethető lezárása a napnak, ami közben már nincs szaladgálás, és pontosan tudja mindenki, hogy a lámpaoltás követi.

2. Állandóság egy átláthatatlan világban

Családunknak volt egy időszaka, amikor sokat költöztünk, néha országot, néha csak lakást váltottunk. Akkor 3-4 év körüli kislányom abban az időszakban minden áldott nap kétszer – délutáni és este – ugyanazt a mesét kérte nagyjából egy éven keresztül. Nekem már fizikai fájdalmat okozott az egyébként aranyos történet hatszázadik felolvasása, neki azonban erre volt akkor szüksége: érezte, hogy történjen körülötte bármi, amíg én minden nap ugyanazokkal a szavakkal és ugyanazzal a hangsúllyal olvasom fel a Lili és Berci: Jaj, de cuki! című mesét, addig rendben van a világ.

3. Erősíti a szeretetkapcsolatot

Maga az esti mese felolvasása mindig meghitt élmény: a gyerek a szülőhöz bújik, az ölébe ül, lehetőség van közben a fejét simogatni, a mese végén pedig elmaradhatatlan a puszi. Sok család csak az esti mese idejére jön össze teljes létszámban, egymásra figyelve így ezek a percek pótolhatatlanok. A testvérek kapcsolatának is jót tesz ez a közös, minden este visszatérő élmény.

4. Lehetőség arra, hogy osztatlan figyelmet szentelj a gyereknek

Vannak családok, ahol kicsit máshogy működik a mese. Ha több gyerek van, és mindegyiknek van saját szobája, némelyik szülő sorra járja este a gyerekeket, és mindegyiküknek juttat 10-15 percet, amikor csak neki mesél és vele foglalkozik. Akár fel is oszthatják a szülők egymás között a feladatot: egyik nap Apa megy az egyikhez, Anya a másikhoz, másik nap cserélnek.

5. Növekvő szókincs

Nem túlzás kijelenteni, hogy a mindennapos mesélés behozhatatlan előnyhöz juttatja a kisgyerekeket. Az Ohioi Egyetem kutatói úgy találták, hogy azok az ötévesek, akiknek soha nem mesélnek a szüleik, 4 662 szót ismernek, azok, akiknek naponta egyszer, 63 570-es, napi öt könyv elolvasásával pedig ez a szám 1 483 300-ra nő. Ennek oka, hogy a mesekönyvekben ritkább és hosszabb szavak szerepelnek, mint amiket a mindennapos kommunikáció során használunk.

6. Szárnyakat ad a képzeletnek

Az egész kicsi gyerekek általában jobban szeretik a képekkel gazdagon illusztrált mesekönyveket, de még az ő képzeletüket is megmozgatja az, ha fejből mesélsz nekik. Később, ahogy egyre komolyabb történetek kerülnek sorra, már a könyvek sem tartalmaznak képeket, így a gyerekek azonnal a fejükben játsszák le a történetet. Ez többek között azért is szerencsés, mert így a félelmetesebb eseményekből is pont annyit képzelnek el, amennyi még nem túl megterhelő nekik – ez az a lehetőség, ami a filmek esetében nincs meg, ott az ijesztő jeleneteket is a maguk valójában kénytelenek befogadni.

7. Rászoktat az önálló olvasására

Az esti mesének nem csak addig van létjogosultsága, amíg a gyerek önállóan meg nem tanul olvasni. Egy bizonyos kor után – általában valamikor alsó tagozat vége felé – azonban sok gyerek jelzi, hogy ezentúl inkább magának olvasna este. Ha azon kapod magad, hogy elmaradt az esti mese, viszont a gyerek még a megengedettnél jóval később is égeti a kislámpát, hogy a saját regényét olvassa, tudd, hogy nagyon jó szokásokat sikerült megalapoznod.

A kép forrása: Family photo created by Racool_studio - www.freepik.com