"A szuperérzékeny gyermek a láthatatlan világra is érzékeny" - Szakértő magyarázza el, mi az a szuperérzékenység
A szuperérzékenység (HSP: Highly Sensitive Person) természetes emberi sajátosság, és a világon élő emberek 20%-ára jellemző, ami nagyban hasonlít a szenzoros integrációs zavarra.
Ám amíg a szenzoros integrációs zavar (SPD: Sensory Processing Disorder) azt jelenti, hogy az érintett személy nem képes megfelelően feldolgozni a környezetéből vagy akár a saját szervezetéből származó ingereket, addig a szuperérzékenység (HSP) egy olyan tünetegyüttes, mondhatni betegség, ami önálló diagnózisként csak 3 éves korig adható, utána jellemzően az ADHD, illetve az autizmus kísérőjeként szerepel.
- Nehéz megkülönböztetni a két tünetegyüttest, mert a határ nem egyértelmű. Mivel mindkettő az érzékeléssel és a bejövő ingerek feldolgozásával kapcsolatos, ezért jobban járunk, ha inkább megérteni akarjuk, mint kezelni - kezdi magyarázatát Szántó-Külitsné Rácz Mónika szülőmentor-gyermekszakértő, aki nap mint nap foglalkozik tudatos szülők mentorálásával, önismereti tanácsadással. Szakértőnk eredeti végzettségét tekintve óvodapedagógus, ám az évtizedek során számos alternatív, művészetpedagógia és pszichológia irányzatok módszereit építette be a már meglévő eszköztárába. Régóta foglalkozik az átlagosnál érzékenyebb, sajátos nevelési igényű gyerekekkel és családjaikkal, ezért is tekinti küldetésének a velük kapcsolatos holisztikus bánásmód közismertebbé tételét. Rácz Mónika rendszeresen tart online előadásokat, és évek óta sikeresen alkalmazza a saját maga által kidolgozott Léleknevelés elnevezésű módszertanát. Szakértőnk írása következik.
Mi az a szuperérzékenység?
Az érzékszervek és szervrendszerek, illetve az idegrendszerben végbemenő folyamatok alul- vagy túlzott működéséről van szó.
Melyek ezek?
Taktilis rendszer: tapintás, bőrön keresztül történik, összefügg az érdeklődéssel, a világ megismerésének vágyával.
Auditív rendszer: hallás, fülön keresztül történik.
Vizuális rendszer: látás, szemen keresztül történik.
Vesztibuláris rendszer: egyensúly érzék, fülben helyezkedik el, mozgás hatására fejlődik, döntési képességhez kapcsolható.
Mi történik ezekkel a gyermekekkel?
A különböző érzékszerveken keresztül bejövő ingerek vagy túlságosan intenzívek számára, vagy pedig nem éri el az ingerküszöbét, észre sem veszi. Nézzünk néhány példát a különböző érzékelések alul-, vagy túlműködésére:
Nem nyúl hozzá bizonyos dolgokhoz, nem szereti, ha hozzáér valamilyen anyag. Nem szereti, ha simogatják, megpuszilják.
Nem kotyvaszt a homokban, sárban, nem süt-főz együtt anyával.
Zavarja a ruhában a címke, a zokni elején a varrás, a túl szűk ruha, fura tapintású szövet, túl sok réteg. Ellenkező esetben: nem zavarja, ha koszos lesz, nem érzi fájdalmasnak, ha megsérül, észre sem veszi, ha megüti magát, bújós, igényli a szoros testkontaktust, szoros betakarózást.
Hangosabb vagy akár számunkra alapzaj esetén is befogja a fülét, nem bírja a kiabálást vagy hangos zenét, már messziről meghallja a szirénát, mikor még nem is látszik a megkülönböztetett jelzés, nem szereti a mozit, koncertet, jobban kedveli a csendet maga körül. Ellenkező esetben: saját maga is hangosabb az átlagnál, hangosan beszél, zajong, tapsol, dobol, trappol, hangosan szereti hallgatni a zenét, közel megy a hangszóróhoz, szereti a zajkeltő-zenélő játékokat.
Zavarja az erős fény, a hirtelen váltakozó kontrasztok, egyből becsukja a szemét, ha tükröződik valami, odakapja a tekintetét a mozgó tárgyakra, nem szereti, ha a látómezőjébe valami belelóg, kerüli a sok embert, a tömeget. Ellenkező esetben: a villódzó fényeket, pl.: a képernyőt szereti nézni, és kevéssé tart szemkontaktust.
Könnyen elszédül, nem szeret hintázni, forogni, pörögni, rosszul van az autóban és egyéb járműveken, hajóban, félhet is az ilyen helyzetektől, tériszonya van, egyszóval nem szereti, ha mozgatják. Ellenkező esetben: folyton mozog, futkározik, kúszik-mászik, lecsúszik, mindenre felkapaszkodik, nem szédül, extrém magasban sincs tériszonya, szeret fejjel lefelé lógni, kihajolni mozgó járműből, billegni, pörögni és forogni.
"Küldetésem, hogy felhívjam a figyelmet a testi érzeteken és az idegrendszerben lejátszódó folyamatokon kívül arra, hogy van egy sokkal fontosabb aspektusa is ennek, ami a fent említetteken túlmutat. A Kisherceg óta tudjuk, hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A Léleknevelés módszer kiindulópontja, hogy elsődlegesen lelkek vagyunk, nem csupán test".
Szülői tükör a gyermek viselkedésére
Mint mindennek, így a tulajdonságainknak, működési módjainknak is van jó és rossz oldala is. Jelen korunk nézőpontja szerint egyértelműen problémának kezelik. Pedig érdemes mindig a jót előtérbe helyezni, arra fókuszálni, és azt kiaknázni, hiszen minden rosszban van valami jó, csak fel kell fedezni! Ki más hinne jobban a gyermekben - hogy képes megtanulni valamit -, mint a szülő?!
Saját példámból kiindulva ez az állapot lehet átok és áldás is egyszerre, és nagyban függ a környezet hozzáállásától. Én magam felnőttként jöttem rá, hogy milyen előnyeim származnak a szuperérzékenységemből. Ma már nem szégyellem, sőt, büszke vagyok rá!
Már a kora gyermekkori tapasztalataink alapján elkezdjük kialakítani a saját magunkról alkotott képet, ezért nagyon fontos, hogy visszajelzéseink a gyermek viselkedésére és ne a személyiségére irányuljanak.
A szeretetlenség traumája
A szuperérzékeny gyermek – ahogy a neve is mutatja – a láthatatlan világra is érzékeny. Szeretne mindenkinek megfelelni, és mint minden érző lény, arra vágyik, hogy szeressék. Negatív visszajelzés esetén könnyen összetörik.
Gyerekkoromban úgy éreztem, amikor azt mondták, hogy csak hisztizek, és hogy csak túlérzékeny vagyok, és fejezzem be a cirkuszt, hogy én magam vagyok a rossz, nem pedig a viselkedésem. Azt hittem, hogy így már nem vagyok szerethető, sem pedig értékes, mert valami baj van velem.
Felnőttként tudnunk kell, hogy minden ilyen visszajelzés, amit a szeretetlenség, a harag, a fel nem ismert generációs mintáink indítanak, nem hogy károsak, de traumatizálóak is lehetnek egy kisgyermek számára".
Minden gyermek jónak születik és jó szándékkal áll hozzá a világhoz. Meg akar felelni és feltétel nélkül szereti a szüleit. Amikor már rengeteg kudarcon, tiltáson, szidáson megy keresztül, akkor úgy tűnhet, hogy ez egyáltalán nem igaz, és nem így van. Azt is hihetjük, hogy direkt csinálja. Pedig ők is csak „túl akarnak élni”, csak azt akarják, hogy szeressék őket.
Igen, hangosan követelik ezt, hiszen nincs más eszközük: eleinte csak sírva, később toporzékolva, és földön fetrengve, és mivel nem találnak megértő fülekre és szívekre, belefáradnak, beleunnak, megkeserednek, és feladják. Ezek a korai tapasztalatok káros irányba viszik a fejlődést. A tünetek lehet, hogy csak később fognak megjelenni viselkedési, magatartási, szocializációs és tanulási problémák formájában.
EZT IS AJÁNLJUK: Október 26-án, csütörtökön szakértőnk élő/online előadásához csatlakozhatsz a Csodabogár Gyermekfejlesztő Központ szervezésében, amelyre ezen a linken lehet jelentkezni!
Mit tehetünk szülőként?
Fogadjuk el gyermekünket olyannak, amilyen, mert minden gyermekben van valamilyen csoda és ezt a csodát általunk tudja kibontakoztatni! Azzal, hogy meglátjuk benne, elő tudjuk csalogatni a bizalmunkkal.
Ismerd meg gyermeked és megismered önmagad!"
Ha egy gyermek érzelmileg biztonságban van, akkor a belső világát bátran kimutatja, és így a társadalmi, környezeti elvárásokkal szemben is tudjuk az ő saját útját támogatni, hogy önmaga legjobb verziója lehessen, és higgyük el, hogy a fejlődés a maga természetes ütemében végbemegy.
Tudatos szülővé válva észrevesszük azt, hogy hol, mikor és hogyan kell és lehet beavatkoznunk, hogy gyermekünkből testileg-lelkileg és mentálisan is egészséges felnőtt váljon. Felismerjük a folyamatokat, nem fogjuk magunkat okolni és a legjobb szándékunk mellett sem okozunk károkat.
Fotó: Getty Images
Szakértő a cikkben: Szántó-Külitsné Rácz Mónika, akinek ingyenesen letölthető e-bookját erre a linkre kattintva találjátok, illetve hasonló írásokért, gondolatokért nyilvános Facebook oldalához szintén érdemes csatlakozni.
