CsaládCsaládi szerepekSzülő

Ki nem mondott konfliktusaink

Féltékeny apák

Ismerős talán a helyzet, amikor a nő egy személyben próbál anya, feleség, háziasszony, barátnő és ne adj isten, még nő is lenni, bár ez utóbbiról nemcsak a környezet, de az anya maga is sokszor elfeledkezik. Ez a szerep ritkán jelenik meg a repertoárban.

Instant anya

Valóban komoly kihívás kakis pelenkával a kezünkben is nőnek maradni, de a női szerep a családban továbbra is ránk vár. Hogy mi lesz a tartalma, az rajtunk és a párunkon múlik.

A női- és férfiszerepek elcsúszásáról, átalakulásáról, vagy még inkább semmibe vételéről van szó akkor, amikor az ifjú szülők elkezdik „anyának” és „apának” szólítani egymást. Ezzel kiiktatják a „női” és a „férfi” szerepeket a családban. Egymás számára is anyák és apák lesznek, elfeledkezve arról az időszakról, amikor még ketten voltak: nő és férfi. Ezt nehezíti az a helyzet, amikor a babavállalás egybeesik a házassággal, hiszen ilyenkor a férj-feleség szerep egyszerre jelenik meg az anya-apa szereppel. Egyikhez sincs idő hozzászokni, mindkettőnek egyszerre kell megfelelni.

Ha az anya pusztán egy takarító- és főzőgéppé válik, aki mellesleg ellátja a gyereket, az apa pedig a „pénzkereső”, aki eltartja a családot, no és focizik a nagyobb gyerekkel, akkor a házaspár, mint pár megszűnik funkcionálni.

Az anyaság egy „csoda”

A kezdeti időszakban az anyák felé rengeteg olyan jelzés érkezik, hogy a csecsemővel való foglalatosság a világ leggyönyörűbb dolga, nincs is ennél jobb elfoglaltság. Nemcsak a rokonok, barátok és ismerősök, de még az orvosok, védőnők is azt képviselik, hogy az anyánál nincs boldogabb nő a világon, az anyaság pedig egy csoda. Ez így is van, azonban a maga letagadhatatlan nehézségeivel és kudarcaival együtt. Hajlamosak vagyunk lebecsülni a mama aggódását, és izgulását, kételyeit, no és kimerültségét eltörpítjük. Az igazság valahol a „rózsaszín felhő” és a „horror” között van.

Azt a fajta természetesen beszűkült tudatállapot, mely a terhesség utolsó időszakát és a születést követő korai időszakot, az első néhány hónapot jellemzi, a társadalom nem ritkán tovább is fenntartja. Az anya pedig igyekszik ennek megfelelni. Úgy, hogy a babán kívül szinte már semmi nem érdekli. Érdeklődési köre beszűkül a babamagazinokra, a „szeretem a lányom” fórumra és a legmodernebb babakocsira. Menekül ezzel nemcsak a bizonytalansága, de a nőiessége elől is. Melle még mindig a szoptatást szolgálja, hiába sebes már az apró fogaktól, hiába vágyik rá a férfi. Hősies és odaadó anya marad, sutba dobva ezzel női mivoltát.

Számos nézet uralkodik arról, meddig kell szoptatni, meddig egészséges, mennyire erősíti az immunrendszert, keverhetjük-e tápszerrel vagy sem, mikor kell a babát elválasztani és hogyan. A sokféle információ elbizonytalanítja a mamákat. Ahelyett, hogy hinnének saját érzéseiknek és a csecsemő szükségleteinek.

Persze előfordul, hogy az elnyújtott szoptatásnak más a funkciója, más szükségleteket elégít ki. A baba-mama duálunió fontos, de ha ez mindig így marad, akkor a baba nem tanulja meg, hogy szükségleteit más is kielégítheti, hogy a világ az anyán kívül is létezik.

Joggal féltékeny ilyenkor az apa, hiszen ebben a kettősben neki nem jut hely: így aztán, a helyzetet felőle nézve, se gyerek, se feleség.
Muszáj őt is közel engedni a kicsihez, hiszen a terhesség kilenc hónapja alatt és a szoptatás időszakában alig tud a babához férni, bármennyire is igyekszik. Adjunk teret neki, hogy jóval azelőtt bekapcsolódhasson a gondozásba, mielőtt a labdát rúgja fiával a kapuba. Nem beszélve arról, hogy amíg az apa van a babával, mi is levegőhöz és körömollóhoz jutunk.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó