A mi családunk gyakorlatilag öt főből áll - apa, anya, 2 fiúgyerek - 7 és 13 évesek - na és egy nagymama.Együtt élünk sokak számára példásan, az én nézetemben sokszor "nyögvenyelősen". Anyám már 5 éve velünk lakik apám halála óta. Van egy nővérem, aki gyerektelen. Ennek érdekében anyám az én gyerekeimmel próbálja - szerintem- egy kicsit kárpótolni a nővéremet. Ez nem is lenne baj, ha a határok tartva lennének... Nyaranta - mivel dolgozunk, kevés szabadsággal- a nővéremék anyámmal a gyerekekkel vannak. A 7 éves fiam gyerekkora óta érdeklődik - szerintem az átlagnál fokozottabban- a női mellek iránt. Olyan szinten, hogy az utcán, áruházban is megbámulja a nagykeblű nőket... sokszor kellemetlen, kínos helyzeteket teremtve. Soha nem voltunk prűdek, nem csináltunk különösebb problémát ha meztelenül láttak, de nem mutogatjuk megunkat, meg nem szenteltem ennek nagyobb figyelmet a kelleténél. 13 hónapig szopott, talán ez is számít. Hirtelen választotta el magát, a mellemre harapott, elsikítottam magam kínomban- soha többet nem akart szopni! (Muszáj volt ezt a kitérőt tegyem.) A nyáron, egyszer azt vettem észre, hogy a nővérem a déli pihenő címén az akkor 6 éves gyerekem mellett fekszik, meztelen felsőtesttel, összebújva! Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam szóhoz jutni... aztán felháborodásomnak hangot adva-rászóltam, hogy ezt azonnal hagyja abba. Kaján összemosolygással nyugtázták, hogy ezt a fiam nagyon szereti, már máskor is odabújt! Anyaként nem teszek vele ilyet, mert egészségtelennek tartom, másnak sem lehet. Férjemnek említettem, nagyon felháborodott, aztán annyiba maradt a dolog. Fátylat borítottunk rá... A fiam nagy kópé, nő és fejlődik, de tele van különböző tikekkel: hasát ki-kilökve, ujjait visszatörve, különböző torokköszörüléseket produkálva, egyre többet halmoz egymásra. Nem szólok rá - hogy ne erősítsem, de egyre több van belőle- mármint tikkből. Nagyon ragaszkodó, aranyos gyerek különben. A nagy fiam - ő 13 éves, ennek ellenkezője, nem "bújós" - kiskamasz, külön lelkivilággal, érzékeny- művészlélekkel. Kicsit lányos, barátai nincsenek, különc, kitűnő tanuló. Sokat olvas, zongorázik. A kicsivel ellentétben jobb viszonya csak a család nőtagjaival van, amitől az apja nagyon szenved, mert nem tudnak közös nevezőre jutni. Pedig közös programokba is bevonja ugyanúgy mint a kicsit. Ő este nem tud elaludni, sokszor éjfélig forgolódik (9-kor fekszenek. Ezt úgy próbálja megoldani, hogy mamához kérezkedik és ott alszik vele- amit szintén nem tartok egészségesnek. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kicsinek az ágya gyakorlatilag oda van tolva az én ágyam mellé, mert sokszor felriadt kisebb korában, nem tudtam annyiszor felkeni hozzá - a másnapi feszített munka miatt-, és a könnyebb megoldásba belementem. Őt sem lehet onnan egykönnyen "kitenni". Szóval sokrétű a problémám, ha tudna segíteni, megköszönném. Lehet eléggé összekevertem a dolgokat, de ezt röviden elmondani lehetetlen. Kérem mit tanácsol, kívülállóként ezek hogyan csapódnak le? Kíváncsian várom válaszát. Tisztelettel egy aggódó "anyika"!
Szakértőnk válasza:
Kedves Anyuka!
A probléma, amit leírt, tényleg összetett, nézzük sorba! A kisebbik fiánál legnagyobb gondnak a tikkelést látom, ezzel mindenképpen foglalkozni kellene. A tic a vázizomzat meghatározott izomcsoportjainak gyors, cél és szándék nélküli, tudatosan nehezen befolyásolható mozgása. Hol nagyobb, hol kisebb intenzitással jelentkezik, változhat a megjelenési helye is, néha hangadás is társul hozzá. Az átmeneti tic általában spontán gyógyul, a krónikus, hosszabb ideje fennálló tic esetében mindenképpen orvosi, pszichológusi segítségre lenne szükség. Nem írta, hogy iskolás-e a kisebbik fia, ha még nem, a segítségkérésnek itt az ideje, mert az iskolában problémái adódhatnak a tic-ből. A sokféle elmélet közül, amely a tic keletkezésével kapcsolatban született, a legismertebb szerint valamilyen elfojtott, tudattalan konfliktus miatt jön létre. A női mellek iráni érdeklődés önmagában nem jelent semmit, mint ahogy nincs kapcsolatban a szoptatással és az elválasztás módjával sem. Azzal viszont egyetértek, hogy a sógornője fia előtti meztelenkedését, az összebújásokat nem lehet szó nélkül hagyni, több okból sem. Én a házastársi ágy melletti alvást is megszüntetném, mint ahogy a nagyobbik fia mamával való együtt alvását is.
A helyzet, amiben „találta” magát valóban nem egyszerű, arra biztatnám, hogy mindenképpen keressenek fel egy pszichológust – a területi Nevelési Tanácsadóhoz fordulhatnak. A pszichológussal való beszélgetést az Ön szempontjából is fontosnak tartanám, mivel leveléből úgy érzem, hogy pszichésen Önt is erősen megterheli a kialakult helyzet.
Amennyiben lenne még kérdése, kérem írjon!
Üdvözlettel
Izsó Ildikó
