Mit várunk egy olyan gyerektől, aki tegnap este éhesen feküdt le?
Mit kezd egy iskola egy olyan gyerekkel, aki nem azért nem figyel az órán, mert „rossz”, hanem mert előző este nem volt otthon vacsora? Aki nem azért agresszív, mert neveletlen, hanem mert állandó stresszben él? Miközben egyre többet beszélünk kompetenciamérésről, teljesítményről és elvárásokról, sok gyerek egészen más csatát vív nap mint nap. Egy budapesti alternatív pedagógiai konferencián szakemberek beszéltek arról, miért képtelen a mai iskolarendszer kezelni a generációs szegénységből érkező traumatizált gyerekek problémáit – és mit tudnak másképp azok az iskolák, amelyek nem ugyanazt várják el minden gyerektől.
Ezekről a kérdésekről is szó esett az Apor Vilmos Katolikus Főiskola budapesti campusán rendezett alternatív pedagógiai konferencián, ahol oktatási szakemberek, pedagógusok és civil szervezetek beszéltek arról, milyen problémákkal szembesül ma a magyar közoktatás – és miért lenne érdemes jobban figyelni az alternatív pedagógiai műhelyek tapasztalataira.
Ugyanazokkal a nehézségekkel küzd az oktatás, mint közel húsz éve
Mint az esemény sajtóközleményéből megtudtuk, a konferencián elhangzott: az elmúlt fél év oktatási szakmai anyagaiban szinte minden szereplő ugyanazt a problémát nevezte meg az egyik legsúlyosabb gondként – a közoktatás túlzott központosítását. Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora arról beszélt, hogy a most kiemelt problémák jelentős része már a 2008-as oktatási „diagnózisban” is ismert volt.
A szakemberek szerint szükség lenne:
- nagyobb szakmai autonómiára,
- korszerűbb pedagógusképzésre,
- a tanulók alapkészségeinek fejlesztésére,
- valamint olyan oktatási szemléletre, amely jobban reagál a mai gyerekek valós problémáira.
Ez a kérdés azért is különösen fontos, mert egyre több szülő érzi úgy, hogy a hagyományos iskolarendszer egyszerűen nem minden gyerekre van „ráhangolva”. Nem véletlen, hogy sok család kezd alternatív vagy gyermekközpontú pedagógiai módszerek felé fordulni. Egyre több szülő keresi azokat az iskolákat, ahol nem kizárólag a teljesítmény, hanem a gyerek személyisége, kíváncsisága és saját tempója kerül a középpontba. Az alternatív iskolák sokszor nem „kimenet-orientáltak”, hanem a tapasztalatra és az élményalapú tanulásra helyezik a hangsúlyt.
„Azt várjuk el tőlük, hogy csillogó szemmel üljenek matematikaórán”
A konferencia egyik legerősebb megszólalása L. Ritók Nóra nevéhez kötődött. Az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője arról beszélt: a generációs szegénységben élő gyerekek jelentős része traumatizált, miközben az iskolarendszer és sok esetben maga a pedagógusképzés sincs felkészülve ezeknek a traumáknak a kezelésére.
Áramhiány, vízhiány, menstruációs szegénység, kríziséhezés, zsúfolt lakhatási körülmények – a szakember szerint sok gyerek számára ezek a mindennapok részei.
Márpedig sokan ilyen környezetből érkeznek meg reggelente az iskolába, és mi azt várjuk el tőlük, hogy csillogó szemmel, motiváltan üljenek matematikaórán” – fogalmazott L. Ritók Nóra.
Ez a gondolat különösen fontos lehet azoknak a szülőknek és pedagógusoknak, akik hajlamosak kizárólag viselkedési vagy motivációs problémaként tekinteni egy-egy gyerek nehézségeire. Sok esetben ugyanis a háttérben nem lustaság vagy érdektelenség áll, hanem folyamatos stressz, bizonytalanság vagy érzelmi túlterheltség.
Nem ugyanazt jelenti a „jövő” minden családban
L. Ritók Nóra arról is beszélt, hogy miközben az iskola hosszú távú gondolkodást vár el a gyerekektől, sok család napi túlélésben él.
„Pedagógusként azt mondjuk nekik, hogy tanuljanak 8–12 éven át, mert csak így tudják megtörni a nyomor ördögi körét. Aztán hazamennek, és a családjuktól egészen más üzenet jön: most egyél, mert nem biztos, hogy holnap lesz.”
Ez a kettősség sokkal mélyebben hat a gyerekekre, mint azt elsőre gondolnánk. Ha egy gyerek mindennapi tapasztalata a bizonytalanság, akkor teljesen másképp viszonyul:
- a szabályokhoz,
- a tanuláshoz,
- a konfliktusokhoz,
- vagy akár a jövőtervezéshez is.
Ez is érdekelhet:
51 dolog, amiről a nélkülöző gyerekek álmodnak című összeállításban is írtunk arról, hogy ezek a gyerekek sokszor nem nagy dolgokra vágynak, hanem figyelemre, biztonságra, elismerésre és egyetlen jó szóra.
Mit tudnak másképp az alternatív pedagógiai műhelyek?
A konferencián több alternatív pedagógiai intézmény és szervezet is bemutatta a saját gyakorlatait, köztük a Zöld Kakas Líceum, a Carl Rogers Személyközpontú Óvoda és Általános Iskola, az InDaHouse Hungary Egyesület, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola és a Gyermekek Háza.
A szakemberek szerint ezek az intézmények sokszor nem azért működnek jól, mert „könnyebbek”, hanem mert más szemlélettel közelítenek a gyerekekhez:
- több teret adnak az egyéni tempónak,
- erősebben építenek a kapcsolódásra,
- jobban figyelnek az érzelmi biztonságra,
- és az élményalapú tanulásra.
Korábban arról is írtunk, hogy egy hazai kutatás szerint a Waldorfban végzett diákok később elégedettebbek a karrierjükkel és könnyebben kezelik a munkahelyi stresszt.
Nem „alternatíva”, hanem válasz lehet bizonyos problémákra
A konferencia egyik fontos üzenete az volt, hogy az alternatív pedagógia nem feltétlenül elitmegoldás vagy „különutas hóbort”, hanem olyan szemlélet, amely sok mai problémára próbál gyakorlati válaszokat adni.
Dr. Szeszler Anna, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola egyik alapítója arról beszélt: tévhit, hogy az alternatív pedagógia csak a tehetősebb családok privilégiuma lenne. Szerinte különösen fontos lenne olyan gyerekek számára is elérhetővé tenni ezeket a módszereket, akik autizmussal élnek, hátrányos helyzetből érkeznek vagy más nehézségekkel küzdenek.
Talán ez az egyik legfontosabb kérdés ma az oktatásban: hogyan lehetne olyan iskolarendszert építeni, amely nem ugyanazt várja el minden gyerektől, hanem megérti, hogy nem mindenki ugyanonnan indul.
Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola
