A gyerek nem fogadja el az új párodat? Lehet, hogy nem is vele van a probléma
A mozaikcsaládok kialakulásának egyik legfélelmetesebb pillanata sok szülő számára az első találkozás az új partner és a gyerek között. Már jóval azelőtt megjelenhet a szorongás, hogy egyáltalán sor kerülne rá: mi lesz, ha a gyerek nem fogadja el? Mi lesz, ha féltékeny lesz? Mi lesz, ha emiatt tönkremegy a kapcsolat?
A gyerek fintorog, amikor szóba kerül az új párod? Nem akar közös programokra menni, bezárkózik, vagy egyenesen kijelenti, hogy nem szeretné többet látni? Sok szülő ilyenkor attól fél, hogy választania kell a gyereke és a párkapcsolata között.
Bogár Zsuzsa, a Mozaikcsalád Központ vezetője szerint azonban sokszor nem ott van a probléma, ahol a szülők keresik.
Mi az a mozaikcsalád, és miért egyre gyakoribb?
A mozaikcsalád olyan családi forma, amelyben legalább az egyik szülő korábbi kapcsolatából származó gyermek(ek) is élnek az új családi rendszerben. A válás vagy különválás után létrejövő mozaikcsaládok egyre gyakoribbak Magyarországon is. Hogy milyen kihívásokkal, konfliktusokkal és buktatókkal találkozhatnak a családtagok, arról ebben a cikkünkben írtunk részletesen: Mozaikcsalád a szakértő szemével: a leggyakoribb hibák és konfliktusok.
Miért félnek ettől ennyire a szülők?
„Az egyedülálló szülők fejében általában amikor egy új kapcsolat van a láthatáron megjelenik az a félelem, hogy mi lesz, hogyha a gyerekem elutasítja majd az új partneremet.”
Ez a félelem teljesen érthető. Egy válás vagy szakítás után a szülő és a gyerek kapcsolata gyakran még szorosabbá válik, ezért sokan attól tartanak, hogy az új partner megjelenése megbontja ezt az egyensúlyt. A szakértő szerint azonban a félelem könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat.
„A szülőkben ez a félelem egyfajta önbeteljesítő jóslatként fog funkcionálni. Hiszen, ha a szülőben ott a félelem attól, hogy a gyerek elutasító lesz a párjával, akkor egészen másképp kezd el viselkedni.”
A szülő ilyenkor gyakran magyarázkodni kezd, mentegetőzik, vagy akár bocsánatot kér a gyerektől azért, mert újra találkozni szeretne az új partnerével. És ezzel akaratlanul is olyan terhet rak a gyerek vállára, amit annak nem kellene cipelnie.
Lehet, hogy a gyerek nem az új párt utasítja el
Sok szülő úgy értelmezi a helyzetet, hogy a gyereknek egyszerűen nem szimpatikus az új partner. A valóság azonban ennél jóval összetettebb lehet. Bogár Zsuzsa szerint a gyerek gyakran nem magát az új embert utasítja el, hanem azt a bizonytalanságot, amit a helyzetben megél.
„A gyerek ilyenkor pontosan azt a bizonytalanságot éli meg, mint amiről az előbb beszéltem. Úgy érzi, hogy neki kellene döntenie, neki kellene irányítania ezt a helyzetet vagy akár feloldozni a szülőt.”
A gyerek ugyanis egyszerre két, egymásnak ellentmondó dolgot élhet meg. Egyrészt fél a változástól, hiszen egy új ember érkezése felboríthatja az addig megszokott családi egyensúlyt. Másrészt szereti a szülőjét, és látja rajta, hogy fontos számára az új kapcsolat.
Egy nagy kettősség van a gyerekben, ami lebénítja, hiszen azt érzi, egyik döntés sem jó.
Nem csoda, hogy ebből a helyzetből sokszor frusztráció, ellenállás vagy bezárkózás születik.
A leggyakoribb hiba: a gyerekre bízzuk a döntést
Sok szülő jó szándékból próbálja bevonni a gyereket az új kapcsolat körüli döntésekbe.
Szeretnéd, hogy találkozzunk?
Mit szólnál hozzá, ha eljönne velünk?
Zavar, ha itt alszik?
Ezek első hallásra demokratikus és figyelmes kérdéseknek tűnhetnek, a szakértő szerint azonban könnyen csapdahelyzetet teremthetnek.
„Ha a döntés felelőssége ilyen helyzetekben a gyerekre kerül, akkor a gyerek hatalmas tehetetlenséget és frusztrációt él át.” - magyarázza a szakember. Hiszen hogyan dönthetne jól? Ha nemet mond, azt láthatja, hogy a szülő csalódott lesz. Ha igent mond, lehet, hogy ő maga érzi magát kényelmetlenül. Azt érzi, egyik döntés sem jó.
A gyerek ilyenkor kudarcélményt, bűntudatot és bizonytalanságot élhet át, ezek pedig különféle viselkedésekben jelenhetnek meg: visszahúzódásban, dühkitörésekben, vagy éppen az új partner nyílt elutasításában.
Mit szeretne valójában a gyerek?
A szakértő szerint a szülők gyakran félreértik a gyerek reakcióit.
„A gyerek nem azt akarja, hogy ne legyen új párunk, hanem a gyerek azt nem akarja, hogy olyan helyzetben lásson minket, amiben szétszorongjuk magunkat, rettentő bizonytalanok vagyunk, és tőle várjuk, hogy döntést hozzon.”
Ez a mondat talán az egész helyzet kulcsa.
A gyereknek nem tökéletes családra van szüksége. Nem arra, hogy minden pontosan ugyanolyan maradjon, mint korábban. Hanem arra, hogy azt érezze: a felnőttek tudják, mit csinálnak, és képesek biztonságos kereteket teremteni.
„Nagyon fontos tehát, hogy amikor a gyerekünk életébe bevezetjük az új partnerünket, akkor megéljük annak a belső biztonságát, hogy ez egy jó dolog lesz mindenki számára.”
Ha a gyerek az első, akkor miért fontos a párkapcsolat?
A szakértő szerint itt egy érdekes paradoxonnal találkozunk. Sok szülő mondja azt, hogy a gyereke az első, ezért inkább feladja a párkapcsolatát, ha azt látja, hogy a gyerek ellenáll. Bogár Zsuzsa szerint azonban érdemes feltenni egy másik kérdést:
Mit akarunk valójában a gyerekünknek? „Nyilván azt, hogy a gyerekünk boldog legyen.”
És mikor lesz boldog? A szakértő szerint nem attól, hogy a szülő feláldozza a saját életét, és nem is attól, hogy titokban tartja a párkapcsolatát. „Ha szülőként ki tudunk alakítani egy olyan mozaikcsaládot, amiben mi is kiteljesedünk és boldognak érezzük magunkat, akkor a gyerekünket megajándékozzuk egy kiegyensúlyozott szülővel, egy jó mintát nyújtó párkapcsolattal és egy stabil, biztonságot adó családdal.”
Mikor érdemes segítséget kérni?
Van olyan helyzet, amikor a gyerek ellenállása és a szülő szorongása egyre inkább erősíti egymást.
„A gyerek minél inkább ellenáll, a szülő annál inkább szorong, ettől a gyerek még jobban ellenáll” - fejti ki Bogár Zsuzsa. Ha ez a lefelé húzó spirál tartóssá válik, érdemes szakember segítségét kérni.
A szakértő ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ilyenkor elsősorban nem a gyereket kell „megjavítani”. „Ám elsősorban a szülőnek javaslom a segítségkérést, hiszen a gyerek „csak” az ő szorongására reagál.”
A mozaikcsalád kialakulása szinte mindig hoz magával bizonytalanságot, alkalmazkodást és kisebb-nagyobb konfliktusokat. Az azonban nem mindegy, hogy ezekben a helyzetekben a gyerekre bízzuk-e a döntéseket, vagy meg tudjuk mutatni neki azt a biztonságot, amire valójában szüksége van. Néha ugyanis nem az új partner elfogadása a legnagyobb feladat, hanem az, hogy a szülő maga is elhiggye: a gyerekével való kapcsolata elég erős ahhoz, hogy egy új ember érkezését is elbírja.
