Láthatatlan különbségek: grafikus regény segít megérteni az autizmust

A francia szerző és illusztrátor páros képregénye érzékletesen és megindítóan mutatja be, milyen felszabadító egy neurodivergens személy számára, amikor ügyetlennek bélyegzett tulajdonságai végre igazolást nyernek, és ráébred: mindeddig az átlagember szűrőjén keresztül próbálta befogadni a világot, miközben az ő érzékelése egyáltalán nem átlagos.

A Tea Kiadó gondozásában megjelent Láthatatlan különbségek című kötetben a 27 éves autista Marguerite történetét követhetjük nyomon, ahogy felismeri saját autizmusát. Bár látszólag semmiben sem különbözik a többiektől – szép, energikus és intelligens fiatal nő, aki egy nagyvállalatnál dolgozik, sőt párkapcsolatban is él –, mégis mindenütt kívülállónak érzi magát. Nap mint nap rengeteg energiát fektet abba, hogy "maszkoljon", azaz fenntartsa az összeszedettség látszatát. Ragaszkodik a napi rutinjaihoz, olyannyira, hogy az már-már a kényszeresség határát súrolja. Akkor érzi magát igazán jól, ha otthon begubózhat, miközben a zajok és a munkatársai csevegése kimondottan zavarják.

Végül megelégeli mindezt, és kutatásba kezd. Kiderül, hogy Asperger-szindrómával élő autista, és ez a felismerés alapjaiban változtatja meg az életét.

A könyv grafikus regény formájában nem csupán egy felismeréstörténetet mesél el, hanem fontos, megértést segítő feldolgozás is. A vaskos képregény lebontja az autizmussal – különösen az Asperger-szindrómával – kapcsolatos sztereotípiákat, amelyek sokak szemében még ma is láthatatlan vagy félreértett jelenségnek számítanak. Érzékletesen mutatja meg, milyen belső küzdelmek húzódnak meg a hétköznapok felszíne alatt, miközben a környezet többnyire csak alkalmazkodást vár el. A kötet egyszerre szól önfelfedezésről, identitásról és a neurodiverzitás elfogadásáról.

Szerencsére ma már számos kiváló könyv érhető el autizmus témában, amelyek az érintettek és családtagjaik számára egyaránt hasznosak és megnyugtatók lehetnek. Ha valaki érintett, vagy csak az autizmus gyanújával él, a felnőtt autisták személyes beszámolóinak olvasása gyakran elvezeti ahhoz a felszabadító felismeréshez: „Ez nem csak velem történik meg. Nem egyedül én vagyok ilyen.” Ez az aha-élmény különösen sokat jelenthet annak, aki addig saját "készülékében" kereste a hibát.
A családtagok és a tágabb környezet számára pedig azért fontosak a hasonló, az autizmus finom részleteit feltáró igaz vagy fiktív történetek, mert a sok "furcsa" másságon keresztül válik érthetővé az autizmus nagyon összetett világa. Nos, a Láthatatlan különbségek éppen ilyen, ráismerést segítő, szórakoztató történet.

A kötet már abban is eltér a megszokottól, hogy nem csupán felsorolja az autista emberek tipikus nehézségeit – oldalról oldalra újabbakat –, hanem különösen szemléletes ábrázolásmóddal mutatja meg azokat a hétköznapi társas helyzeteket, amelyek számukra kellemetlenséget, félreértést vagy nagyon komoly kihívást jelentenek. Ami egy átlag fiatal hölgy számára egy kósza elszólás: „Nincs egy rongyom sem, amit felvegyek”, az a kijelentés egy autizmussal élő embernek valódi fejtörést és frusztrációt okozhat. Hiszen a metaforák és az átvitt értelmű kifejezések világában az autista emberek csak nagyon nehezen tudnak eligazodni. Ilyenkor valóban azon kezdenek el kattogni: „Milyen rongyról van szó? Miért nem ruháról beszél?” – vagy éppen azon töprengenek, hol lehetnek rongyok a lakásban. Marguerite, a regény főhőse is így reagál, hangosan kimondja a gondolatait a kolléganői előtt: „Azt hiszem, van egy rongy a mosogató mellett...", amivel újra csak mélyebbre süllyed a meg nem értettség ingoványában.

A képregény egészen részletgazdagon mutatja be, mennyire szó szerint értelmeznek az autista felnőttek (és gyerekek is!) egyszerű hétköznapi helyzeteket. Olvasóként már az első oldalak után rádöbbenünk, hogy mindaz, amit az átlagember természetesnek vesz, számukra gyakran komoly nehézséget jelent. Ugyanakkor a történet bővelkedik humoros jelenetekben is. Nehéz nem nevetni azon, amikor Marguerite egy telefonbeszélgetés végén „puszival” köszön el a főnökétől, és ezzel újabb kínos helyzetbe sodorja magát, amiből csak nagyon nehezen tud kikeveredni.

A könyvet jó szívvel ajánljuk elsősorban autista felnőtteknek, akik a történetet már csak a gazdag illusztrációk miatt is élvezni fogják (a vizuális információk feldolgozása sokuk számára könnyebb!). Emellett ajánlott a baráti és ismerősi környezetnek is, akik szeretnék jobban megérteni az autista emberek sokszor kibogozhatatlan, mégis rendkívül szerethető és szívmelengető világát. És végül mindenkinek, aki empatikus olvasóként nyitott a téma iránt, hogy közösen juthassunk el a felismerésig: az autista embereknek nincs miből „kigyógyulniuk”, és nem is kell belepréselniük magukat semmilyen skatulyába. Kölcsönös tisztelettel csupán el kell fogadnunk egymást olyannak, amilyenek vagyunk.

Láthatatlan különbségek – Egy autista útja a teljes élet felé