Letűnőben a gyalogló-bicikliző gyerekkor? Drámaian visszaszorult a gyerekek önálló mozgása

Iskolások biciklin az utcán

Jót teszel a gyerekkel azzal, hogy mindennap autóval cipeled... iskolába, edzésre, az osztálytárs születésnapi bulijába? Egy generációval ezelőtt még természetes volt, hogy a gyerekek gyalog mentek iskolába, biciklivel áttekerek a barátjukhoz, vagy egyedül leszaladtak a boltba. Ma sok családban ez már elképzelhetetlen. Külföldi kutatások szerint a gyerekek önálló mozgása drámaian visszaszorult – és ez nemcsak a fizikai állapotukra, hanem az önállóságukra és mentális jóllétükre is hatással lehet. Lássuk a tényeket, trendeket!

A gyerekek önálló mozgása világszerte visszaszorul

A tendencia nem egy-egy ország sajátossága: az elmúlt évtizedekben világszerte látványosan csökkent azoknak a gyerekeknek az aránya, akik gyalog vagy biciklivel közlekednek önállóan.

Az amerikai National Household Travel Survey adatai szerint 1969-ben még az 5–14 éves gyerekek 48 százaléka gyalog vagy biciklivel járt iskolába. 2009-re ez az arány mindössze 13 százalékra esett vissza.

Hasonló folyamatokat figyeltek meg Ausztráliában is. Az ausztrál The Kids Research Institute szerint negyven évvel ezelőtt a gyerekek körülbelül háromnegyede gyalog vagy biciklivel ment iskolába, ma viszont már csak minden ötödik közlekedik így rendszeresen.

Európában sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (UNECE) jelentése szerint jelenleg a 6–9 éves gyerekeknek csak 41 százaléka közlekedik aktívan – vagyis gyalog, biciklivel vagy rollerrel – az iskolába.

A szakemberek szerint a háttérben egyszerre több tényező állhat

  • a megnövekedett autóforgalom,
  • a szülők biztonsági félelmei,
  • a távolabbi iskolák,
  • az időhiány,
  • valamint az a mindennapi rutin, amelyben a gyerekeket szinte mindenhová autóval viszik.

„Autós gyerekkor” – amikor a mozgás kiszorul a hétköznapokból

Miközben a gyerekek sokszor szervezett sportfoglalkozásokra járnak, a hétköznapi, természetes mozgás egyre inkább eltűnik az életükből. Pedig korábban éppen ezek a „láthatatlan” mozgásformák tették ki a napi aktivitás jelentős részét: az iskolába sétálás, a biciklizés, a játszótérre való átmenet vagy a barátokhoz való átszaladás.

A brit Sustrans kutatása szerint sok gyerek szeretne többet gyalogolni vagy biciklizni, de a szülők gyakran veszélyesnek érzik a közlekedést, illetve sok településen hiányzik a biztonságos infrastruktúra.

Az önállóság nem ott kezdődik, hogy egyedül marad otthon

A gyerekek önállósodásáról sok szó esik, de közben egyre több olyan hétköznapi helyzet tűnik el a gyerekkorból, amely korábban természetes része volt ennek a folyamatnak. Az iskolába sétálás, a biciklizés a barátokhoz, a boltba való leszaladás vagy akár az önálló közlekedés apró döntési helyzetek sorozata volt:

  • figyelni a forgalmat,
  • tájékozódni,
  • felmérni a kockázatokat,
  • kezelni a váratlan helyzeteket.

Ma sok családban ezek a tapasztalatok jóval későbbre tolódnak, vagy teljesen kimaradnak.

Korábban mi is foglalkoztunk már azzal, hogy a szülők mikor érzik biztonságosnak az önálló iskolába járást. Az Ifjúságkutató Intézet kutatása szerint a magyar szülők többsége 10–12 éves kor között engedné először egyedül közlekedni a gyerekét az iskola és az otthon között. Ausztriában és több nyugatibb országban ennél korábban is természetesebbnek számít az önálló közlekedés.
Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs univerzális „megfelelő életkor”, mert minden gyerek, család és környezet más.

Nemcsak a testnek fontos

A ScienceDirect 2025-ös nemzetközi kutatása szerint az aktív, önálló közlekedés kapcsolatban állhat a jobb mentális jólléttel, a magasabb fizikai aktivitással és az önállóság erősödésével is.

A szakemberek szerint ezért ma már nemcsak az a kérdés, hogy sportol-e a gyerek heti néhány órát, hanem az is, hogy marad-e hely a mindennapjaiban a természetes, önálló mozgásnak.

Mert amikor egy gyerek gyalog megy valahová, biciklivel közlekedik vagy önállóan tájékozódik a saját környezetében, nemcsak mozog. Tapasztalatot szerez, döntéseket hoz, és fokozatosan megtanulja, hogy képes boldogulni a világban.

A cikkben az alábbi kutatásokra hivatkozunk:

- National Household Travel Survey

- The Kids Research Institute Australia

- UNECE - Child Active Mobility Report

- The Guardian - Sustrans report

- ScienceDirect - Active mobility and wellbeing study

Fotó: 123rf

Szeretnéd gyakrabban látni a Kölöknet cikkeit a Google-ben?
Mostantól a Google-ben beállíthatod a Kölöknetet kedvenc / előnyben részesített forrásként. Ha ezt megteszed, nagyobb eséllyel jelennek meg nálad a friss cikkeink a Google híres találatai között és egyes AI-alapú keresési felületeken.
Miért jó ez neked?
Így könnyebben megtalálod azokat a gyerekneveléssel, iskolával, családdal és kamaszokkal kapcsolatos tartalmakat, amelyekben már megbízol.