Szülő- és gyereknevelés

Az igazi férfi szoknyát hord

Gender trilógia harmadik rész

Bár a címből talán van, aki erre következtet majd, de nem az óvodáskori nemátalakítás mellett szeretnék érvelni. Sőt, még csak nem is a hollywoodi celebekről szeretnék itt írni, akik körében mostanában divat lett szoknyában megjelenni a nyilvánosság előtt. Amikor Brad Pitt-et megkérdezték miért tette ezt, a válasza ez volt: „Előbb-utóbb mindannyian meghalunk, hát akkor meg miért ne csavarjunk egyet a dolgon!”


A cím ötlete Gryllus Vilmos örökérvényű gyerekeknek szóló dala, amely az igazi férfiról szól. A szöveg egy skót férfi viszontagságairól szól, de a slusszpoén kikacsint mindenkire: „az igazi férfi szoknyát hord”. A dal finoman rávilágít arra, hogy mennyire konvencionális a gondolkodásunk még akkor is, ha a derékszíj nem feltétlenül nadrágot tart. De ahogy a dal szerzője, úgy én is arra gondoltam, amikor a címet adtam: az igazi férfinak van szíve. Ez az, ami a legkevésbé jut eszébe a sztereotíp gondolkodásúaknak, ahogy azt legutóbb ÁSZ Pink education jelentése is jól illusztrálta. Egy patriarchális társadalomban az olyan nőiesnek aposztrofált tulajdonságok, mint a kedvesség, együttműködés, gondoskodás a gyengeség jeleinek számítanak és aki így viselkedik, azt férfiatlannak tartják. Ebből logikusan következik az a férfimodell, amit hazai politikusaink a miniszterelnökkel az élen sulykolnak: a férfi egy olyan családfő, aki kemény kézzel kontrollálja családtagjait, mellette vadászik vagy meccsre jár, pálinkázik, szotyizik és nem tartja sokra a mosogatást, takarítást. És említsük itt meg a patriarchiális férfi szerepmodell mellett a felvilágosultabbnak tűnő paternalistát is, ahol a nő nincs már beszorítva a hagyományos szerepekbe, de a férfi-nő hierarchia – rejtettebb formában -, de változatlanul megmarad.

Az a férfimodell, ami például a skandináv országokban egyre népszerűbb és nyomokban már Magyarországon is előfordul, az az, ahol a férfi partner a háztartásban és a gyereknevelésben, nálunk még erős ellenérzést kelt sokakban. Pedig a fiataloknak már nem feltétlenül ez a fajta macsó viselkedési modell jön be.

Sokat beszélünk a nők hátrányos helyzetéről, de azért fiú se szeretnék lenni ma Magyarországon. Miközben apáik és gyakran anyáik is egy hagyományos szerepmodellt sulykolnak, aközben a lányok erre már egyre kevésbé vevők és így a fiúknak egyre nehezebb lesz becsajozniuk. Nehéz dilemma. Három lány anyjaként gyakran hallom, hogy a külföldön tanuló fiatal magyar lányok meglepődnek azon, hogy mennyire másképpen (kedvesebben) kommunikálnak ott a fiúk.

Sajnos a magyar iskolák és benne a tanárok is ebben a modellben utaznak, a pedagógusok és szülők fejében meglévő sztereotípiák pedig beszivárognak a gyerekek fejébe is. Gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a geek fiúk leuralják a lányokat és elveszik a kedvüket attól, hogy ők is foglalkozzanak a számítástechnikával. És ez ugyanúgy igaz a matekre is. Pedig lehet (sőt biztos), hogy menne a matek a lányoknak is, csak kedvezőbb közegre lenne szükségük. Fontos lenne, hogy a pedagógus tudatosítsa az esetleges sztereotíp gondolkodását és ne erősítsen rá erre azzal, ahogyan a kedvenceket kiválasztja. A tehetséggondozás jegyében zajló pedagógiai gyakorlat egyik gyakori hibája nálunk az, hogy mindig a leggyorsabbakat díjazzák, és lemondanak a lassabban haladókról, akik esetleg több idő alatt ugyanoda, vagy akár messzebb is eljutnának.

Pedig fel lehetne mutatni egyéb szerepmodelleket is, olyanokat, ahol a férfiak partnerek és nem patriarchák vagy paternalisták. Benedict Cumberbatch például visszautasította azokat a munkákat, ahol a női színészpartnereit kevésbé fizették meg, mint őt. Indiában egy fiatal férj a menstruációs szegénység ellen elkezdett olyan női betéteket gyártani, amelyek megfizethetők és fenntarthatók voltak. Vagy pozitív példa lehetne Denis Mukwege, kongói orvos, aki a szexuális erőszak áldozatainak hozott létre nőgyógyászati-szülészeti szolgáltatást. 2018-ban ezért Nobel békedíjat is kapott. Az ilyen példák bemutatása sokat segíthet abban, hogy a férfiak szerepfelfogása nálunk is jó irányba mozduljon el.

A kedves és kommunikatív fiúk nemcsak a csajozásban, de a párválasztásban és családalapításban is előnyben vannak faragatlanabb, habár sokak szemében férfiasabb társaikhoz képest. A sztereotíp vélemény szerint és erre a többször idézett nemrég megjelent ÁSZ jelentés is ráerősített, hogy a képzettebb nők esetén félő, hogy kevésbé találnak társat. Az OECD PIACC adatai ezt nem támasztják alá. Sőt, mind a szövegértés, mind a számolási készség terén azt látjuk, hogy kicsit nagyobb a kompetenciaszintje azoknak, akik társsal élnek.

 1. táblázat

A szövegértés pontszáma családi státusz és nem szerint, 2018, Magyarország


Forrás: PIAAC 2018 adatok, Holb Éva számításai

Korcsoportra lebontva a szövegértés terén azt látjuk, hogy a fiataloknál 24 éves kor alatt, a gyermekvállalás és a szövegértés szintje közötti kapcsolat – a nemzetközi eredményekhez hasonlóan – negatív. Vagyis minél alacsonyabb a kompetenciaszint, annál inkább vállal valaki fiatalon gyereket. Ez az összefüggés viszont a későbbi korosztályoknál már gyengébb, sőt el is tűnik, ahogy várható volt. Sőt egy másik érdekes összefüggés is kiviláglik. Az alacsony szövegértésű férfiak a párkapcsolati piacon nem igazán tudnak érvényesülni, ők jóval kisebb eséllyel tudnak tartós kapcsolatra szert tenni és gyermekeket felnevelni.

2. táblázat

Szövegértés pontszáma a magyar 45-54 éves felnőttek körében, 2018


Forrás: PIAAC 2018 adatok, Holb Éva számításai

Vagyis nem a magas kompetenciájú nők vannak bajban, hanem az alacsony kompetenciájú férfiak. Rájuk nem vevők a nők. Fiúk, a feladat egyszerű: ha be akartok csajozni és később szeretnétek családot alapítani, akkor tanuljatok és legyetek kedvesek! Kezeljétek egyenlő partneretekként a lányokat, ami később azt is jelenti, hogy részt vesztek a háztartási és gyereknevelési feladatokban. A legfontosabb, felejtsétek el azt a szerepmodellt, amit esetleg apáitok és egyes politikusaink erőltetnétek rátok, különben könnyen hoppon maradhattok. Hajrá fiúk, szívből drukkolok nektek!

A gender trilógia első két részét itt és itt lehet olvasni.

A cikk forrása: tanulopenzblog.hu - Lannert Judit  oktatáskutató blogja.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X Karácsonyi könyvvásár