Nem a gyerekekkel van baj – hanem az iskolával? Gloviczki Zoltán gondolatai az oktatáspolitikai irányokról
Az iskola ma is erősen a múlt logikájára épül – mondta el Gloviczki Zoltán a Magyar Kurírnak –, miközben egyre többen érzik úgy, hogy valami nem működik benne. A szerző szerint nem elsősorban a gyerekek változtak meg, hanem az iskola céljai tolódtak el: a 19. század óta az oktatás egyre inkább az ismeretek átadására fókuszál, miközben az eredeti feladata az lenne, hogy segítse a szülőket boldog és boldogulni képes felnőttek nevelésében.
Ehhez azonban nem pusztán tananyagra van szükség, hanem olyan fiatalokra, akik képesek önállóan gondolkodni, dönteni és együttműködni. A kultúrát sem egyszerűen átadni kell, hanem megélni és példát mutatni vele – a gyerekek így tudnak kapcsolódni hozzá. A mai tantervek egy része ezzel szemben olyan tudáselemeket tartalmaz, amelyek nem feltétlenül segítik a mindennapi eligazodást.
Gloviczki Zoltán oktatáspolitikus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, aki korábban államtitkárként is foglalkozott a közoktatás irányításával.
Gloviczki szerint az oktatás megújítása nem működhet pusztán felülről hozott döntésekkel. Valódi változás csak akkor jöhet létre, ha a pedagógusok és a szülők is partnerként vesznek részt benne. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a sikeres rendszerek mögött hosszú távú gondolkodás, szakmai megalapozottság és széles társadalmi egyetértés áll.
Mindamellett a Szemlélek magazinnak tett nyilatkozatában Gloviczki már konkrét szereplőkről is beszél, amikor az oktatási miniszter szerepét és mozgásterét elemzi. Ebben hangsúlyozza: a miniszter nem önállóan formálja az oktatást, hanem egy összetett rendszer részeként működik, ahol a törvényi kereteket az Országgyűlés, a megvalósítást pedig egy teljes apparátus alakítja.
Ugyanebben az interjúban név szerint is kitér Lannert Judit munkájára, akit az egyik legfelkészültebb hazai oktatási szakembernek nevez. Kiemeli, hogy kutatásokra, adatokra épít, és a kreativitás pedagógiájáról szóló munkája nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is megalapozott.
Ez a megközelítés jól rímel azokra az alapelvekre, amelyeket a szerző a fenti írásában is hangsúlyoz: az oktatás kérdései nem elsősorban ideológiai viták, hanem szakmai, bizonyítékokon alapuló döntések mentén érthetők meg és vihetők előre.
Fotó: Facebook
