Szülő- és gyereknevelés

Egy iskolai osztály esete

Érdemes-e előrevenni a pedagógusokat az oltási sorban?

A tanárok oltás és átoltottság nélkül naponta veszélyeztetettek a járvány frontvonalában. Az ő egészségük megőrzése az oktatás zavartalan működésének a záloga. A pedagógus a tanulói körében nem lehet más, csakis kontakt személy. Az oktatás ezen alapvetését az oltási rend sem hagyhatja figyelmen kívül.


fotó: Gettyimages.com

Adott egy fővárosi általános iskola, 300 tanulóval és 30 pedagógussal. Odafigyelő környezet, családias, gyermekközpontú légkör. Az intézmény a Covid-járvány kapcsán is körültekintően jár el, a jelenléti oktatás biztonsági követelményeit az első naptól próbálják betartani. Az iskola honlapja külön fejezetet szentel az aktuális járványügyi protokollnak, hetente frissíti a betegséggel kapcsolatos adatokat is. A szülők számára elérhetővé teszi a fenntartó tankerület által javasolt megelőző lépéssorokat, illetve az intézményvezető, a szülői munkaközösség segítségével, szülői levélben nyújt közvetlen tájékoztatást időközönként az adott helyzetről.

Ebben a tanévben több turbulens pillanat volt. A november-decemberi és a január végi időszakban is fel-felütötte fejét a vírus az iskolában, de ezeket a helyzeteket önkéntes és hatósági karanténnal valamennyire kezelni lehetett. Február közepére azonban már mind az alsó, mind a felső tagozatban egyaránt megjelentek elszórt esetek, majd volt olyan pillanat, amikor már több osztály kényszerült pár nap különbséggel karanténba, és a tanárok körében is lett bizonyítottan pozitív eset.

Mit tehet ilyenkor egy szülő? Nyilván tájékozódik, és próbál az adatok vonatkozásában tisztán látni. Levelet ír a többi szülőnek, megkérdezve az ő álláspontjukat és megoldási stratégiájukat. Esténként megkérdezi az osztályfőnököt, hogyan látja, nőtt-e az érintettek száma, és krónikus betegként? Minden reggel mérlegel: szabad-e még közösségbe küldeni gyermekét? Még veszélyszinten aluli-e a fertőzöttség mértéke? Az osztályfőnök részletes választ ad, a levelében leírtak megnyugtatónak tűnnek, hiszen azt írja, az éppen érintett osztály a legfelső emeleten van, szerencsére külön mosdójuk van, más az ebédbeosztásuk, a tornatermet is egyszerre csak egy osztály használhatja, s minden óra után azonnal fertőtlenítenek, „szóval nem nagyon van velük közös hely! Az alsósokkal nincs közös felület a bejárati ajtón kívül, de azt folyamatosan, az órák alatt fertőtlenítik!”. Ráadásul, az érintett beteg kisgyermekek már nem voltak iskolában a héten, egy fő igazolt fertőzött van, és tíz napig karantén és online oktatást rendeltek  el az adott osztályban. A többi osztályban nincs jelentős hiányzás.  

A levelezés apropója az, hogy a fertőzéssel érintett osztály osztályfőnöke egyben az iskola egyik matematika tanára is. A laikus szülőben egyből bekapcsol a vészjelző.  Az osztálya karanténban, a tanár pedig a többi osztályban továbbra is tanít? Erre a kérdésfelvetésre, az osztályfőnök ismét készségesen válaszol, pedig már jócskán este van. A 20:33-kor érkezett válasz szerint: „az előírásoknak megfelelően az érintett osztály karanténban lesz, a tanár nem számít kontakt személynek, de a matematika tanár már amúgy is átesett a fertőzésen. A mi osztályunkat nem érinti ez a helyzet, a hiányzók nem emiatt hiányoznak! Bármiben tudok még segíteni, szóljanak.” Tehát, a tanár marad, de hát már volt beteg, a gyerek iskolába akar menni, „ne akarj elszakítani el a barátaimtól, anya”, kérlel reggelente. Az anya pedig érzi, nem helyes ez így, de elaltatja kételyeit, s minden reggel ebédet csomagol, hogy a menzai veszélyeket is elkerülje, nem jó szívvel, de iskolába küldi gyermekét. A fentiekből tanulva, ha újabb iskolai esetet hall, nem problémáz, hiszen mindenki teszi a dolgát, fertőtlenít, maszkot visel, távolságot betart, lázat mér, külön ül, ha kell, távoktat. Az osztály szülői közössége is felelős, közmegegyezéssel nem küld még csak egyet tüsszentő gyermeket sem a közösségbe, esténként információt cserél, online kommunikál.

Az osztály egyik pedagógusa, aki egyben már elsőtől kezdődően szülőként az osztály szülői közösségének is közkedvelt tagja, szintén a fenti esetről szóló kérdésre az osztálycsoportban, a következő választ adja, „A hír igaz, valóban van 3 pozitív eset az osztályban. Ők mától karanténban vannak.  Lejelentették őket, digitális oktatás lesz. A tanárok ügyében nem tudok most nyilatkozni, de holnap megkérdezem. (Persze van olyan, aki már átesett a betegségen, elvileg ők védettek egy ideig.)” Egy másik szülő ezt azzal toldja meg, hogy ő úgy tudja, a tanárok nem számítanak kontakt személyeknek, így taníthatnak tovább, ha ilyen eset merül fel.

És akkor március 4-n mégis megérkezik a kormányzati bejelentés: digitális átállás következik, április 7-ig. Az iskola reagál, nem késlekedik, azonnal működébe hozza az egységes keretrendszert. Nincs fennakadás.

A krónikus betegek csoportjába sorolt szülő is kicsit fellélegezhet, hiszen behívót kap oltásra. Az átállás hétvégéjét gyermekével pihenve tölti. A gyermeken kis nátha és csillogó szem formájában jön ki a stressz. Felenged ő is… gondolja a szülő. A biztonság kedvéért azért hőt mér, figyel, de se láz, se köhögés, csak pici orrdugulás.

Épp a közelgő oltási időpont előtti délutánon, az egyik szülő körlevelet küld, sajnos gyermeke pozitív. Nincs láza, kicsit köhécsel, gyanús volt, tesztre vitte. És hát, sajnos, pozitív. Este fél hét körül, a gyermekem felugrik tablettje elől, s megrökönyödve mondja, „ez nem lehet… azt írják a többiek, meghalt K. néni, a magyar tanárnő…” „Ez lehetetlen”, mondjuk mindannyian, de már érkezik is a szülői tájékoztatás: Covid következtében a tanárnő elhunyt. A tanárnő, aki februárban még, az osztály szülői közösségének tagjaként azt írta, a betegségen átesett tanárok, elvileg védettek egy ideig. Gyermekem nátháját ezek után azonnal más színben látom, s reggelre antigén teszt időpontot foglalok. Antigént, hogy még az oltásidőpont előtt meglegyen az eredmény. Nem tanácsos fertőzésre ráoltani, hangoztatják többen. Reggel 6:30-kor leveszik a mintát. 15 perc múlva kiderül, a teszt pozitív. Az oltás elmarad, helyette szülői körlevelet írok én is. A rákövetkező napon, még két kisgyermek betegszik meg az osztályból, majd pár napon belül, néhány szülő. Ahogy nagyanyám mondaná, a legnagyobb óvatosság mellett.

El lehet képzelni, annak a gyermeknek a lelki állapotát, aki fiatal tanárnője halála után egy nappal, pozitív eredményt kap kézhez. És annak az osztálynak is a lelki állapotát, akik azzal szembesülnek, hogy a szeretett pedagógus személyében nemcsak az egyik tanárukat, de egyik osztálytársuk anyukáját is elveszítették. A megbetegedéseket vizsgálva, arra lehet következtetni, hogy a betegség nem random gyerekeket, hanem az osztályban egy légfolyosóban ülő tanulókat érintett. A megbetegedett tanulók mintha egy, az ablaktól húzott képzelt átlós egyenesen ültek volna. És mivel az osztályban, épp az egészségmegőrzés szempontjai által vezérelve hetente változott az ülésrend, így megfigyelve az utolsó két hét ülésrendjét, egyértelművé válik, hogy a fertőzésre az utolsó héten kerülhetett sor.

A gyerekek számára a szülői közösség gyásztanácsadó segítségét vette igénybe, illetve közösen több alkalommal gyertyát gyújtott az iskola épülete előtt. Az osztályfőnök is online beszélgetésekkel támogatja tanítványait. A legújabb igazgatói tájékoztató pedig, a közös koszorúkészíttetésről is szól.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó