„Annyit érsz, amennyi lájkod van?” – mit tesz a kamaszok önképével a közösségi média?

A közösségi médiában már nem a valóság a mérce

A kamaszok mindig is figyelték, hogyan néznek ki, mit gondolnak róluk a többiek, és hogyan tudnak beilleszkedni a kortársaik közé. Ebben önmagában nincs semmi új. Ami viszont az elmúlt években megváltozott, az az a közeg, amelyben ezek a kérdések eldőlnek.

A közösségi médiában ma már nem feltétlenül a valóság versenyez a valósággal. Filterek, szerkesztett képek, gondosan válogatott tartalmak és egyre kifinomultabb digitális eszközök alakítják azt, hogy mit látunk vonzónak, sikeresnek vagy követendőnek.

„Nagyon elcsúsztak a normák, hogy mit tekintünk elfogadhatónak, vonzónak vagy követendőnek” – fogalmaz a szakértő. „A social médiában az alapvető vezérelv a digitális kivagyiság: annyit érsz, amennyi lájkod, megosztásod vagy követőd van.”

Ez a szemlélet pedig különösen erősen hat a kamaszokra, akik éppen önmagukat keresik, és akik számára a kortársak visszajelzése eleve kiemelt jelentőségű.

„Nagyon elcsúsztak a normák, hogy mit tekintünk elfogadhatónak, vonzónak vagy követendőnek” – fogalmaz a szakértő. Szerinte a közösségi médiában az alapvető vezérelv ma a láthatóság és a figyelem megszerzése: a lájkok, megosztások és követők száma sokak számára egyfajta értékmérővé vált.

A mai kamaszoknak nem azért nehéz, mert van TikTok. Hanem mert egy olyan világban kell identitást építeniük, ahol az algoritmusok a szélsőségeket jutalmazzák, a normák eltolódtak, és a szülők sem kaptak mintát arra, hogyan segítsenek eligazodni ebben.

Miért vonzódnak a kamaszok ezekhez a trendekhez?

A válasz részben a kamaszkor természetében rejlik.

Ebben az életkorban különösen fontos a kortársak visszajelzése, az identitás keresése és az önálló hely megtalálása a világban. A közösségi média pedig folyamatos visszajelzéseket kínál: mit érdemes viselni, hogyan kell kinézni, milyen test az ideális, és mitől lesz valaki népszerű.

Más dolog megnézni egy extrém videót a pillanatnyi dopaminért, és más dolog elkezdeni a saját külsőt, testet vagy viselkedést egy online trendhez igazítani. Az utóbbi esetben ugyanis már nemcsak tartalomfogyasztásról, hanem önképformálásról akár önsértésről beszélhetünk.

A lányoknál a szépség, a fiúknál a státusz és a férfiasság kerül előtérbe

A közösségi média nyomása nem ugyanúgy érinti a lányokat és a fiúkat.

A lányok esetében a szépség, a vonzerő és a külső megjelenés régóta hangsúlyos terület. A fiúknál viszont az elmúlt években jelentősen megnőtt a megjelenéssel kapcsolatos nyomás, ami a kamasz fiúk önbizalmára és önértékelésére is hatással lehet.

Míg korábban sok fiú számára elegendő volt „erősnek lenni” vagy „férfiasnak” tűnni, ma már egyszerre kellene izmosnak, vonzónak, sikeresnek, érzékenynek, menőnek és még számos más elvárásnak megfelelni.

„Sokkal több lett az ellentmondás. Sokkal többfelé húznak a lehetetlen elvárások” – mondja a pszichológus. Ahogy korábban elsősorban a lányokat érintették a testképzavarok és az irreális szépségideálok, ma már a fiúk is egyre gyakrabban találkoznak hasonló nyomással. Az izomzat, a testalkat vagy éppen a „férfias megjelenés” körüli elvárások sok kamasz fiút érintenek.

Az algoritmus nem nevel, hanem figyelmet maximalizál

Amikor szóba kerülnek az olyan jelenségek, mint az alpha male vagy az Andrew Tate-féle tartalmak, sok szülő azt érzi, hogy az algoritmus tudatosan egy bizonyos irányba tereli a gyerekeket.

A szakértő szerint azonban a helyzet ennél egyszerűbb – és éppen ezért veszélyesebb.

Az algoritmus nem azért mutat ilyen tartalmakat, mert valamilyen ideológiát akar terjeszteni. Azért mutatja őket, mert működnek: a provokatív, szélsőséges, felháborító vagy sokkoló tartalmak erős érzelmeket váltanak ki, ezért nagyobb figyelmet kapnak.

„Az algoritmus nem a macsóság irányába tereli őket, hanem abba az irányba, ami meg tudja őket fogni” – fogalmaz a pszichológus. A probléma az, hogy a kiegyensúlyozott üzenetek ritkán versenyképesek a szélsőségesekkel szemben. Sokkal könnyebb eladni egy egyszerű ellenségképet vagy egy hangzatos receptet a sikerhez, mint azt mondani: dolgozz magadon, vállalj felelősséget, tanulj meg kapcsolatokat építeni és konfliktusokat kezelni.

Miért vonzóak a kamaszfiúknak az alpha male tartalmak?

A pszichológus szerint erre nem lehet pusztán annyival válaszolni, hogy „rossz hatással vannak rájuk”. Szerinte a jelenség mögött részben az áll, hogy a hagyományos férfiminták az utóbbi évtizedekben sokat változtak, miközben kevés új, széles körben elfogadott minta jelent meg helyettük.

Sok fiatal fiú bizonytalan abban, mit jelent ma férfinak lenni. Ebben a helyzetben könnyen vonzóvá válhatnak azok a tartalmak, amelyek egyszerű válaszokat ígérnek: legyél kemény, sikeres, gazdag, domináns, és minden rendben lesz.

„A toxikus maszkulinitás elleni hadjárat után keletkezett egy hiány, és nem feltétlenül az egészséges vagy felelősségteljes maszkulinitás került a helyére, hanem az extrémebb vonalak” – fogalmaz a szakértő.

Ma már más számít normálisnak, mint húsz-harminc éve

A beszélgetés egyik legérdekesebb gondolata talán az volt, hogy nem feltétlenül ott kezdődik a probléma, ahol a legtöbb szülő keresné. A pszichológus szerint ma számos olyan viselkedés számít hétköznapinak, amelyre néhány évtizeddel ezelőtt sok szakember már problémaként tekintett volna.

Ide tartozik például a rendkívül magas – sokszor éjszakába nyúló – napi képernyőidő és a gyakran ezt kísérő szokások, például az energiaitalok rendszeres fogyasztása, mondhatni üdítőitalként.

A veszély ezért nem mindig látványos. Nem feltétlenül önsértésben vagy drámai krízisben jelenik meg, hanem lassabban épül be a mindennapokba: romlik a kitartás, nehezebbé válik a valódi kapcsolódás, csökken a frusztrációtűrés, és egyre több helyzetben az online világ válik az elsődleges menekülőúttá, bizalmassá vagy örömforrássá.

Milyen jelekre figyeljen a szülő?

A digitális nevelés szakértő szerint érdemes odafigyelni, ha a gyerek viselkedésében hirtelen változás jelenik meg.

Érdemes odafigyelni, ha a gyerek alvási vagy étkezési szokásai hirtelen megváltoznak, többet bezárkózik, ingerlékenyebb lesz, gyakrabban kedvtelen, kiabál, sír vagy láthatóan romlik a közérzete. Ezek önmagukban még nem bizonyítanak semmit, de jelezhetik, hogy valami nincs rendben.

A pszichológus szerint a probléma gyakran nem kamaszkorban válik látványossá. Sokszor csak fiatal felnőttkorban derül ki, hogy valaki nehezen viseli a kudarcot, gyorsan feladja a munkát, kapcsolatait, vagy folyamatos külső visszaigazolásra van szüksége.

Nem a trend a legnagyobb veszély, hanem ha a gyerek egyedül marad vele

A szülők gyakran egy-egy új jelenségre fókuszálnak. Éppen melyik emojit használják a gyerekek? Mit jelent ez a szlengszó? Veszélyes-e a Roblox? Mit néz a gyerek? Mit mond ez az influenszer?

A pszichológus szerint azonban ez sokszor tévút. „A szülők szeretnek rápörögni egy-egy dologra, hogy erre az emojira, játékra, kihívásra stb., mondván: figyelj, ezt az egy dolgot keresd vagy kerüld el, és akkor minden rendben lesz. Ez baromság. Egy hajszál a gyerek fejéről.” Tóth Dániel szerint a looksmaxxing, a cyberbullying, az életveszélyes kihívások vagy a különféle toxikus influenszerek „olyanok, mint a kórokozók”.

Nem az a kérdés, hogy találkozik-e velük a gyerek. Hanem hogy mikor. Szinte lehetetlen mindtől távol tartani a gyereket, ha meg sikerülne, akkor meg nem épül ki rendes „immunrendszere” ezek ellen. 

Sokkal inkább az a fontos, milyen állapotban találkozik velük. Fel van-e készítve és van-e körülötte olyan „pszichológiai immunrendszer”, amelyet a családi kapcsolatok, a beszélgetések, a sport, a közösségek és a valódi emberi kapcsolatok erősítenek.

A megoldás ezért nem elsősorban a tiltás, hanem a felkészülés és kapcsolódás.

A családi beszélgetések, a közösen felállított szabályok, a digitális házirend, az offline közösségek és a valódi emberi kapcsolatok olyan védőhálót jelenthetnek, amely segít a kamaszoknak eligazodni ebben az egyre hangosabb, gyorsabb és szélsőségesebb online világban.

Mert a kérdés ma már nem az, hogy találkozik-e a gyerek looksmaxxinggel, alpha male videókkal vagy más hasonló trendekkel. Szinte biztos, hogy találkozik velük.

A kérdés inkább az, hogy lesz-e mellette valaki, aki segít értelmezni őket. A mai szülők nagy része nulla felkészítést kapott a digitális világra gyerekkorában. Ezért ha valaki szülőként úgy érzi, hogy ez neki idegen, bizonytalan terep, az teljesen természetes. Éppen ezért érdemes tájékozódni, kérdezni és, ha szükséges, szakember segítségét kérni. A digitális nevelés ma már ugyanúgy része a szülői feladatoknak, mint korábban a közlekedési szabályok vagy az egészséges életmód megtanítása.

Fotó: 123rf