Szülő- és gyereknevelés

Hajcsár lettem, mégse tanul a gyerek – az én hibám is?!

Mit tegyek? – egy kétségbeesett anyuka kérdései - Dr. Bernadett pszichopedagógiai tanácsai a „home schoolban”

Kedves Bernadett,

a legutóbbi cikkel kapcsolatban szeretnék kérdezni: Közelharcok az otthoni tanulással – gyerek-szülő küzdelmek a „home school”-ban. Zenetanár vagyok, otthon oktatok délutáni online órarend dacos kisfiúszerint. Muszáj a tanulnivalókat délelőtt elvégezni. Vannak feladatok, dolgozatok percre pontosan. Nem engedhetem torlódni, mert minden nap megadott időpontig az aznapit fel kell töltenem. Tehát muszáj szigorúnak lennem. A cikkben írt példa tökéletesen ránk illik. Megy az állóháború. Hajcsár lettem.
A kisfiam pörgős aspergeres és adhd-s brutális figyelemhiánnyal. Multimodális terápia mellett dühkitörései naponta többször vannak. Leginkább a tanulni szóra. Le kell “ülnie”. 10 éves. Én is többször összeroppantam már. Utoljára ma délben. Próbálom strukturálni az idejét, de nem lehet, kirohan, hisztizik, ordít, szidom, sír, sírok, könyörgök, átölelem, 2 perc munka. Ha valamit megcsinál, dicsérem. Ha otthagyom, semmit sem csinál. Közben nincs ebéd, sem háztartás, csak harc. Megbánja. Ez ismétlődik, miközben nem tudok tanítani. Nulla motiváció. Sosem volt. Keresztdominancia és fénytörés probléma miatt hányingere van az írástól. Atnr (aszimmetrikus tónusos nyaki) reflexe is van még. Persze ezeken dolgozunk. A tananyag adott. Ha nem töltöm fel, egyes. Igen, nem akarom, hogy bukjon. Kipróbáltam, hogy hagyom. Nem működik. A tanárnője pedig visszautasít mindent. Tipikusan engem hibáztat. Az orvosi diagnózisokat sem fogadja el.
Biztos, hogy az én hibám is. Ha ebben lát valamit, amit másként tudnék fogadni szívesen venném.
Tisztelettel N. Borbála.

Kedves Borbála,

köszönöm, hogy kérdésével hozzám fordult. Ha jól olvasok a sorok között, akkor mackókettesben vannak otthon, nincs más segítsége, tehát mindenképpen el kell a napi teendőket végeznie, és senkire nem bízhatja még kis időkre sem a kisfiát. Vészhelyzet van, nem veszítheti el a munkáját. Speciális a helyzet a kisfia diagnózisai miatt, ezért kicsit nehezebb ennyi információ alapján személyre szabott jó tanácsokat adni, de azért talán nem lehetetlen, hogy néhány ötletet, javaslatot sikerrel kipróbáljanak.

Gondolja át először, hogy a lentiekből mi az, ami az Ön kisfiánál hatékony lehetne, majd válasszon ki egy olyan nyugodt időpontot, félórát, amikor nem kell különösebben semmit csinálni, zavartalanul együtt lehetnek, és el tudja érni, hogy egymásra figyeljenek kicsit. Nyugodtan legyen őszinte, ezt minden gyerek értékeli, még akkor is, ha vannak problémái. Mondja el neki pár mondatban, hogy mik az Ön érzései, hogy váratlanul érte ez az új helyzet, mondja el, mennyire fél, szorong, és azt is, hogy mitől (mindenképpen el kell végeznie a munkát, mert ebből tudnak megélni), és hogy szomorú, amiért állandóan veszekszenek, és már azt sem tudják kimutatni, mennyire szeretik egymást. Pedig ez lenne a legeslegfontosabb. És hogy a kisfia a legfontosabb Önnek a világon, mert mindig is ő volt, és most is az, és azért is, mert kedvesnek, okosnak, ügyesnek, megértőnek (soroljon fel jó tulajdonságokat, amik igazak, vagy amiket megelőlegezhet neki akkor is, ha éppen nem viselkedik ennek megfelelően) tartja, és bízik, hisz benne, abban, hogy ő képes mindent megcsinálni, ami az ő feladata (az ő „dolga”).

Innentől kezdve nem Ön akarja erre kényszeríteni, és nem akarja, hogy állandóan harcoljanak. Ezért most új rendet, új rendszert fognak bevezetni. TanárEhhez őt is megkéri, hogy találják ezt ki ketten, legyenek ebben szövetségesek, hogy akkor hogy legyen az, hogy mindenki elvégezze a maga dolgát, és ne kelljen senkit sem hajszolni, sem noszogatni. És akkor nem kellene mindig Önnek lenni a hajcsár főnöknek, hanem akár mindketten főnökök lehetnének. Kérdezze meg őt, hogy mit szeretne, min változtassanak, hogy nagyobb kedve legyen vitatkozás nélkül megcsinálni, amit kell. Tehát a lényeg itt az, hogy ne Ön próbáljon mindent meghatározni, mert valószínűleg ebből van elege, és ez frusztrálja, ez ellen lázad, kimenekül a számára nyomasztó, kötelező helyzetekből. Először ezért őt is vonja be a megoldások keresésébe. Ne azt érezze, hogy engedelmeskednie kell anya felsőbb parancsának, mindenáron.

A következő az, hogy ha ő a „tanulni” szóra ugrik, akkor ezt felejtsék el, mostantól kezdve nem tanulni kell, hanem játszani. És nem anya lesz a parancsnok, hanem lesz másvalaki, aki segít. Ez lehetne például egy vagy két kesztyűbáb, és akkor közvetetten lehetne kommunikálni. Pl. anyát helyettesíti egy Zenetündér (vagy Nagyhatalmú Fekete Boszorka    😊, ha esetleg a tündérmesét dedósnak találja), és ha megszólal a zene, akkor az ő bábuja, mondjuk egy kis Kobold, mindig kitalál valami turpisságot, vagy javasolhat olyan dolgokat, amiket szeret, amikkel szívesen foglalkozik, vagy ilyenkor kérhet olyasmit, ami jutalomnak számít. És akkor ő lehet a Zenetündér segédje, amikor meg annak kell a segítség, például, hogy hagyja anyát nyugodtan dolgozni, azalatt ő gyorsan megcsinál egy feladatot, hogy mielőbb jöhessen a tündér, és hozza a zenét. Szóval egyrészt a zenét, másrészt a játékos feelinget valahogyan bevinném a kötelesség és a feladat és a nyomás helyett. Esetleg kicsit ki is dekorálhatnák a lakást vagy a szobát – együtt készítenének díszítőelemeket – valamilyen mesei vagy elvarázsolt világ díszleteinek a megalkotásával.

Lehetne az is, hogy a Zenetündér a lakás egyes zugaiba minden éjjel elrejtene valamit, amit fel kellene kutatnia a koboldnak, és pl. lehet ez olyan is, hogy meg kell oldani valami feladványt vagy iskolai feladatot, ahhoz, hogy eljusson a rejtekhelyhez, és ezeket a kincseket begyűjthesse. A kincseket pedig beválthatná egy idő után, megfelelő darabszám után valami nyugodt, békés, kedvenc közös tevékenységre, amit szeret – mesenézés, mesehallgatás, és azt követő alkotás, festés, vagy csak egy kis összebújás, vagy közös, vicces tornázás, vagy valami kedvenc játék és hasonlók. Lenne egy kincsesládája, amit ő őrizhetne egy rejtekhelyen, mert nehogy jöjjön egy gonosz manó, aki elrabolja tőle. Ki lehetne választani a gonosz figurát is.

Így az egész nap egy kaland lehetne, egy varázsvilágban. Ebben a Fiú a mesébenvarázsvilágban pedig olyan rend uralkodik, ami sehol máshol nincs – és le kellene rajzolni a napirendet, amit közösen találnak ki, és meg is állapodnak a betartásában -, vagy egy nagy, óriási csomagolópapírra, vagy bármilyen kicsit nagyobb méretű papírra, lerajzolva, hogy a Tündér, illetve a Kobold (persze lehetnek teljesen más elnevezések, más mesefigurák is), mikor és hol tartózkodik, mikor csinálják egyedül a dolgaikat, és mikor vannak együtt. Esetleg külön kártyákra rajzolni az egyes tevékenységeket, és úgy odatenni a nagy papírra, mint egy nagy térképre. És akkor majd csak rá kellene mutatni az adott időpontban, hogy látod, abban állapodtunk meg, hogy most éppen ez és ez, és itt és itt következik. Lehet a gyorsaságért is kincset adni a kincsesládába, ha nyafogás nélkül, minél előbb végez az adott „játékkal”.

Én szoktam néha gyerekeknek azt bevetni, hogy fogadjunk, hogy nem tudod öt perc alatt megcsinálni! Minden megmaradt perc érhet valamit, amennyivel gyorsabban halad. Szóval tanulni innentől kezdve nem kell, hanem játszani, és megcsinálni a dolgunkat, amiben van elvégzendő munka, meg önkiszolgálás is, evés, mosdás, stb., és minél gyorsabban csinálunk meg mindent, annál több időnk marad az élvezetes, jó dolgokra, az együttlétre. Amit valószínűleg hiányolhat a gyermeke, az a több idő, kizárólagos figyelem, a vele való játékosabb, lazább, elvárásmentesebb foglalkozás.

Ha meg nem szeret „leülni”, akkor hadd határozza meg ő, hogy milyen gyerekek játszanaktesthelyzetben tanul. Lehetne pl. a szobában egy láthatatlanná tevő varázsszőnyeg, amire ráfeküdhet, és senki sem látja, mit csinál. Rá lehetne játékosan, viccesen csodálkozni, hogy jé, nem is is gondolta, hogy itt a szőnyegen már el is készült egy tananyaggal, hiszen azt hitte, nincs is ott. Vagy talán a szőnyeg volt helyette? Szóval meg kellene ragadni mindig az alkalmat a humoros, játékos, laza hozzáállásra. A kirohan, sír, ordít stb. résznél nem kellene szidalmaznia, hanem megint csak higgadtan, laza mosollyal szólni, hogy úgy látom, most versenyautó vagy, vagy villám vagy, vagy méregzsák vagy mérges pók/kígyó vagy, stb., engedd ki hát a mérged, és utána gyere vissza. Méreg (harag)-kiengedő játékokat is lehetne játszani (majd küldök egy-kettőt), illetve egy sarkot esetleg berendezni méreg-saroknak, ahol pl. lehetne babzsákokat kosárba vagy dobozba dobálni, vagy régi újságokat szerteszét tépni, vagy óriás párnát püfölni, és ha kijött onnan, csak akkor megölelni, és megkérdezni, hogy akkor most már készen van-e arra, hogy villámgyorsan megcsinálja a dolgát, mert ha még gyorsabb, mint gondolja, akkor a megnyert időben valami jót is csinálhat(nak).

A túl sok dicséret sem jó, mert akkor mindig külső megerősítésre fog számítani. Én megjegyeznék valami olyasmit, ha megcsinál valamit, hogy milyen jó érzés lehet ez neked, hogy ilyen klasszul és gyorsan megoldottad, biztos büszke vagy magadra. És ebből is lehet pl. játékot csinálni, akár büszkeség érmet is a nyakába akaszthatna, vagy felragaszthatna a mellkasára.

Egy ilyen nagy gyereket már be lehet vonni a háztartási munkákba is, ne csináljon mindent egyedül, csinálják ketten, s közben akár egy-egy feladatot is Kisfiú főzmegcsinálhatnak, akár krumplihámozás közben. Ne legyen olyan formális mindig a tanulási helyzet, mert ez is szorongató érzés lehet. Most otthon vannak, pláne nem kell az iskolás elvárásokhoz, „padban üléshez” és ilyesmihez ragaszkodni. Főleg nem egy hiperaktív gyerek esetében. Mindenképpen legyen egy közösen meghatározott idősáv, aminek az idején belül a legfontosabb dolgokat el kell végezni, és ha abból nem csúszik ki, akkor is szerezhet pár kincset, vagy felkutathat a rejtett kincsekből a kincsvadászaton – persze ha már nyugodtan van erre ideje, mert már nem nyomasztja semmi kötelezőnek az elvégzése.

 

Minél nagyobb önállóságra biztathatja, mondja meg, hogy hisz a képességeiben, hogy meg tudja csinálni! – ez szintén varázsszó egy gyereknek. Bizonyos dolgokra, most mondom hasból, mint pl. ruhahajtogatás, ő képes a lehető legprofibb módon, azt senki más nem csinálja nála jobban. Még azt is magyarázza el a kisfiának, hogy ő döntheti el, hogy egyest akar kapni vagy jobb jegyet, ez nem Önnek fontos. Ön szívesen segít ebben, de ez az ő dolga, és neki lesz jó érzése a jobb jegytől. Beszéljék meg közösen, hogy hogyan tudna elkészülni a dolgaival, úgy, hogy ne legyen harc és üvöltözés, hiszen szeretik egymást (mint fentebb is írtam, de ezt nem árt többször elmondani). Ami fontos, hogy Ön képes legyen megőrizni a nyugalmát, a humoros, laza, nem befeszülős hozzáállását, ami őt is meg fogja nyugtatni.

Összefoglalva:

  • kiengedni a görcsös idegességet
  • játékos, humoros, higgadt, de határozott hozzáállás és vezetés legyen az Ön részéről
  • mindig megtudni, mi az, ami őt zavarja, ami kiborítja, azzal megértőnek és türelmesnek lenni
  • játékos csomagolás, játékos, mesés keretek, kerettörténetek, vonzó és izgalmas szerepek
  • legyen a saját dolgaiba beleszólási, megbeszélési, döntési lehetősége
  • legyen egy dühsarok, és ha lehet, egy nyugisarok is, relax zenékkel, puha Holdtakarókkal, párnákkal
  • használja fel a zene hatásait sokoldalúan
  • ő is segíthet anyának, osszák meg a háztartási feladatokat is, érezze, hogy őrajta is múlik, hogy a család jól működik, és ön számít arra, amit ő is elvállalt, és megbecsüli, amit ő csinál otthon
  • legyen egy átlátható rendszer, ritmus – de közösen találják ki
  • legyenek élvezetes közös idők, amit már előre elképzelhetnek, várhatnak, örülhetnek neki, és legyenek ezek a nap fénypontjai a tanulási görcsök helyett
  • fejezze ki a vágyait, szükségleteit, ellenérzéseit, és megoldási javaslatait
    lehet közvetett kommunikáció a bábokkal
  • szeretet-elárasztás: legyen olyan időszaka a napnak, amikor minden körülötte forog, az van, amit ő akar
  • kincsesláda, kincsek gyűjtése, rejtett kincsek felfedezése, néha megengedett kis rosszalkodások (turpisságok)
  • figyeljen arra, hogy eléggé kipihent-e, alszik-e eleget, eszik-e eleget, mozog-e eleget
  • a figyelem-elterelés hasznosabb lehet, mint sokszor a közelharc és a kényszerítés, de ilyen a játékos, mesés keretekbe csomagolás isEgyelőre ennyi, próbálják meg, működik-e, ha nem, vagy még más módszerekre is szükség lenne, akkor kérem, írja meg! Kíváncsian várom visszajelzését, hogy mit sikerült megvalósítaniuk a javasoltakból.
    Sok erőt és derűt kívánok hozzá, és nagyon drukkolok! Szeretettel: Bernadett dr.

    Ajánlok egy kis olvasnivalót is:
  • Gordon, T.: P.E.T. A szülői eredményesség tanulása. Gondolat, Bp., 1991.
  • Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Kulcslyuk Kiadó, Bp. 2013.
  • Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft, Bp., 2001

ADHD:

Autizmus (én ezeket a könyveket a Vadaskert Alapítvány és Kórházban vettem):

Kedves Szülőtársam! Segíteni szeretnék neked egy-egy jótanáccsal, kapaszkodóval. Dr. Eigner Bernadett vagyok, gyermekeim már felnőttek. Neveléstudományból és pszichológiából doktoráltam, gyermekterápiát tanultam, pszichopedagógusként játékterápiával és szülői tanácsadással segítek. Gyerekeknek érzelmi, viselkedési és beilleszkedési problémákban, szülőknek nevelésben, és abban, hogy ismét harmonikus legyen a szülő-gyerek kapcsolat. Megismerhetsz engem és módszeremet a www.kapcsolatszerviz.hu oldalon.
Szeretettel: Bernadett dr. 
A Babanet.hu Pszichopedagógus, gyermekterapeuta szakértője

 

A készülő, szülőknek szóló könyvemben, a Szülők Nagykönyvében ezekről és egyéb nevelési kérdésekről majd még bővebben olvashatnak…

Kövessenek a  https://www.facebook.com/jatekterapia/ oldalon, hogy értesüljenek a megjelenésről!

A cikk forrása: kapcsolatszerviz.hu

Nyitókép: PublicDomainPictures képe a Pixabay -en

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó