Szülő- és gyereknevelés

5 tanács, mely segít leszoktatni gyermeked arról, hogy hisztivel, könyörgéssel próbálja elérni nálad, amit akar

„Akarom!”  Hangzik a vég nélküli nyaggatás, mellyel minden kisgyermekes szülő találkozik. Ha sikerül kezdettől jól kezelni a helyzetet, hamar megoldódhat a probléma, ellenkező esetben azonban akár évekre rögzülhet a gyerekeknél a helytelen viselkedésminta. A következő javaslatokat figyelembe véve megelőzhető, illetve korrigálható a már kialakult hisztis nyaggatás.

 5 tanács, mely segít leszoktatni gyermeked arról, hogy hisztivel, könyörgéssel próbálja elérni nálad, amit akar

1. Az ok 

Mielőtt bármit is reagálnál gyermeked követelőzésére, fontos, hogy tudd, miért is viselkedik így éppen. Figyeld meg egy kis ideig! Szavai, hangsúlya, érzelmi állapota segítenek felismerni a nyaggatás valódi okát! Csupán hisztiről van szó vagy valóban szüksége van valamire? Követel, zsarol a viselkedésével vagy szimplán fáradt, nyűgös, esetleg az éhségét próbálja meg kifejezni a maga módján a kéregetéssel? Ha meggyőződtél róla, hogy minden valós szükséglete ki van elégítve, életbe léphet a „nyaggatás-leszerelési terv”.

2. A terv

Legyen kész válságkezelési terved nyaggatás esetére! Aki megtapasztalta már, milyen idegtépő tud lenni a zsúfolt bolt közepén teli torokból kiabáló, síró, csokit, játékot követelő, a szülő ruháját makacsul rángató gyerek kitartása, az tudja, hogy valóban profi taktika kell a helyzet elhárításához, különben könnyen beleesik az ember abba a hibába, hogy a „Na jó, csak most az egyszer…” mondattal sikeresen beprogramozza a gyerek tudatába, hogy ezzel a módszerrel eléri célját. Sose marad el a folytatás. Éppen ezért érdemes már a legelső alkalommal tudatosan kezelni a kialakult helyzetet.

Elviselni 20-30 percnyi kellemetlenséget a boltban mindenképp jobb döntés, mint beadni a derekunkat és újra meg újra átélni ugyanazt a jövőben.

3. A reakció 

Sokféle módon reagálhatunk a gyerek követelőzésére. Ez attól is függ, pontosan mit csinál a gyerek és milyen intenzitással teszi azt. Van, aki „műsírással” próbálja belezsarolni a szülőt valamibe, van, aki kiabálással, akár káromkodással próbál kellemetlen helyzetet teremteni, ezzel véve rá a zavarba hozott szülőt, hogy mihamarabb megtegye, amit akar tőle. A sírós, érzelmi zsarolós viselkedés kezelésénél jól működhet az ignorálás (figyelmen kívül hagyás).

Ilyenkor a szülő látszólag nem vesz tudomást a gyerek cirkuszolásáról, így az felismerve a nyafogás hatástalanságát, felhagy a próbálkozással, és lehiggadva új módot próbál keresni arra, hogy elérje a szülőnél, amit szeretne.

Ennél a taktikánál fontos azonban, hogy a szülő előzőleg megbeszélje a gyerekkel, miért helyteleníti ezt a viselkedést, mi a következménye. Ha a szülő előre elmondja, hogy a nyafogást, hisztis követelőzést figyelmen kívül fogja hagyni a továbbiakban, akkor az érzékenyebb gyerek se ijed meg, mikor legközelebb hasonló esetben azt tapasztalja, hogy a szülő megvonja tőle a figyelmét. Tudja, hogy milyen okból ignorálják (figyelmen kívül hagyni) őt. És azt is, min kell változtatnia, hogy ismét figyeljenek rá. Ha a szülő jól kommunikál a beszélgetés során, amikor nyugodtan elmagyarázza a gyereknek, hogy ezzel a viselkedéssel nála nem fogja elérni, amit akar, akkor a feszült helyzetben is könnyebben megőrizheti nyugalmát, hisz lesz egy egyezség, amire visszautalhat. Ha kiabálással, komolyabb rendetlenkedéssel próbálja kikényszeríteni a saját akaratát a gyerek, akkor szükséges, hogy a szülő teljesen pontosan értésére adja, hogy messzire ment, abba kell hagynia. Ehhez fontos, hogy a gyerek tudja, mi az a kifejezés, ami a büntetés előtti figyelmeztetés a szülő részéről. Lényeges, hogy csupán egyszer hangozzon el az a kulcsmondat, majd végrehajtás kövesse, különben súlyát veszti. Praktikus a „ha…, akkor…” megfogalmazás, főleg idő megjelölésével, mert így a gyerek minden információval rendelkezik, tudja, miről dönt és annak mi lesz az eredménye.

Pl.: „Ha nem fejezed be a kiabálást mire háromig számolok, akkor egy hétig nem nézhetsz tévét.”  

Amennyiben a szülőnek sikerül be is tartania a szavát, a gyerek hamar megtanulja, hogy a nem valóban nemet jelent, felhagy a nyaggatós próbálkozásokkal.   Mindkét esetben szükséges, hogy a szülő ne türelmetlenül reagáljon. Valamint az is, hogy a gyereknek elmondja, hogyan fejezze ki másképp, megfelelő módon az igényeit, vágyait. És elengedhetetlen az is hogy a gyereknek megtanítsa, mi a különbség aközött, hogy szeretne valamit, és aközött, hogy szüksége van valamire.

4. A kitartás 

Következetesen ugyanúgy reagálni minden esetben. Mindig! Akkor is, ha nagyon fáradt vagy. Különben legközelebb újra meg újra próbálkozni fog a nyaggatással, hisz sose tudhatja, mikor jön be a fárasztásos taktika.  Lényeges, hogy egyetértés legyen a szülők, nagyszülők között ebben a dologban. Ne ássa alá egyik fél a másik döntését, mert az csupán összezavarja a gyereket. Illetve arra tanítja, hogy ki tudja játszani a szabályokat. Rosszabb esetben akár a felnőtteket is egymás ellen.

5. A példa

A gyerekek mindig figyelnek. Hol tudatosan, hol tudat alatt, de minden pillanatban tanulják, elmentik a viselkedésmintáinkat. Ha azt látja, hogy te is nyaggatással, érzelmi zsarolással vagy kiabálva követeléssel éred el, amit akarsz, akkor hiábavaló minden nevelési technika. A szülő viselkedését utánozzák, nem azt követik le, amit mond. Csak azt tudod megtanítani neki, amit te már elértél önmagadban.

 

A cikk forrása: www.verywellfamily.com

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó