A pasik a kocka csajokra buknak!
Sarah Strohmeyer tini lányoknak szóló könyve komoly önismereti utazás. Értetlenkedő pillantásokat kaptam a buszokon, hogy vajon minek olvasok ilyen című könyvet, de nem zavart, annyira akartam tudni, mi lesz a végkifejlet. Letehetetlen! – Kele Fodor Ákos regényajánlója, nem csak lányoknak.
Gigi, Bea és Neerja, a három jól tanuló, és egyáltalán nem népszerű gimnazista lány történetét követjük nyomon a népszerűvé válás, a flörtölés és a párkapcsolat rögös útján.
Elbeszélő hősünket, Gigit elbűvöli egy új fiú, az izmos, ám kissé bájgúnár kaliforniai Will. Kiderül azonban, hogy a magabiztos, szónoknak született srác szintén indul a diákképviselő-választáson, s így Gigi ellenfele lesz. Will megnyerő modorú, lebilincselő stílusa sokszor félreérthető, és Gigi elcsábul, szerelmes lesz, ugyanakkor nem érti, miért olyan távolságtartó Will vele a suliban, amikor előző este oly kedves volt hozzá. Giginek ellenfelével, félelmeivel és lámpalázával egyaránt meg kell küzdenie, miközben igyekszik bebizonyítani: nem csalt a kémiadolgozatnál, és pláne nem működött együtt azzal az izomagyú (titokban verset olvasó, rendkívül intelligens és persze nagyon helyes) Mike-kal…
Az első 50 oldalon rendkívül frusztrált, hogy rá kellett jönnöm, fogalmam sincs:
- milyen egy mai 15-16 éves lány
- milyenek a mai eminens 15-16 éves lányok
- mivel a főszereplők pl. Mick Jaggert, Űrszekereket és hasonlókat idéznek: az írónő tudja-e, milyenek a mai eminens 15-16 éves lányok
- a könyv mintha fiatalabbaknak szólna: tudjuk-e hogy a 12 év forma lányok milyennek látják a mai 15-16 éves lányokat
- az USA-ban
- 2012-ben. Mert akkor íródott a regény. Azóta óriásit változott a világ. Magyarországon is.
Ám valami gyökeresen megváltozott bennem a 50. oldal körül, bár csak tippjeim vannak, hogy mi lehet az oka. Már nem is volt érdekes, hogy van-e érvényes tudásom a 12-16 éves tinikről a való életben, hanem csak az, hogy a karakterek életre keltek, a világ működni kezd. Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden pillanatban drukkolok a szereplőknek, az első szerelmek izgalmait – furcsamód nosztalgia nélkül, közvetlenül – élem át, és falom az oldalakat.
Az a gyanúm, ezt a hatást az írónő azzal érte el, hogy zseniálisan pontosak a dialógusai, melyek révén nagyon eleven figurákat képes megrajzolni. Egyfelől tehát a lányokat tette nagyon valóságossá. Bár lehet, hogy nem hiteles – de vagyon valószerű. (Mint a József Attilai intelem: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”.)
Másfelől azonban a regénybeli párbeszédek azért is bravúrosak, mert az udvarlás és a flörtölés mondatai, illetve a szereplők közbeiktatott testi gesztusai olyanok, hogy azonnal értjük, ha egy mondat mást, valami mögötteset jelent. A tinik mást mondanak, mint amit éreznek vagy gondolnak. Ugyanakkor! E finom jelzések sosincsenek teljesen kibontva, a szöveg tele van elhallgatásokkal is, melyek nagyon kíváncsivá tettek, hogy a fiúk és a lányok egymás felé küldözgetett apró, érzékeny jelei, bár arra utalnak, céljaik vajon megvalósulnak?
A regény 317 oldalas, és csak négy oldallal a vége előtt dől el, hogy főhősünk, Gigi szerelme beteljesedik-e! És kivel!? Willel vagy Mike-kal? Szédítő!