Miért fejlődik vissza a gyerek az óvodában? – Amikor a korábban megtanult dolgok is nehezebben mennek

Amikor óvodába került, még szépen beszélt, ügyesen használta az evőeszközöket, és sok mindent megcsinált egyedül. Fél évvel később viszont újra babásan beszél, furcsán fogja a kanalat, vagy segítséget kér olyan dolgokhoz, amelyek korábban mentek neki. Mi történhetett? Az óvodáskori visszaesés mögött többféle ok állhat, és fontos különbséget tenni az átmeneti viselkedésváltozás és a valódi képességvesztés között.
Miért léphet vissza a gyerek a fejlődésben?
Az óvodakezdés nagy változás. A gyereknek új felnőttekhez, társakhoz és szabályokhoz kell alkalmazkodnia. Akkor is sok energiájába kerülhet mindez, ha egyébként szeret óvodába járni.
A UNICEF gyermeknevelési útmutatója szerint az ilyen változások idején előfordulhat, hogy a gyerek átmenetileg korábbi, kisebb korára jellemző viselkedéshez tér vissza. Többet bújik, segítséget kér az öltözéshez, vagy újra babásan kezd beszélni. Ezt nevezik regresszív viselkedésnek.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban elveszítette a korábban megszerzett képességeit. Lehet, hogy továbbra is tud önállóan enni vagy öltözni, de bizonyos helyzetekben több segítségre, figyelemre vágyik.
Miért beszélhet rosszabbul, vagy foghatja másképp a kanalat?
Érdemes megfigyelni, pontosan mi változott. Ha a gyerek otthon továbbra is választékosan beszél, az óvodában viszont a kisebbeket utánozza, más helyzetről van szó, mint amikor mindenhol nehezebben fejezi ki magát.
Ugyanez igaz az evőeszközökre. Más, ha néha ügyetlenebbül fogja a villát, és más, ha már nem tudja úgy használni, ahogyan korábban.
Az óvodai környezetben látott viselkedés átvétele is felmerülhet, de nem szabad automatikusan az utánzásra vagy az óvodai stresszre fogni a tartós beszéd- és mozgásbeli romlást. Ezeknek egészségügyi vagy fejlődési okai is lehetnek.
Mit tehet a szülő?
Beszélj az óvodapedagógussal! Kérdezd meg, ő is észrevette-e a változást. Mikor jelentkezik? Csak bizonyos helyzetekben? Más tevékenységeknél is nehezebben boldogul a gyerek?
Ne szégyenítsd meg! A „Hiszen ezt már tudtad!” helyett inkább segíts neki, ha kéri. Ha például öltözésnél elakad, elkezdhetitek együtt, majd hagyhatod, hogy amit tud, egyedül fejezze be.
Legyen idő a kötetlen játékra! A közös játék során a gyerek könnyebben megmutathatja, mi foglalkoztatja. Nem kell minden délután újabb fejlesztőfeladatokkal gyakoroltatni.
Figyeld meg a változásokat! Jegyezd fel, melyik készséggel van gond, mióta tart, és milyen helyzetekben jelentkezik. Ezek a konkrét példák a szakembernek is segíthetnek.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
Az átmeneti, babásabb viselkedés gyakori lehet óvodáskorban. A korábban biztosan meglévő képességek tényleges elvesztését viszont komolyan kell venni.
Az amerikai CDC fejlődési útmutatója szerint, ha a gyerek elveszít egy már megszerzett készséget, érdemes mielőbb orvossal beszélni, nem pedig arra várni, hogy magától rendeződjön.
Különösen fontos a gyermekorvosi vizsgálat, ha a gyerek:
-
korábban használt szavakat veszít el, vagy tartósan romlik a beszéde;
-
egyre nehezebben használja a kezét, az evőeszközöket vagy más tárgyakat;
-
több, korábban meglévő önállósági készséget elveszít;
-
mozgásában, kapcsolatteremtésében is feltűnő változás mutatkozik.
A gyermekorvos szükség esetén további vizsgálatot, például logopédiai vagy fejlődésneurológiai kivizsgálást javasolhat.
Az óvodai alkalmazkodás valóban járhat átmeneti visszaeséssel. De ha a gyerek fél év alatt érezhetően rosszabbul beszél, és a kézügyessége is romlik, ezt nem érdemes egyszerűen az óvodakezdés természetes velejárójának tekinteni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy kiderüljön, mi áll a változás mögött.
Nyitókép: Canva




















