Lazán bulizgató gyerekeink
A Noise Night Life koncertet minden évben megrendezik, még sohasem történt rajta semmi olyasmi, ami miatt a szülők úgy érezhették volna, hogy nem biztonságos elengedni oda a gyerekeiket. Utólag persze tájékoztatták a közvéleményt arról, hogy a korábbiaktól eltérő helyszínen (a West-Balkánban) tartott rendezvényen ezúttal hiányoztak bizonyos engedélyek, hogy sokkal több embert engedtek be az épületbe, mint amennyit lehetett volna, hogy katasztrófahelyzetre nem voltak felkészülve a rendezők, nem volt menekülési útvonal, és a pánikhelyzet kezelhetetlenné vált.
Gyászlobogó két középiskolán, mécsesek a téren, a kapu előtt, az aulában..
A mi lánykánk csupán azért nem vett részt a West-Balkán rendezvényén, mert beteg volt, és a szűkebb baráti kör szolidáris volt vele: zártabb körben, csendes helyen ünnepelték meg a 18 éves születésnapját.
Azután jött a szörnyű hír, egész éjszaka izzott a Facebook: „Te megvagy?”, „Haza értél?”, „Jól vagy?”. A harmadik móriczos kislány, akit már halottnak hittek, az események idején mit sem sejtve aludt odahaza, és reggel jelezte csak, hogy a róla szóló hír hamis: tehát a harmadik halott nem a barátnő, hanem valaki más…
A tragédia hatására természetesen beindult a bűnbakképzés folyamata, a mélyben lappangó előítéletekké torzuló sztereotípiákat közvetített a média, a közszolgálati médiumoktól kezdve a kereskedelmi adókon át az internetig.
Csak a leggyakrabban hallhatókat, láthatókat sorolom fel - nyilván a teljesség igénye nélkül:
- Micsoda szülők, akik tizenéves gyermekeiket elengedik az éjszakába…
- A fiatalok tele voltak alkohollal/droggal, ezért nem volt veszélyérzetük…(Sőt olyat is olvastam, hogy ezek a fiatalok megérdemelték a sorsukat, mert erkölcstelen életet éltek…)
- Késelés miatt tört ki pánik, késelni a cigányok szoktak, ők tehetnek tehát mindenről…
- Derék rendőrségünk megint nem állt a helyzet magaslatán…
Hogy pontosan mi történt, tehát mi váltotta ki konkrétan a pánikot, nem tudjuk. A rendőrség hírzárlatot rendelt el, nyomoznak, talán előbb-utóbb megtudunk többet is a dologról.
Most pedig ott vannak a gyászzászlók az iskolépületek falán, égnek a mécsesek…
Bármilyen nehéz elszakadni egy adott tragédia konkrétumaitól, mégiscsak el kell azon gondolkodni azon: most hogyan tovább.
Az MR1 Kossuth Rádió január 18-i Ütköző című műsorában Szabó Máté ombudsman, Bérczi László, a Katasztrófavédelem tűzoltó ezredese és Gerendai Károly, a Sziget Szervezőiroda vezetője éppen ezt a kérdést igyekeztek megválaszolni Nagy György András mikrofonja előtt.
Szabó Máté szerint a tinédzserek számára megrázó élményt jelentett, hogy egy olyan helyen, ahol eszükbe sem jutott eddig félni, nincsenek biztonságban. A biztonság kérdését ez a korosztály különben is hajlamos lebecsülni egészen addig, amíg egészen közelről nem érinti őket valamilyen, a biztonság hiányából fakadó veszteség. Fontos lenne tudatosítani bennük, hogy jó dolog a buli, de szükség van a határokra, a racionális és betartható szabályokra. A túlszabályozás, a katonai szellem bevitele a szórakozásba szintén rejt magában elgondolkodtató veszélyeket, nem lenne kívánatos, hogy minden lépésnél egy hatósági személy alkalmazzon kérlelhetetlen szigort.
Fontos, hogy a fiatalok tisztában legyenek azzal, hogy az éjszakai élet kockázatos. A szülők gondolják meg, hogy hány éves kortól hová és kivel engedik el a gyerekeiket. A mai fiatalokat eltiltani a bulizástól szinte lehetetlen. A szülők és gyerekeik közötti bizalmas, jó kapcsolat segíthet abban, hogy bizonyos kontrollt gyakoroljunk a gyerekek szabadideje felett is, ne kelljen tartanunk attól, hogy tudtunk nélkül kerül olyan helyekre, amit végképp nem szeretnénk.
Minden esetre szerencsésebb, ha nem személyesen megélt tragédiák vezetnek a biztonság fontosságának belátásához. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium tanulói - Achs Károly osztályfőnök és drámatanár vezetésével - egy diszkóbaleset szimulálására vállalkoztak. A megrendülés itt is olyan mértékű volt, mintha valóságos halálesettel kellett volna szembesülniük a diákoknak.
