Oviblog

„-Nem igaz, hogy megint beteg! - Nyugodjon meg anyuka, erről szól az óvoda, most meg különösen!”

„Figyelj, nálunk is ugyanez van! Végre ment egy hetet, most megint itthon van... Még jó, hogy itthon vagyok a kicsivel, mert ennyi táppénz nem létezik!” „Ugyanez! Három hét betegség zsinórban...Nem covid, valami durva óvodai cucc, ami persze rajtunk is végigment, nem csak a gyereken!”  - zajlott le köztem és két ismerős anyuka közt a minap egy-egy telefonos beszélgetés.


Persze sejthető volt, hogy egy olyan gyerek, aki korábban nem járt közösségbe az óvoda megkezdésével valamivel többet lesz majd beteg, mint ezelőtt. Dehát könyörgöm, szeptember óta van ovi, most pedig már következő év tavaszán járunk, és javarészt még mindig ugyanez a helyzet. Kezdetben még nyugtatóan hatottak az óvónénik szavai, miszerint ez teljesen normális, hiszen meg kell erősödjön a gyerekek immunrendszere. Most azonban bevallom-, és tudom, hogy ezzel szülőként nem vagyok egyedül-, kezd egy kicsit elfogyni a türelmem.

Bár az elmúlt időszakban két egyéni rekordot is sikerült felállítanunk az óvódába járás hosszában: az első kerek kettő hét volt, a második pedig kettő és fél - amit már alig akartam elhinni, de aztán megint jött a „fekete leves”, az állandó orrfolyás. Semmi extra, csak csöpögés, reggel némi sűrűbb váladékkal, amit pillanatok alatt kiszippant az orrszívó-porszívó. Bármilyen hihetetlennek is tűnt ez még fél éve számomra, mostanra én is azzá a szülővé edződtem, aki nem ijed meg minden apró kis tünettől, és ha az óvodavezetőség nem tartja kirívónak, igenis viszem a gyereket óvodába.

Be kell valljam, az elején még az így gondolkodó szülőket képzeletben nagyon meleg éghajlatra akartam elküldeni, most azonban nagyon is kezdem érteni a hozzáállásukat: nyilván nem arról van szó, hogy egy láthatóan legyengült, esetleg lázas gyermeket oké bevinni az oviba – ezt továbbra is elítélem - de, ha egy pici orrfolyáson kívül semmi más tünete nincs, akkor nem látom értelmét otthon fogni, úgy, hogy közben kicsattan az energiától.

A covid alatt ráadásul többször is azt tapasztaltam, hogy a gyerekorvos is elsősorban a „házi terápiát” javasolta a mindenféle influenzás, vírusos megbetegedés legyőzésére, és csak akkor akarta behívni a gyereket vizsgálatra, ha már elhúzódott a betegség, vagy például, ha jeleztem felé, hogy komolyabb köhögést észlelek. Az orvoshoz járás része mostanában amúgy sincs megkönnyítve számunkra: mint ahogy sok más helyen, így a mi kerületünkben is híján vannak a szakembereknek, így történhet meg, hogy a tavaly ősszel nyugdíjba vonult gyermek háziorvosunk praxisában a mai napig folyamatosan helyettesítés van. Azok számára ez valószínűleg kevésbé érdekes, akiknek nem kéthetente beteg a gyereke, de így, hogy havi rendszerességgel kell látogatnunk a rendelőt, igen kellemetlen, hogy majd minden alkalommal másik orvos fogad. Mi a baj ezzel? Semmiképp sem az, hogy ne ülne jó szakember a régi orvos székében, még ha csak pár napra is...hanem az, hogy így nincs egy fix doktor bácsi, vagy doktor néni, aki az évek alatt átfogó képet kaphat a gyermekemről, és akivel nem kéne minden egyes alkalommal nulláról indítani a beszélgetést az esetleges tartós betegségekről. Egyebek mellett. A bizalom kérdéséről pedig inkább csak ezt az egy mondatot hagyom itt említés gyanánt: igen nehéz egy óvodás gyereknek minden látogatáskor új orvoshoz alkalmazkodni, neki „engedelmeskedni” egy-egy vizsgálat alkalmával, még ha az a kicsi esetleg rugalmas is.

Na de miért kanyarodtam be veletek egészen az orvosi rendelőnk ajtajáig? Nos azért, mert el szerettem volna mesélni, hogy eddig akárhány orvos is vizsgálta meg a fiamat az elmúlt fél évben, mind kivétel nélkül a következőt mondta:

„Nyugodjon meg anyuka, az óvoda mindig is erről szólt! Az első évben erre kell berendezkedni! Most a covid miatt persze több is volt a megbetegedés, és hát azt sem szabad elfelejteni, hogy mióta maszkot hordunk, volt ideje a sima vírusoknak is várni, így az elkényelmesedett immunrendszerre most még erősebben tudnak lecsapni.” – Persze nem szóról szóra, de az összes mondanivalónak ez volt a lényege. Néha még hozzátették, hogy „tudom, hogy sok táppénzt kell kivenni, de akkor váltogassák apával...meg kell segítséget kérni a nagyszülőktől...” Ühüm. Persze kell. Segítség az mindig kellene, csakhogy sokaknak nincs, nem is volt, nem is lesz, vagy ha van is, a nagyszülő sem mindig repes a lehetőségért, hogy beszedhessen egy jó kis oviban „kitenyésztett” nyavalyát.

Úgyhogy akkor most ezzel pontosan ugyanoda értünk vissza, ahonnan elindultunk: anyuka és apuka legyen türelmes, majd megoldódik magától.

Azért persze érdemes még szót ejteni azokról a praktikákról, amiket legtöbbször az orvosok is javasoltak nekünk, vagy amikről az ovis társak szüleitől hallottunk.

Bízom benne, hogy ha az együttérzésen túl sokkal nem is, ezzel talán segíthetek valakin, így most összeszedem nektek, mi milyen otthoni „gyógyító” vagy „betegség megelőző” praktikákat alkalmazunk:

# Sóoldatos vizet párologtatunk a fürdőben

Minden este fürdés alatt bekapcsoljuk a Salvus vízzel feltöltött hideg párologtató készüléket és szédületes hammam-ot varázsolunk a gyereknek. Amikor már beteg, akkor pedig ugyanezen gépezet fölé hajolva inhaláltatjuk naponta többször, hogy a párolgó sós víz feloldja az orrában, torkában lerakódott szutykot. Nagyon jól működik, én például minden alkalommal így úszom meg, hogy elkapjam tőle a betegséget, úgyhogy szülőknek is ajánlott.

# Orrszívás minden mennyiségben

Tudom, sokaknak mumusa az orrszívó-porszívó, de gondoljatok arra, hogy e nélkül sokszor jóval tovább is elhúzódó felsőlégúti betegségben szenvedhet a gyerek, hiszen óvodás korban még nem tudja tökéletesen kifújni az orrát. Mi nem beteg időszakban is reggel-este szívjuk a kis nózit, ez rengeteget tud segíteni.

# Az orr átmosása tengervizes orrspray-vel

Tudom, kicsit durván hangzik, de a doktor bácsinktól tanultuk. Így végezd el: 1-1 puff tengervizes orrsray-t pumpálj az orrocskába, majd az egyik orrlyukat befogva szívd ki a porszival a másikat, aztán fordítva. Ezt naponta többször ismételd. Működik. Tényleg. Ha utálja az orrszívást, próbálkozz valami játékos eltereléssel (pl. szívjátok ki a plüssök orrát is, vagy engedd, hogy ő csinálja magának és bőszen dicsérd is meg érte!).

# C-vitamin-, D-vitamin-, multivitamin-boost

Mindenki másra esküszik a szirupok és rágótabletták széles palettáján, de egy biztos: amikor látod, hogy valami kezdődik, emeld meg az amúgy szokásos adagot. Persze csak annyira, amennyit a készítmény dobozán feltüntetett adagolás engedélyez. Kérdezd ki az ismerőseidet, ki mit ad a gyerkőcnek, hátha olyat is ajánlanak, ami még nem jött veled szembe a patikában.

# Zöldség-gyümölcs, fokhagyma

Ha máshogy nem mennek be a zöldségek vagy gyümölcsök, keverd őket joghurtba, készíts belőlük levest, turmixot, smoothie-t, mártogatóst vagy főzeléket, esetleg tegyél több fokhagymát az ételhez, amihez amúgy is raknál. Még egy szimpla bundáskenyér felvert tojásába is nyomhatsz egy gerezddel, hátha úgy hamarabb megeszi a kicsi, mint nyersen.

# Vidd levegőre!

Lázas gyereket udvarra, levegőre, játszótérre, zárt közösségbe nem viszünk. Talán ez már alap, nekünk évekig ezt szajkózta a védőnőnk legalábbis. Viszont, ha nincs láza, csak egy kis orrfolyással, esetleg köhögéssel küzd, nem kell azonnal a négy fal közé dugni. A hideg levegő sem betegít meg, maximum úgy lehet meghűlni, ha izzadtan, vagy nem megfelelő ruházatban visszük ki a gyereket. Betegen is érdemes tehát friss levegőre vinni, csak figyeljünk oda, hogy ne órákat legyen a hidegben, ilyenkor egy minimális tartózkodás is elég. Ha pedig lázas, nagyon gyenge, gyakran szellőztess! Amíg az egyik szoba kiszellőzik, játszatok egy másikban és így tovább, lényeg, hogy ne az állott, beteg levegőt szívjátok egész nap.

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás