29 éve vagyok család és párterapeuta, illetve kétszeres anya és négyszeres nagymama. Elsősorban a párkapcsolatok sokszínűsége, dinamikája, törvényszerűségei, illetve a családi működést érintő kérdések foglalkoztatnak: hogyan hatunk egymásra, hogyan járulunk hozzá az életünk alakulásához. A bizalmukkal megtisztelő emberekkel sokféle szemszögből térképezzük fel a meglévő erőforrásaikat, és azokra építve, aktiválva keressük együtt a megoldásokat.
26 megválaszolt kérdés
Horváth Magdolna
Család- és párterapeuta, mediátor, tréner
A szakértő utóbbi válaszai:
4,5 éves nem beszél másokkal
Spanyolországban élünk. A 4,5 éves, nagyon érzékeny, kíváncsi, jó humorú, fizikailag kb. fáraszthatatlan kisfiam nagyjából csak itthon, vagy csak velünk hajlandó verbalisan kommunikálni. A saját korosztályaval a non-verbalis lassan kezd oldódni, de oviban (sem) továbbra sem hajlandó beszélni. Kitűnően használja a magyar, olasz nyelvet, érti az angolt. És otthon naponta vagy fél órát eljátszik spanyolul is, pl a 1,5 éves öccsével. Emellett szinte naponta megtortenik a duhkitores. Vagy ovi után, vagy később, vagy este... Az óvó néni egyelőre csak azt nehezményezi, hogy nehezen tudja "osztalyozni", mivel, ugye verbalisan nem kommunikál. Egyébként, szerintem, kölcsönösen szimpatikusak egymásnak. Rendkívül feszültnek érzem,miután kijön az ovibol, habár már összemosolyog más gyerekkel, és, van olyan is, aki nyitna felé. Én, mint a szülője, konkretan hogyan segithetem őt és ez által a családunk napjait is? Köszönöm, ha futja az idejéből válaszolni, üdvözlettel.
Válasz
Kedves Szülők!
Köszönöm a bizalmukat.
Az a lehetőség, hogy Spanyolországban élnek,sok előnyt és lehetőséget tartogat, ugyanakkor... tovább »
Mi lehet a lógás hátterében?
Tisztelt Szakértő!
Szeretnék segítséget kérni. Három gyermekem van, a nagy fiam 16 éves, lógások miatt most járja másodszor az első évet a szakiskolában. Megbeszéltük többször, hogy befejezi a lógást és rendesen jár iskolába. De sajnos ez nem így történt, már most is tetemes a hiányzása. Mivel nagycsaládos vagyok és egyedül keresek a családban, muszáj vállalnom a külföldi munkát. Miden nap nézem a digitális naplót, de sajnos 1000 kilométerről nem sokat tehetek. A feleségem minden nap elindítja az iskolába, de valamiért van, hogy kihagy órákat vagy egész nap tekereg. Most a legújabb találmány orvostól igazolást kérni - és kap. Ja, az iskola 40km-re van a községünktől, ezért nehéz követni. Nem tudjuk, mitévők legyünk, bántani nem akarom, a szép szó meg nem ér nála semmit. Valami olyan iskola kellene, ahonnan csak hétvégen engedik haza és felügyelik, hogy legalább egy szakmája legyen. Úgy érzem, a törvény sem segít, csak a pénzről szól. Attól, hogy elveszik a családi pótlékot meg esetleg pénzbírsággal sújtanak, akkor majd jár iskolába és lesz szakmája? Őt ez nem érdekli, már milliószor megbeszéltük, de egy hét után minden kezdődik elölről.
Előre is köszönöm.
Tisztelettel [NÉV]
Válasz
Kedves Uram!
Családterapeutaként mindig úgy hatékony tekinteni a problémára - bármilyen furcsán is hangzik-, hogy vajon mi lehet annak... tovább »
Túl szigorú lettem hozzá?
A segítégüket kérem 5 éves kislányommal kapcsolatban, aki jelenleg középső csoportos. 2,5 éves korában került be az óvodába, a beilleszkedés viszonylag gyorsan ment. Én nagyon korán visszamentem dolgozni, mikor ő másfél éves volt, és az ovikezdésig általában a dédimamája illetve a szüleim vigyáztak rá délutánonként! Már az első szülői értekezleten jelezték felém az óvónők, hogy gondok vannak vele. Nagyon félt minden idegen helyzettől, embertől. Hetente látogatta őket az óvoda orvosa és ő egyszerűen nem mert eléállni! Fejére húzta a takaróját és sírva elbújt a sarokba. Azt mondták, látszik rajta, hogy egy ember volt vele sokáig. Aztán változott a helyzet. Nagyon hamar feltalálta magát, az orvossal is megbarátkozott, sőt átesett a ló túloldalára. Irányító ember lett belőle, akinek nagyon nagy az akarata! Eleinte nagyon jól tudta irányítani a társait, de nehezen fogadta el a közösségi szabályokat! Most már sokszor a társai is ellenszegülnek neki. Sokszor ellenkezett az óvónőkkel, rosszul tűrte, ha valamit nem engedtek neki. Óvónője kérte, hogy legyünk vele szigorúak, ne engedjünk meg neki mindent, mert akkor ezt a rossz tulajdonságot csak erősítjük benne. Ez a probléma az elmúlt két évét végigkísérte és jelenleg már más baj is van vele. Úgy érzem, hogy talán túl szigorúak lettünk vele szemben és annyira akartuk, hogy jó gyerek legyen, hogy olyan elvárásaink voltak vele szemben amit még egy nagyobb gyerektől sem lehetne talán elvárni. Történt egyik nap, hogy kinevette az óvónőt, aki kérte a lányomat, hogy itthon számoljon be nekem róla. Kislányom persze hallgatott, én meg itthon semmit sem sejtettem a dologból. Kb az eset után másfél héttel kaptam egy levelet, amiben tájékoztattak a történtekről. Ugyanis a kislány azt mondta az oviban, hogy itthon elmondta nekem, hogy mit csinált, pedig ez nem volt igaz! Természetesen ez kiderült. Büntetése az oviban az volt, hogy az anyák napi műsorban elvették tőle a szerepet, amire pedig nagyon készült! (Nem is kapta vissza utólag sem!) Mikor én megtudtam, mi történt, teljesen kétségbe estem és beszéltem az óvónővel. Szerinte a kislány a könnyebb megoldást választotta: hazudott, mert így azt gondolta, hogy megússza a dolgot, mivel azért belül érezte, hogy bajt csinált. A társai is néha kirekesztették emiatt a játékból. Azt mondta nekem, hogy azért nem mondta el itthon, hogy mit tett, mert félt, hogy kikap érte! Ekkor ijedtem meg nagyon, és arra gondoltam, hogy talán az egészről mi, a szülei tehetünk. Félek büntetni is, mert attól tartok, hogy a büntetés csak erősíti benne az ellenszegülést és a makacsságot, viszont azt mégsem lehet hagyni, hogy ha rosszat tesz. Hol az arany középút?
Válasz
Kedves Anyuka!
Köszönöm a hosszú levelet. Érezhető, hogy nagyon aggódik kislányáért, szeretné, hogy mindenkinek megfeleljen a magatartása.... tovább »
